El tudtak-e helyezkedni azok, akiktől megvonták a rokkantsági ellátást?

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A rokkantsági ellátások költségesek és jellemzően csökkentik a munkakínálatot. Bár a költségek gondos célzással csökkenthetők, a jogosultsági szabályok szigorítása jelentős terheket róhat az érintettekre.

Nemrég megjelent tanulmányunkban megvizsgáltuk a magyarországi rokkantsági ellátások 2012-es reformját, melyben felülvizsgálták az ellátottak jelentős részének egészségi állapotát és munkaképességét. A felülvizsgálat eredményeként az érintettek akár részben vagy teljesen el is veszíthették a rokkantsági ellátásukat. A reform elemeként minden 57 év alatti, legfeljebb 79 százalékos egészségkárosodással élő ellátottat, zömmel rokkantnyugdíjast, összesen több mint 200 ezer embert köteleztek felülvizsgálatra. Az érintetteknek 2012. márciusig kellett nyilatkozniuk arról, hogy részt vesznek-e a felülvizsgálaton. Ha valaki nem nyilatkozott a részvételről, akkor 2012. májusától elvesztette a rokkantsági ellátásra való jogosultságát. A felülvizsgálatok a szűkös kapacitások miatt pedig több éven keresztül zajlottak.

Elemzésünkhöz a KRTK Adatbankjának anonimizált, egyéni szintű adatállományát használtuk fel, amely a munkapiaci helyzet és egészségi kimenetek mellett a rokkantsági ellátások időtartamára, illetve az összegére vonatkozó adatokat is tartalmaz.

Felhasználva, hogy a felülvizsgálatra kötelezettek körét az életkor és az egészségkárosodás mértéke határozta meg, meg tudjuk becsülni az ellátások megvonásának és csökkentésének munkapiaci hatásait. Elemzésünkben azokra fókuszálunk, akik rokkantsági ellátást kaptak 2011. év egészében és az egészségkárosodásuk legfeljebb 79 százalékos volt. Az ő csoportjukban hasonlítjuk össze azoknak a munkapiaci kimeneteit, akik 2011. év végén 56 évesek voltak (tehát akik felülvizsgálatra kötelezettek voltak) és akik 57 évesek voltak (tehát akiket már éppen nem érintett a felülvizsgálat). Vizsgálatunkat a férfiakra szűkítjük, mivel a nők körében ugyanebben az időszakban vezették be a “Nők40” programot, ami befolyásolhatja a nőkre vonatkozó becslési eredményeinket.

Az 1. ábrán bemutatjuk, hogy a felülvizsgálat által érintett, 56 éves férfiak körében az 57 évesekhez képest két százalékponttal csökkent a rokkantsági ellátást kapók aránya 2012. májusában, tehát ebben az életkori csoporban körülbelül az érintettek 2%-a került ki az ellátás alól a reform hatására.

A felülvizsgálat munkaerőpiaci hatásait tekintve a 2. ábránk azt mutatja, hogy 2012. májusát követően a felülvizsgálat által érintett, 56 éves férfiak körében egy-másfél százalékponttal nőtt annak a valószínűsége, hogy valaki foglalkoztatott volt és nem kapott rokkantsági ellátást. Ez összességében azt jelenti, hogy a rokkantsági ellátást elvesztőknek közel 60%-a tudott elhelyezkedni.

Emellett viszont, ahogy a 3. ábránk mutatja, annak a valószínűsége, hogy valaki nem rendelkezett sem munkajövedelemmel, sem rokkantsági ellátásból származó jövedelemmel, fél-egy százalékponttal nőtt a felülvizsgálat által érintett férfiak körében. A jövedelem nélküliek egy része fokozatosan talált munkát, de így is átlagosan a vizsgált időszakban az ellátást elvesztők 36%-a maradt jövedelem nélkül.

A hatás azonban jelentősen eltér attól függően, hogy valaki dolgozott-e a rokkantsági ellátás mellett a reformot megelőzően, vagyis 2011-ben.

Becslési eredményeink szerint akik dolgoztak a reform előtt, azok 14%-os valószínűséggel maradtak jövedelem nélkül a rokkantsági ellátás elvesztésének hatására, míg 80%-os valószínűséggel foglalkoztatottak maradtak. Ezt illusztrálja a 4. ábra bal oldali blokkja. Ezzel szemben, azoknak az ellátottaknak, akiknek az ellátás mellett nem volt munkájuk, és a felülvizsgálat miatt elvesztették az ellátást, 60%-uk jövedelem nélkül maradt és csak egyharmaduk tudott elhelyezkedni (4. ábra jobb oldali blokk). A reform által érintettek mindkét csoportjában az ellátás elvesztésének hatására az érintettek mintegy 6%-a közmunkás lett.

Eredményeink szerint a rokkantsági ellátások felülvizsgálata csak szerény mértékben növelte az érintettek a munkapiaci részvételét,

és különösen nagy terhet rótt azokra, akiknek az ellátás mellett nem volt munkájuk. Akik hosszú időt töltenek munka nélkül, akkor is nehézségekkel szembesülnek a munkapiacon, ha időközben javult az egészségi állapotuk: szaktudásuk és készségeik megkophatnak, mentális egészségük megromolhat és negatív előítéletek is hátráltathatják az elhelyezkedésüket. Eredményeinkből arra következtetünk, hogy a rokkantsági ellátásban részesülők munkapiaci integrációja akkor lehet sikeres, ha a pénzügyi ösztönzők mellé a foglalkoztatási esélyeket javító támogató munkapiaci programok is társulnak.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép forrása: Shutterstock