Elemzés

Borbély: akinek fáj, az úgyis lépni fog

Sem az államadósság devizaarányának kívánatos mértékében, sem a lakossági állampapírok részarányában nincs számszerű elvárása a magyar gazdaságpolitikának - hangsúlyozta a Portfolio.hu-nak adott gyors interjúban Borbély László András. Az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgató-helyettese azt követően nyilatkozott, hogy csütörtökön bemutatta az intézmény ez évi finanszírozási tervét. Amint ebből kiderült: az elmúlt évekkel ellentétben nem lesz annyi devizaalapú forrásbevonás, mint amennyi lejár. Borbély egyértelműsítette, hogy a lakossági állampapír állomány 2013-ban látott rendkívül dinamikus felfutását nem kívánják lassítani adminisztratív eszközökkel idén sem, de arra azért számítanak, hogy tavalyhoz képest a bővülési ütem lassulni fog. Érvelése szerint ha az állomány dinamikus felfutása a betétállomány apadásán keresztül fájni fog a bankoknak, akkor azok úgyis lépni fognak majd a saját értékesítési hálózatukban folytatott stratégián keresztül.

Így lehetett könnyedén megverni a betéteket

Tavaly a magas visszatekintő hozamok miatt nagyon keresettek voltak a kötvényalapok a befektetők körében, 2013-ban 380 milliárd forintot helyeztek el az ügyfelek az alapkategóriában, amely ilyen rövid idő alatt rekord összegnek számít. Az a statisztikákból is látszik, hogy sokan csak későn tudták meglovagolni a kötvénypiaci ralit, viszont még ezzel együtt is örülhetnek a befektetők, mert mérsékelt kockázatvállalás mellett a lekötött betéteket meghaladó hozamokat lehetett elérni. A gyűjtésünk szerint a legjobb alapok tavaly 10% körül hoztak, de a forintos alapoknál az átlag is 6,4% volt. Óvatosan kell azonban már most eljárni, a kamatcsökkentési periódusnak hamarosan vége, az elérhető hozamok pedig vészjóslóan csökkennek. Ráadásul nagy differencia van az alapok között, akár a hozamokat, akár a felvállalt kockázatokat nézzük.

A devizahitelesek fekete éve - Megérkezett a felmentő sereg

Hiába tartozik fokozatosan egyre kisebb összeggel a lakosság a bankoknak, egyre többet költ a meglévő hitelek törlesztésére. Pontosabban költene, ha az árfolyamgát nem segítene: számításaink szerint 2013-ban összesen 591 milliárd forintot áldozott a magyar lakosság banki devizahitel-törlesztésre, ami a program nélkül bőven 620 milliárd forint fölött lett volna. Tavaly nem emelkedett tovább a devizahitelek kamata, a forint azonban soha nem volt olyan gyenge az év átlagában a frankhoz és az euróhoz képest, mint 2013-ban.

A Raiffeisen-kivonulás margójára - Why nations fail?

Nyugalom, nem lesz drámai hatása a Raiffeisen kivonulásának. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a bank kivonulásával nyer az ország. Az esemény tekinthető akár egy olyan folyamat következő apró láncszemének, aminek a végén egy felzárkózásra képtelen Magyarországot találunk majd.

Veszik a Raiffeisent - Adófizetői pénzből lesz "magyar" a bankszektor?

Hamarosan bejelenthetik, hogy a Töröcskei István érdekeltségébe tartozó Széchenyi Bank vásárolja meg a nála százszor nagyobb méretű Raiffeisen Bankot. A szokatlan tranzakcióval több elemzésünkben is foglalkozunk, az alábbiakban azt nézzük meg, mennyire változik meg ettől a magyar bankszektor külföldi és hazai befolyás szerinti szerkezete. Számításaink szerint csaknem megvalósul a kormány célja: a bankszektort legalább felerészben magyar kezekben tudni. A Raiffeisen megvásárlásával ugyanis a 2012 végi 43%-ról 50% közelébe nőhet a magyar érdekeltségű bankok részaránya. A Raiffeisen kvázi állami kézbe vétele és megtartása azonban sokba kerülhet az adófizetőknek.

Mikor lesz magyar euró?

Közel vagyunk ahhoz, hogy egy újabb maastrichti csatlakozási kritériumot teljesítsünk, ugyanakkor egy másikat éppen a közelmúltban buktunk el. Nem ez az egyetlen ellentmondás: a költségvetési deficitre vonatkozó elvárásokat úgy tudjuk teljesíteni immár a második (harmadik) éve, hogy közben az államadósság nem tud meggyőzően csökkenő pályára állni. Ezzel együtt azt mondhatjuk, hogy sosem voltunk ilyen közel ahhoz, hogy az euróbevezetés számszerű feltételeit teljesítsük.

Óriási csata elé nézünk Törökországban

Az eddigi legsúlyosabb válságba keveredett 11 éves hatalma alatt Tayyip Erdogan török kormányfő és adminisztrációja, és a belpolitikai bizonytalanság könnyen további eséseket hozhat a török piacokon a következő hónapokban. Az Erdogan által fémjelzett belpolitikai stabilitásból eddig sokat profitált Törökország, most viszont úgy néz ki, hogy a stabilitás igencsak megkérdőjeleződött, ami piaci szempontból kifejezetten rosszkor jött az országnak. A rendkívül nagy külső egyensúlyi sérülékenység miatt már eddig is szenvedtek a török piacok, most pedig a politikai kockázatok mindezt csak tovább fokozzák. A jelek szerint Erdogan most nagyon rászorul azon külföldi befektetők (kamatérzékeny) étvágyára, akiket nyáron még a kamatlobbi aktivistáinak nevezett. A nyár óta tartó piaci és belpolitikai feszültség mellett a jegybank még el tudta kerülni a kamatemeléseket, de ez a vonakodó stratégia az utóbbi napokban már padlóra küldte a török lírát. Óriási csatának nézünk tehát elébe a piacok és a török hatóságok között, amely jórészt arról szól, hogy az égetően szükséges külső forrásokhoz hozzá tud-e jutni Törökország és ha igen, akkor milyen áron.

