Üzlet, felelősség és etika (x)

Korunk legnagyobb pénzügyi és gazdasági válságának kialakulásában számos tényező játszott közre, melyekről rendkívül kiterjedt elemzések sora született. Legtöbbször azonban a makroökonómiai folyamatok hosszas taglalása háttérbe szorítja az üzleti döntéshozók döntéseinek, gondolkozásának vizsgálatát, pedig a válság nem csupán a kérlelhetetlen közgazdasági törvényszerűségek eredménye. A különböző vállalati és politikai döntéshozók gondolkodásának a tapasztalatok mellett, mindenek előtt az üzleti oktatás képezi az alapját. Fell kell tennük így a kérdést: felelős-e az üzleti oktatás és a vezetőképzés a gazdaság meghatározó személyiségeinek döntéseiért, így közvetetten a jelenlegi válságért? Erről beszélgettünk Dr. Yusaf H. Akbar professzorral, a Közép-európai Egyetem Üzleti Karának (CEU Business School) MBA programigazgatójával.

Hogyan hat a gazdasági válság az üzleti oktatásra?

Talán a legfontosabb tanulság, amit az üzleti oktatás leszűrhet ebből a válságból az, hogy a pénzügyi és gazdasági folyamatokat nem lehet a társadalmi háttér és a társadalomértelmező szemlélet nélkül megtanítani. Hiába

lesz valakiből jó makroközgazdász vagy pénzügyi szakember, ha nem képes olyan hosszútávú stratégiai gondolkodásra, mely felelősséggel tekint a társadalomra, és a fenntartható fejlődés irányába hat. Korunk pénzügyi szakemberei hajlamosak megfeledkezni erről, hiszen oktatásuk a legtöbb egyetemen nem hangsúlyozza ezt megfelelőképpen. Érteni a folyamatok szakmai hátterét minimum követelmény a diákjainktól, nem pedig maga a követelmény. Egy vállalat belső folyamatai, a makroökonómiai trendek, a szélesebb társadalmi körülmények, a politikai szabályozás, és az egyes piacok sajátos kulturális jellemzői együtt, komplex módon határozzák meg, hogy mi történik a gazdaságban.

Mit tesz a CEU Business School ebben a helyzetben?Változik a programok felépítése?

A CEU Business School már a pénzügyi válság kiteljesedése előtt is globálisan vezető szerepet vállalt a társadalmi és gazdasági tényezők, és az MBA oktatás integrálásában. Transznacionális - azaz országhatárokon átívelő - MBA programunkat egy évvel ezelőtt azzal a céllal dolgoztuk ki, hogy olyan szakemberek kinevelését biztosítsuk, akik ismerik a legsikeresebb globális megoldásokat és ugyanakkor beható tudással rendelkeznek a piacok politikai, társadalmi és környezetvédelmi helyzetével, realitásaival kapcsolatban is. A legfontosabb azonban, hogy az egyes piacokat meg kell tudni egymástól különbözetni egy régión belül kulturális szempontból is. Meg kell tanulni, hogy mi a különbség Lengyelország, Magyarország, vagy Grúzia és Észtország üzleti és társadalmi vonásai között.
A válság eszkalálódása óta most indul az első évfolyamuk. Mivel fogja köszönteni az új diákokat ebben a rendkívül ingatag gazdasági helyzetben?
Azt fogom nekik mondani, hogy a változások közepedte az ember két dolgot tehet, megvárja amíg az ár elsodorja, vagy elébe megy a folyamatoknak. Az elmúlt húsz év alatt a közép-kelet-európai régióban megtanultuk, hogy folyamatosan nyitottnak kell lenni a változtatásra. A Közép-európai Egyetem a társadalomtudományok oktatása terén elismertségét annak köszönheti, hogy megpróbál egy lépéssel a trendek előtt járni. Vegyük példának a human erőforrás menedzsereket, akik jelenleg arra kényszerülnek, hogy jó emberektől váljanak meg a bevételek visszaesése következtében. Így amikor beérkezik egy nagy megrendelés vagy megbizatás a vállalatnak nem lesz elég embere, hogy elvállalja azt. Az általunk oly fontosnak tarott változásmenedzsment lényege az ilyen tűzoltászserű döntésekek felváltása stratégiai tervezéssel, alternatív megoldások keresésével.

Kihangsúlyozta, mennyire fontos az egyes piacok sajátosságait pontosan ismerni. Mit emelne ki Magyarország jelenlegi gazdasági körülményeivel kapcsolatban?

Nem hiszem, hogy a Magyarországon működő vállalatok vezetői megértették már, hogy Litvániához és Lettországhoz hasonlóan ezúttal embertömegek azért mehetnek az utcára, mert nincs munkájuk és megélhetésük. Amellett, hogy hosszú idő óta először még csak nem is a növekedés lassulása, hanem 3-4%-os gazdasági visszaesés közepedte kell a vállalatokat irányítani, nagyon erős társadalmi, és ezáltal politikai nyomásnak is ki vannak téve a cégek. A globális trendnek megfelelően az állami tulajdonrész növekedésével is számolni kell, hiszen Magyarország rendkívül nyitott gazdaságként alkalmazkodni kényszerül a világ folyamataihoz. A politikai és az üzleti élet szorosabb kapcsolata pedig tovább torzíthatja a transzparensnek finoman szólva sem nevezhető politikai-gazdasági kapcsolatrendszereket. Ezért is különösen fontos fokozottan odafigyelni arra, hogy az üzleti etika oktatása megfelelő hangsúlyt kapjon a jövő gazdasági vezetőinek képzésében. Magyarországon, ahol a szabadpiac és kapitalizmus hagyományai még húsz éves múltra sem tekintenek vissza, ezek a folyamatok a társadalom szemében egyet jelenthetnek magának a szabad piac ideológiájának elértéktelenedésével.
Érdekes dolog továbbá, hogy a külföldi szakértők amikor a magyar államháztartási hiányról értekeznek általában csak a kormányzati túlköltekezés problémájára hívják fel a figyelmet, de szinte senki nem szokott a magyar adóelkerüléssel érdemben foglalkozni. A magyar adózási morál pedig nagyon lesújtó. Ezen, véleményem szerint hosszú távon csak egykulcsos adórendszerrel és érdemi adóreformmal lehet segíteni. Másrészt, nagyon fontos lenne, hogy a politikai vezetők részéről is megvalósuljon az átlátható adózás, hiszen nem várhatjuk el egy társadalomtól a közteherviselést, ha vezetői nem tartják azt magukra nézve is kötelező érvényűnek.
(x)