A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.
Az utóbbi években egyre gyakrabban jelentek meg Svédországgal kapcsolatos hírek a magyarországi médiában, illetve határozott meglátások a politikai kommunikációban. Mindezek következtében a közbeszédben is gyakran tapasztalhatóak a svéd társadalom működésével kapcsolatban akár egymásnak ellentmondó vélemények. A két ország közötti feszült politikai viszony közelmúltbeli enyhülése (a svéd NATO-tagság ratifikálása) következtében ugyan várhatóan csökkenni fog a svéd társadalom iránti fokozott média- és politikai érdeklődés, azonban a svéd társadalomról létrejött eltérő vélemények, értékítéletek, illetve az ezek ütközése következtében felbukkanó heves érzelmek feltételezhetően megmaradnak.
Az online sajtó legolvasottabb orgánumait (összesen több mint 50 sajtóterméket) elemeztük az elmúlt öt évre visszamenőleg annak érdekében, hogy feltárjuk, milyen képet fest Svédországról a magyarországi média. Jelen írásban nincs lehetőségünk az elemzést részleteiben és teljességében bemutatni, de röviden összegezve az eredményeket az mondható el, hogy a Svédországgal kapcsolatos írások legnagyobb része néhány téma köré csoportosul. Ezek a következők:
- a migráció és következményei;
- LMBTQ/gender kérdés;
- a demokrácia helyzete;
- a svéd NATO csatlakozás kérdése;
- a Covid-helyzet és annak kezelése;
- gazdasági válság: energiaválság, infláció.
Természetesen ezek a témák gyakran nem választhatóak el élesen egymástól, az írások nagy részében akár több is megjelenik egyszerre közülük. Általánosságban megállapítható, hogy az egyes híroldalak tartalma összemosódik, az azonos időszakban megjelenő témák ugyanazok, ezért többször történik egymásra hivatkozás is, vagyis egy témát jár minden média körül különböző nézőpontokból. A konkrét médiafelületektől függetlenül a témák tehát ugyanazok, de a megközelítésük egyértelműen eltérő, ezeknek megfelelően rendeződnek sajátos narratívákba.
Összességében tekintve a teljes médiareprezentációt úgy tűnik, mintha két Svédország létezne.
Az egyik egy mára már apokaliptikus állapotokat mutató, lezüllött, gyakorlatilag élhetetlen ország, amiről egyrészt a migránsok tehetnek, másrészt az önvédelemre képtelen, élhetetlen, öngyilkos ideológiákkal terhelt „őslakosok”. Ehhez képest Magyarország egy virágzó és minden szempontból kellemesebb hely. A médiában megjelenő „másik” Svédország kép ennél mindenképpen komplexebb, bár alapvetően inkább csak az előzőekben bemutatott negatív Svédország narratívát igyekszik megcáfolni, leginkább úgy, hogy reagálni próbál az ott felmerülő témákra. Svédországgal kapcsolatos önálló tematizáció, narratívaépítés ugyanakkor nem mutatható ki részükről.
Ezek után joggal merül fel az a kérdés, hogy vajon mit gondolnak minderről a Svédországban élő magyarok, akiknek saját tapasztalatuk van az ottani élettel, a svéd társadalom működésével kapcsolatban. Körükben egy rövid online kérdőíves felmérést végeztünk, melyben a fentebb bemutatott, a magyar médiában felmerülő témákkal összefüggésben kérdeztük meg a véleményüket.
Svédországban jelentős számban élnek magyarok, akik nem kizárólag Magyarországról, hanem nagy számban a határon túli magyarlakta területekről is érkeztek. Az első tömeges magyarországi kivándorlási hullámot az 56-os forradalom jelentette, melynek bukása után a menekülők jelentős részét fogadta be Svédország. De azóta a mai napig sok magyar telepedik le az északi államban. A kint élő magyarok számát tekintve több becslés is létezik, a stockholmi magyar nagykövetség szerint a valóban ott élő magyarok száma a 35 ezret is megközelítheti.
Nyilvánvalóan komoly nehézségekbe ütközne ebből a nehezen meghatározható populációból egy hagyományos, minden szempontból megfelelő közvéleménykutatást megvalósítani. Ezért inkább egy olyan felmérésre vállalkoztunk, melynek során a kérdőívünket az online tér olyan pontjain helyeztük el, ahol a svédországi magyarok előfordulása valószínűsíthető (a svédországi magyarokat tömörítő Facebook csoportok, Instagram oldalak, kinti élettel foglalkozó Youtube csatornák). A kérdőívet 2022 február 1. és március 4. között összesen 238-an töltötték ki. A lekérdezés módszertana nem teszi lehetővé, hogy az eredményeket általánosítsuk a Svédországban élő magyarok teljességére nézve, de ahhoz mindenképpen fogódzót nyújthat, hogy egy hozzávetőleges képet kapjunk a válaszadók problémaérzékeléséről.
