Ludwig Múzeum - Nem vagyok robot. A szingularitás határán.
Üzlet

Hogyan tudnánk dönteni a technológia jövőjéről, ha a jelenét sem értjük?

Gergely András
A Ludwig Múzeumban szeptember 16-án nyílt „Nem vagyok robot. A szingularitás határán” című kiállítás az ember és technológia, a humán- és mesterséges intelligencia közötti viszony rohamos változását, és a teljesen új, az emberiség létét meghatározó új dimenziókat mutatja be nemzetközi és magyar műalkotásokon keresztül. Legfőbb állítása, hogy a 21. századot meghatározó digitalizációs fejlődés észrevétlenül is egyre közelebb ér, egyre mélyebben kúszik be az emberek leghétköznapibb tevékenységeibe, és hamarosan eljöhet az a pont, amikor a technológia irányítása kikerül az ember kezei közül. Az emberiség a szingulartiásnak nevezett határállapot szélén bolyong, csak nüánszok választhatják el a disztópikus összeomlást az utópisztikus jövőképtől. A döntés felelőssége az ember kezében van, a kérdés csak az, hogy mit kezd a merőben új lehetőségekkel?

A jelenkori digitális ugráshoz hasonló társadalmi-gazdasági és ezen keresztül civilizációs változások a közelmúltban is történtek, elég az ipari forradalomra, a mobilitási dimenziók kitágulására vagy a kommunikáció forradalmára gondolni. Az alig 150 év alatt lezajló változások megingatták az azt megelőző gazdasági modelleket, lecserélték a társadalmi eliteket, megváltoztatták a hétköznapi ember mindennapjait, időérzékelését, munkához, magánélethez való viszonyát.

A kiállítás címét adó szingularitás technológiai és kulturális értelemben egy olyan elméleti pont, amikor az infokommunikációs fejlődés, a társadalmi változások felgyorsulnak, olyan módon és sebességgel változtatva meg az ember életvilágát, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni vagy megbízhatóan megjósolni.

Ma a társadalom ennek az elméleti pontnak a határán egyensúlyoz.

A digitális fordulat hasonló léptékű és jelenleg is zajló folyamat, számos részletében szinte észrevehetetlen; legtöbbször természetesnek tűnő eszközhasználattal, amely alapvetően az emberi életminőség javítását szolgálja. Az emberi élet offline módból megállíthatatlanul tér át az online térbe, a digitális rohamosan nő, nem túlzás azt állítani, hogy ez a poszthumán átalakulás emberi létünk alapvető, meghatározó aspektusait hatja át: a magán- és az üzleti szférát, az oktatást, a kommunikációt, személyes életformánkat, időgazdálkodásunkat.

Ludwig Múzeum - Nem vagyok robot. A szingularitás határán.
Fotó: Glódi Balázs

A technoszféra változásai jelentős befolyást gyakorolnak a társadalmi folyamatokra,

a digitális technológia mai állapotában olyan új normativitás, amely a munka és az élet része: nem ellenség, nem barát, nem a fejlődés kulcsa, a változás lehetősége, hanem az élet természetes velejárója.

A művészet nyújt kapaszkodót

A „Nem vagyok robot. A szingulartiás határán” című kiállítás célja nem a technológia fejlettségének látványos prezentációja, hanem a társadalmi hatások plasztikus bemutatása. Mivel a digitális forradalom láthatatlanul kúszik be, és válik alapvetéssé az hétköznapokban, a változás rövidtávon láthatatlan marad. Az alkotók szerint szükség van egy eszközre, amely új, külső perspektívából világítja meg az ember számára a technológia térhódítását.

Ludwig Múzeum - Nem vagyok robot. A szingularitás határán.
Fotó: Glódi Balázs

A művészet minden esetben reagált a megelőző korok szingularitásaira és annak társadalmi hatásaira, sokszor teljesen absztrakt formában mutatva meg a változás mikéntjét és valóságát. A művészet alkalmas arra, hogy ráébressze az egyént, hogy mi az a folyamat, amelynek a részese, és elkezdődhessen a diskurzus, amely egyelőre még várat magára.

Amíg nincs felismerés, és nincs társadalmi párbeszéd, addig – a közvélekedéssel szemben - a döntés szabadsága sem adott, hiszen az emberiség nem tud úgy felelősen cselekedni, döntéseket hozni a technológia jövőjéről, hogy ha még a jelenét sem érti.

