Meglepő fordulat: Trump hívei már nem értik, mit csinál imádott elnökük

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Árral szemben

A Trump-jelenség és a MAGA megértéséhez érdemes észben tartani, hogy a róluk széles körben elterjedt kép erősen torzít. A tavalyi elnökválasztás például máig megmagyarázhatatlan a főáramú narratíva alapján. Hiszen Trump rasszista, idegengyűlölő, a kisebbségeket sárba tiporná – legalábbis majdnem minden hitelesnek mondott helyen éjjel-nappal ezt hajtogatták. Ennek dacára

a latinó, a feketebőrű és ázsiai szavazók körében mégsem csökkent, de még csak nem is stagnált, hanem éppen hogy jelentősen növekedett a rá voksolók aránya.

Országos szinten ráadásul mind a hét hintaállamot „behúzta”, s a 3000 megye (county) 90%-ában szavaztak rá többen, mint négy évvel korábban. Mindez egy társadalmilag-földrajzilag-etnikailag rendkívül széles, átfogó elmozdulást jelez konzervatív irányban.

Méghozzá egy olyan médiaközegben, ahol köztudottan régóta Trumppal szemben lejt a pálya. A 2016-os választási kampányban legolvasottabb amerikai napilapok közül 57 foglalt állást Hillary Clinton és mindössze 2 Trump mellett, 2024-ben ez az arány még mindig 54 a 6-hoz volt Kamala Harris javára.

Az újdonságot tavaly az jelentette, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően páran a legnagyobb lapok közül, mint a Washington Post, USA Today, Los Angeles Times, nem álltak ki nyíltan egyik jelölt mellett sem – ettől még túlnyomó részben maradtak addigi politikai vonaluknál, és a demokrata kommunikációt vették át. Időnként a már megcáfolt és dokumentált valótlanságok ismételgetése sem jelentett akadályt.

Sőt, a legütősebbnek szánt álhíreket a legmagasabb szinten is terjesztették. Az amerikai politikában pár éve sokat hallani a „rendes emberek mindkét oldalon” kifejezést, melyet Donald Trump használt egy 2017-es, erőszakba torkolló tüntetés után, részben állítólag a neonáci résztvevőkre értve – csakhogy ez soha nem történt meg. Az elnök ugyanis szándékosan hangsúlyozta: a neonácik és hasonszőrűek „elítélendők, visszataszítók”, a szobordöntés elleni tüntetésben viszont mások – rendes emberek – is vonultak. S bár ezt már sokszor, sok helyen, az eredeti videóval pontosították, Obama elnök tavaly nem átallott két nappal a választás előtt ismét visszautalni rá. Kamala Harris pedig az elnökjelölti vita során riogatott vele, hogy ellenfele „vérfürdőt” ígért arra az esetre, ha veszítene. Trump valójában az amerikai autóiparról beszélt, amikor azt fejtegette, hogy védővám híján a szektor számára vérfürdő következne.

Mire válasz Trump és a MAGA?

Donald Trumpnak nem véletlenül sikerült ilyen ellenszélben is ilyen nagyarányú győzelmet aratnia. Charles Kupchan, a korábbi demokrata elnökök tanácsadója, úgy véli: Trump egy vészcsengő, mely jelzi, hogy amit eddig csináltunk – szabadkereskedelem, bevándorlás, szükségtelen háborúk, kulturális „forradalom” – a többség számára nem működik.

David J. Lynch, a Washington Post globális gazdasági tudósítója, szeptemberben megjelent új könyvének már a címében nevén nevezi a bajok forrását: „A világ legrosszabb fogadása – miként futott zátonyra a globalizációs hazardírozás”. Az utolsó fejezetben Bill Clinton elnökkel tavaly folytatott beszélgetését idézi fel. A volt államfő, az 1990-es években meglóduló globalizáció bajnoka, visszatekintve beismerte, hogy a dolgok nem a várakozásaik szerint alakultak:

Jóval Trump megjelenése előtt nyilvánvaló volt már a széleskörű elégedetlenség. Alábecsültük a felhalmozódott frusztráció mennyiségét.