Eredményeink azt mutatják (1. ábra), hogy a svédországi életet személyes tapasztalatból ismerő válaszadók nagy részének véleménye szerint valóban romlott a helyzet az általunk megkérdezett területeken.
Ez leginkább a gazdaság állapota, a közbiztonság, a közhangulat, illetve az általános életszínvonal tekintetében igaz, itt a válaszadók nagyobb része (55,4 % – 66,5 %) adott negatív választ („jelentősen romlott” vagy „kicsit romlott”). Mindemellett jelentős azoknak az aránya is, akik szerint nem történt változás, és csak a válaszadók kis része szerint észlelhető inkább javulás. Ugyanakkor az emberek egymás iránti bizalma, illetve a demokrácia állapota tekintetében kisebbségben vannak azok, akik szerint romlott a helyzet (40,7 % illetve 38,5 %). Összességében tehát azt láthatjuk, hogy a kérdőívünket kitöltő svédországi magyarok megosztottak a kinti állapotok megítélésében.
Végül egy több mint 20 éve tartó, kétévente megismétlődő nagymintás, komplex nemzetközi kutatássorozat (a European Social Survey adatai) alapján áttekintjük azt, hogy melyek a témánk szempontjából legfontosabb jellemzői a svéd társadalomnak, vagyis maguk a svédek mit gondolnak, hogyan viszonyulnak a társadalmi kohézióra, a demokráciára, illetve a gazdaság helyzetére vonatkozó kérdésekhez. Az adatbázis nemzetközi jellege miatt arra is lehetőségünk van, hogy összehasonlításképpen egy átfogó képet vázoljunk fel ugyanezen témák alapján a magyar társadalom tekintetében is, így a következőkben a svéd és a magyar adatok összevetését is elvégezzük.
Elsőként azt nézzük meg, hogy Svédországban, illetve Magyarországon milyen az emberek „szubjektív jólléte”, azaz tulajdonképpen hogyan érzik magukat a bőrükben. A European Social Survey (ESS) felméréseiben ezt két kérdés formájában vizsgálják („Mindent összevetve mennyire elégedett mostani életével?” illetve „Mindent egybevetve, mennyire érzi magát boldognak?”). A 2. ábrán látható országonként számított átlagértékek alapján elmondható, hogy Svédországban a szubjektív jóllét szintje magasabb és stabilabb, mint ahogyan az a magyar társadalomban tapasztalható. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a magyar adatok az elmúlt tíz évben folyamatos javulást mutatnak. Svédországban pedig ezzel szemben az utolsó mérés (2020/2022) szerint csökkent az addig szinte állandónak tekinthető szubjektív jóllét szintje, de még így is magasabb („elégedettség”), illetve azonos („boldogság”) a magyar eredményekkel. Itt fontos megjegyezni, hogy a Covid járvány miatt az ESS néhány országban, köztük Svédországban, nem tudta az addig megszokott módon, személyes adatfelvétellel megvalósítani a felmérést, ezért felhívják a figyelmet arra, hogy ezekből az adatokból óvatosabban lehet következtetésekeket levonni.
Másodikként azt vizsgáljuk, hogy az emberek közötti bizalom (az ún. személyközi általánosított bizalom) adatai mit mutatnak a két ország tekintetében, igaz-e az, hogy Svédországban az elmúlt években meggyengült volna a társadalmi kohézió. Az ESS ezt a jelenséget három kérdőív kérdéssel vizsgálja, melyek a 3. ábrán láthatók. Az adatok alapján az látszik, hogy az emberek közötti bizalom átlagos szintje kiegyensúlyozottan magasabb Svédországban, mint Magyarországon. Ugyanakkor itt is láthatunk Svédországban az utolsó mért időszakban (2020/2022) egy csökkenést, ám még ezzel együtt is megmarad a svéd előny. Magyarországon a bizalomszint erősebben hullámzik, azonban az elmúlt időszak inkább javulást mutat.
Az eddigieknél sokkal konkrétabb, de szintén a társadalmi kohézióval kapcsolatos kérdés az, hogy az emberek mennyire érzik magukat biztonságban a lakókörnyezetükben. A 4. ábrán látható adatok szerint a svédek sokkal nagyobb része gondolja azt, hogy „nagyon biztonságos” a környéke sötétedés után is, míg a magyarok ezt a kategóriát sokkal kisebb arányban választották. Ugyanakkor a magyarok legnagyobb része is alapvetően biztonságosnak érzi a lakóhelyét („biztonságos”). Továbbá Svédországban Magyarországhoz képest az utolsó, covid időszakban történt lekérdezést kivéve mindig alacsonyabb volt azoknak az aránya, akik szerint nem biztonságos a környékük („nem biztonságos” és „nagyon nem biztonságos” válaszok).