Pedig sorsfordító döntéseket kell majd meghozni, hiszen a technológia könnyen „elszabadulhat”, amely utópisztikus, de disztópikus jövőképet is előrevetíthet.

A percepció természetesen nem azonos: míg a nyugati társadalmak szívesen megtartanák a személy integritását és a humanista világkép eszményét, addig más kultúrákban szívesen adnak át személyes privilégiumokat a technikának bizonyos előnyökért cserébe. Széleskörű párbeszéd nélkül azonban nincs meg a társadalom lehetősége beleszólni a techcégek döntéseibe, az államok vezetői – hasonlóan a társadalom többi részéhez – csak jelentős fáziskéséssel tudnak reagálni a változásokra.

Ludwig Múzeum - Nem vagyok robot. A szingularitás határán.
Fotó: Glódi Balázs

Készman József, a kiállítás kurátora egy korábbi Portfolio interjúban a technológia fejlődésének lehetséges kimeneteleiről, meghatározó szereplőkről, illetve az utópisztikus vagy disztópikus hatásokról így fogalmazott:

„Kialakulhatnak egyfajta döntési centrumok a nagy techcégek körül, vagy lesznek kormányzati szereplők, akik igyekeznek racionális döntéseket hozni, de egyszerűen csak eldöntheti az élet is, hogy milyen irányú lesz a technológiai fejlődés. A filmipar szolgáltat egy jó példát: amikor a 60-as, 70-es, 80-as években készültek filmek a nagy járványokról, akkor mind azt a perspektívát igyekeztek közvetíteni, hogy összedől a világ, az emberek kivetkőznek önmagukból, ölnek, gyilkolnak, kirabolják az üzleteket és megszűnik minden addigi társadalmi konszenzus. De lám-lám, a valóságban nem ez történt. Inkább mindenki a megoldást kereste, felerősödtek a kooperációs készségek. Ez alapján bőven elképzelhető, hogy a társadalmi folyamatok vezetnek majd olyan irányba, hogy nem veszítjük el a kontrollt, és az emberek közötti együttműködésben a technológia korlátozásra kerül. Ilyen értelemben a mesterséges intelligenciának nem a mindent eluraló jellege fog érvényesülni, hanem inkább a szabályozói vagy kiegészítő szerepe”

A kiállítás nyolc, jól körülhatárolható témakörön keresztül mutatja be a jelenséget, és indít el társadalmi diskurzust:

  • Digitális infrastruktúra és fenntarthatóság
  • Predikciók, algoritmus jóslatok
  • Digitális detox
  • Tech-hacking, inverz appropriáció
  • Deepfake, fake news, post facts
  • Élet a jövő után
  • A szingularitás flórája és faunája
  • Testkép, arckép, CGI
Ludwig Múzeum - Nem vagyok robot. A szingularitás határán.
Fotó: Glódi Balázs

A kiállításon a legkülönfélébb alkotói diszciplínákkal találkozhat a látogató, kezdve a hagyományos képzőművészeti formáktól az audiovizuális tartalmakig, a konceptuális alkotásoktól a performanszokig. A kurátor szerint a november 27-ig látogatható kiállítás sikere egyszerűen mérhető:

Ha akár egyetlen ember is, aki bejön a kiállításra, hirtelen másképp áll a technológia hatalmához, benne is kialakul egy kis szingularitás, és a homlokára csap, hogy ja, ez tényleg egy probléma! Ha egyetlen ilyen látogatónk lesz, akkor a kiállítás már elérte a célját”

Címlapkép és fotók: Ludwig Múzeum, Glódi Balázs

A cikk megjelenését a Ludwig Múzeum támogatta.

gáz főzés sütés
rubel hrivnya euró dollár
Dán hadihajó
Vucic Putyin
Ursula von der Leyen szankcio Europai Unio sajtoadatbazis ujrafelhasznalhato

Holdblog A nagy klímalottó

Ha összevetjük a fenntarthatatlan gazdasági rendszerünket a klasszikus szerencsejátékkal, a lottóval, sokatmondó...

2022. október 6.
Banking Technology 2022
2022. október 18.
Portfolio Future of Finance 2022
2022. szeptember 28.
Győr - Nyugat-magyarországi Gazdasági Fórum 2022
2022. október 19.
Budapest Economic Forum 2022
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu
Online előadás
Grafikonosdi és minden ami friss hír.
Díjmentes online előadás
Minden, amit a kezdéshez tudni érdemes.
gáz főzés sütés