Márpedig ez nyílegyenesen vezetett a mai helyzethez. Donald Trump a Republikánus Párt számára megnyerte a globalizáció „hátrahagyottait”, a kétkezi munkásokból, az alsó középosztály tagjaiból álló népi szavazórétegeket. A 2000-es évek végére a globalizáció támogatása – a gyárak bezárása, a munkahelyek kihelyezése, a tömeges bevándorlás – miatt ugyanis a Demokrata Párt elvesztette hagyományos szavazóbázisát. A baloldali kutatóműhelyekben fokozatosan teret nyert a gondolat, miszerint új szavazók után kell nézni, s az ilyen-olyan kisebbségek felkarolása épp megfelelne e célra. Csakhogy akadt egy kis probléma. Amerikában addigra már a korábbi diszkriminációk utolsó nyoma is eltűnőben volt, akár bőrszín, akár szexuális orientáció alapján. Így hát a feszültségek mesterséges újraszítása, egyenjogúság helyett immár kiváltságok követelése maradt, mint megoldás.

A baloldal ezzel egy megosztó identitáspolitizálást indított el: az egyéni és kisközösségi mikrosérelmek végtelen spirálját a korábbi közös ügyek és célok helyett. Ebből erednek az olyan vadhajtások, mint a történelem újraírása bőrszín- és genderszemüveggel, a hősök-hadvezérek szobrainak eltávolítása, a magukat nőnek valló férfiak beengedése a női versenysportba és általában a női öltözőkbe, a bőrszín alapján le- és felpontozások, a „fehéreknek” szóló átnevelő tanfolyamok a katonaságnál, a munkahelyeken, az egyetemeken.

Mark Lilla, a Columbia Egyetem politológia professzora mindezt már 2017-ben demokrata oldalról kritizálta. Az „Egykori és jövőbeni liberális: az identitáspolitizálás után” című könyvében úttévesztésnek nevezte ezt a fajta fókuszálást a bőrszin, illetve szexuális irányultság alapú különbségekre:

A baloldal belevetette magát az identitáspolitizálásba és közben szem elől tévesztette, hogy mi az, ami állampolgárokként közös bennünk, és mi az, ami összeköt minket, mint nemzetet.

MAGA-alapelvek egyszerűen

Az Egyesült Államok geopolitikai helyzetének romlása mellett ezekre a gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatokra érkezett válaszként Trump „Tegyük újra naggyá Amerikát” (MAGA) mozgalma. Még kritikusai is elismerik, hogy a megelőző huszonöt év washingtoni politizálása mindent megtett ahhoz, hogy igény legyen rá.

Az „Amerika az első” jelszó kendőzetlen prioritásként kezeli az amerikai állampolgárok biztonságát, jólétét, szabadságát, s minden külső tevékenységet ennek rendel alá. Belül visszatérést hirdet az eredeti amerikai értékekhez: bőrszín és egyéb esetleges kritériumok helyett kizárólag az érdem alapján történő megítéléshez, biológiailag két nem, a férfi és a nő, elismeréséhez, a politikában pedig az alkotmányközpontú szemlélethez, s az egyéni különbözőségek helyett a közös állampolgárság előtérbe helyezéséhez.  

Mindenekelőtt pedig a szólásszabadsághoz, ami hagyományosan az amerikai demokrácia alapköve. A korábbi kurzus ugyanis nem csupán a józan észtől elrugaszkodott politikákat hirdetett – elsősorban bevándorlás, gender és bőrszín ügyekben – hanem az ezekről szóló vitát is ellehetetlenítette. Mint könyvében Mark Lilla fogalmazott: „A tabu helyettesíti az érvelést. Az állítások nem igazak, vagy hamisak, hanem tiszták vagy tisztátlanok ezentúl”.

A MAGA-mozgalom egyik fő követelése a szólásszabadság helyreállítása volt. Nem csoda, hogy az elnökválasztás után a cenzúrában élen járó META/Facebook vezetője száznyolcvan fokos fordulatot vett. Zuckerberg bejelentette, hogy platformjain a cenzúra drasztikusan csökken, a tabutémák felszabadulnak, „visszatérünk gyökereinkhez a szabad vélemény kifejezésében”.