A különféle intézményekbe vetett bizalom szintén jól fejezi ki egy társadalom állapotát. Itt is hasonló képet láthatunk, mint a személyközi bizalomnál, vagyis a svéd adatok magasabb értékeket vesznek fel és időben is kiegyensúlyozottabbak, mint a magyarok (5. ábra). Ugyanakkor látható, hogy a 2000-es évekhez képest Magyarországon javult az intézményekbe vetett bizalom,
míg Svédországban már az előző mutatóknál is tapasztalt esést láthatjuk az utolsó, járvánnyal sújtott időszakban.
Ez a két ellentétes folyamat azt eredményezi, hogy a svéd és a magyar adatok jelenleg közelítik egymást. De még így is a legtöbb vizsgált intézmény esetében a svédeknél magasabb a bizalom (jogrendszer, rendőrség, nemzeti parlament), egy esetében gyakorlatilag egyforma (politikusok), illetve van egy, amelyikben a magyarok bíznak meg sokkal jobban, ami nem más, mint az Európai Parlament.
Az előzőekhez szorosan kapcsolódik a nagy társadalmi rendszerekkel való elégedettség témája. Itt két kérdéssel foglalkozunk, az egyik a demokrácia működésével, míg a másik a gazdaság állapotával kapcsolatos véleményekre vonatkozik (6. ábra). Mindkettő esetében azt láthatjuk, hogy Svédországban lényegesen elégedettebbek velük az emberek, mint Magyarországon.
Szintén a gazdaság állapotának kérdéskörébe tartozik az is, hogy az emberek hogyan élik meg a saját egyéni anyagi helyzetüket (7. ábra). Ennél a kérdésnél a jobb áttekinthetőség miatt csak a legutolsó, azaz a 2020/2022-es felmérés eredményeit közöljük. Ez alapján jelentősen eltérő mintázat mutatható ki a két társadalom között: Svédországban a megkérdezettek nagyobb része (55,4 %) válaszolt úgy, hogy kényelmesen megél a rendelkezésére álló jövedelméből, míg Magyarországon ez csak alig több mint minden tizedik válaszadóra igaz (11,8 %). Mindemellett Magyarországon megélhetési nehézségekről számolt be a megkérdezettek negyede (24,5 %) („nehezen élünk meg...”, illetve „nagyon nehezen élünk meg...” válaszok), ugyanakkor Svédországban ez az arány jóval kisebb (10,6 %).
Talán az eddig látottakhoz képest is egyértelműbb különbség mutatkozik Svédország és Magyarország között amennyiben két olyan konkrét attitűdöt vizsgálunk, melyek tárgyai kifejezetten gyakori témái a Svédországról szóló magyar médiamegjelenéseknek.
Ezek egyike a nem heteroszexuális emberekhez, míg a másik a migrációhoz való viszonyulás (8. és 9. ábra). Az ábrák alapján egyértelműen kijelenthető, hogy Svédország mindkét kérdés tekintetében sokkal toleránsabb társadalomnak tekinthető, mint Magyarország.
Összességében a vizsgált dimenziók alapján azt láthatjuk, hogy az ESS felméréseiből származó adatok nem támasztják alá azt a feltételezést, miszerint Svédországban az életfeltételek radikálisan megváltoztak volna,
a svéd válaszadók nem érzékelik lényegesen rosszabb helynek az országukat, mint az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor a legutolsó elérhető felmérés több kérdésnél valóban némileg romló helyzetre figyelmeztet. Ám itt nehéz eldönteni, hogy ez a Covid járvány miatti méréstechnikai problémákból fakadó torzítás, vagy tényleges változás. Mindenesetre akárhogyan is van, a svéd adatok a magyarhoz képest összességében még mindíg egy jobban működő társadalom benyomását keltik.
A kutatásról részletesebben itt olvashat.
Köszönetnyilvánítás:
A kutatás az NKFIH által támogatott „Mennyire általános az általánosított bizalom” című projekt keretében zajlik (projektazonosító: FK143163).
Bodor Ákos a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézetének tudományos főmunkatársa; Hegedüs Márk a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézetének tudományos segédmunkatársa; Szegedi Péter a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának tanársegédje.
Címlapkép forrása: Getty Images