Viharfelhők gyülekeznek

A republikánus politikusok és kommentátorok többsége relativizálni próbálta a november eleji helyi választási vereségeiket. Mondván, hogy amúgy is demokrata államok azok, ahol ezúttal is demokratákat szavaztak meg, vagy hogy az ilyen típusú választások eredménye rendszerint semmit nem jelent a következő „midterms” (az elnöki ciklus felénél tartott) szavazásra nézve. Ez mind igaz, ám az utóbbi két-három hónapban egyébként is érzékelhetően romlott a hangulat. Donald Trump januári beiktatását követően, a világvége-prófétákat leszámítva, Amerika-szerte tapintható volt a remény és a lendület. A régi-új elnök első intézkedéseinek jó része – leginkább az illegális bevándorlással és genderkérdésekkel kapcsolatosak – jócskán 50% feletti, tehát a saját táborán túlnyúló támogatást élvezett. Ennek mára vége.

S nem azért, mintha a demokrata oldal hirtelen szárnyakat kapott volna, bár a tömeges „királyellenes” tüntetések, illetve a megélhetési gondok előtérbe helyezése középtávon a Republikánus Pártra veszélyt jelenthet.

A széleskörű kedélyvesztés fő oka viszont, hogy a MAGA-bázis értelmezésében a Trump-adminisztráció túl sok megkérdőjelezhető, az alapelveikkel ellentétes döntést hoz.

Trump elnök leghűségesebb támogatói nem értik, miért bajlódik annyit Ukrajnával, miért fordít oly sok energiát Izraelre, és Venezuela kapcsán hogyhogy visszatérhet a rezsimváltó háború ötlete. A kormány miért enged be több mint félmillió kínai egyetemistát, s miért látszik enyhülni a munkavízumok kapcsán, veszélybe sodorva a robotizáció miatt amúgy is rohamosan fogyó munkahelyeket? Miért övezi ilyen sokáig homály az Epstein-ügyet, s az elnökhöz közeli kriptovaluta-milliárdosok miért kapnak kegyelmet? Az adminisztráció miért szól bele a szabadpiac működésébe, amikor gyengélkedő óriáscégekben állami részesedést vesz, és miért húzza-halogatja a kínai tulajdonú TikTok átvételét-betiltását, noha a Legfelsőbb Bíróság döntése már januárban szabad utat adott ennek?

Egy szó, mint száz: a MAGA-bázis MAGA-bb, mint Trump maga.

Ez a saját táborát hagyományosan szinte a zsigereiben érzékelő elnök számára hasznos iránymutató lehet – ha hagyja. A MAGA-szavazók ugyanis az „Amerika az első” jelszónál talán csak az Alkotmányhoz ragaszkodnak jobban.

Ezért háborította fel sokukat, amikor Pam Bondi főügyész hirtelen felvetette, hogy a „gyűlöletbeszédet” üldözni kezdené – holott már maga a fogalom is idegen az USA-tól, bevezetése a szólásszabadság elvének és gyakorlatának megcsúfolását jelentené. A főügyész rögvest visszakozott is, ám a baj már megtörtént. Az Alkotmány betartására különösen kényes konzervatív tábor egy része egyre gyanakvóbban szemléli a vele egyébként egy platformon lévő adminisztráció működését. Különösen, amikor a szövetségi kormány itt-ott túllépné az Alkotmányban megszabott hatáskörét. Merthogy semmi nem tart örökké. Tapasztalatból tudják: ha ma Trump elnök megteheti, holnap vagy holnapután egy demokrata kormány az ő rovásukra fogja megismételni. Amerika addig működik, amíg a beszéd szabad, és az utolsó szó az Alapító Atyáké.

Az írás a szerző saját szakmai véleményét tartalmazza, s nem feltétlenül tükrözi a Foreign Policy Research Institute, valamint a Portfolio szerkesztőségének álláspontját. Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images