Elemzésünk főbb megállapításai:

• 11 éves hatalmának legsúlyosabb válságába jutott az Erdogan-adminisztráció, mivel a kormánypártot érő támadások jórészt belülről érkeznek, miközben az elit korrupciós ügyei a társadalom széles rétegeit megrázhatják,
• Már nem zárható ki Erdogan távozása a hatalomból, a belpolitikai instabilitás viszont kifejezetten rosszkor alakult ki piaci szempontból,
• A nagy összegű rövid lejáratú külső adósság és a folyó fizetési mérleg magas hiánya eddig is igen sérülékennyé tette az országot, amelyet az fokozott, hogy a jegybanki tartalékok mértéke ezek összegétől lényegesen alacsonyabb
• Ezt a sérülékenységet az csak tovább növeli, hogy a Fed eszközvásárlási programja lassulni kezdett, ami egy új globális pénz- és tőkepiaci környezetet jelent
• A külföldi befektetők török részvény- és főként állampapír kitettsége még mindig magas, így az egyik legfőbb kockázat a török piacokra és a pénzügyi stabilitásra az, hogy a megingott bizalom miatt ezen befektetők jelentős része tőkekivonásba kezd,
• A líra hanyatlása csak tovább nehezíti az inflációs problémát, a fizetőeszköz stabilizálására eddig alkalmazott jegybanki stratégia nem igazán működik, így valószínűleg elkerülhetetlen az akár drasztikus kamatemelés,
• Ezek viszont tovább lassíthatják a török gazdaságot éppen akkor, amikor Erdogan kormánya több fontos belpolitikai megmérettetés elé néz,
• Mind belpolitikailag, mind gazdasági-pénzügyi értelemben kifejezetten nyugtalan időszak elé néz Törökország.

Sokaknak fájhat a kiváltságosok ingyenes lakáshitele

A köztisztviselők és a szolgálati alkalmazottak lakásvásárlását a tervek szerint államilag támogatott, kamatmentes hitellel kívánja támogatni a kormány. A tárgyalások még folynak az otthonteremtési program részleteiről, egyelőre két változatról van szó: az egyik megkerülné a bankokat, a másikkal viszont akár jól is járhatnak a pénzintézetek. Abban viszont mindkét program megegyezik, hogy évente több tízmilliárd forintos állami tehervállalással jár. Vagyis az adófizetők pénzéből finanszíroznák egy szűk csoport hitelfelvételét úgy, hogy nem derül ki, miért részesítik előnyben éppen őket másokkal szemben. Ha például a 160 ezer érintett negyede 7 millió forintos, teljesen kamatmentes hitelt venne fel, az 20 éves átlagos futamidejű hiteleknél körülbelül évi 12 milliárdos kiadást jelentene az államnak.

Tényleg megmenekült az euró?

A megelőző negyedévi jóval 100 milliárd alattról 211 milliárd dollárra gyorsult a világ jegybanki devizatartalékainak növekedési üteme 2013 harmadik negyedévében - derül ki a Nemzetközi Valutaalap (IMF) minap közzétett adataiból, amely jelentés arra is rámutatott, hogy a tartalékbővülés az országok széles körére igaz volt. A legnagyobb összegben az amerikai dollárban denominált tartalékok nőttek, de ha a tartalékok deviza összetételét vizsgáljuk, akkor az euró lett a nyertes, hiszen részaránya a második egymást követő negyedévben is emelkedett. Ez az adat is abba az irányba mutat, hogy a 2010-2012 között legintenzívebb euróválság (ami a jegybanki tartalék-menedzserek stratégiáján is nyomot hagyott) valóban múlófélben van.

Hogy állunk Európához képest a válságban?

Az Európai Unióban a válság kirobbanása óta a lengyel és a szlovák gazdaság teljesített a legjobban, a görög mellett pedig a horvát és a lett gazdasági visszaesés a legnagyobb. Ez is mutatja, hogy a kelet-közép-európai régió alaposan szétzilálódott a válság előtti helyzethez képest. A 2007-hez viszonyított kép alapján a magyar gazdaság is a nagyobb visszaesők közé tartozik, sőt, azok közé sorolható, akik az előrejelzések szerint 2015-re sem érik el a krízis előtti gazdasági teljesítményt.

Kissé fapados, de ontja a milliárdokat az e-útdíj rendszer

A 2013 elején elbukott nyilvános tender után a magyar e-útdíj rendszert végül az eredeti határidőre, házon belül oldotta meg a kormányzat, egy kisebb magyar cég közreműködésével és állami háttérrel. A HU-GO rendszer a kezdeti nehézségeken túllendülve a kényelmetlen viszonylati jegyes megoldás ellenére termeli a milliárdokat a költségvetés számára. Az olcsó, de kissé fapados rendszernek azért vannak hiányosságai: a fuvarozók elsősorban az útvonaltervek rugalmasabbá tételét és a környezetvédelmi szempontok erőteljesebb érvényesülését várnák el a rendszertől. De talán még ennél is élesebb kritika, hogy szerintük ez a rendszer sosem volt arányos a megtett úttal, hiszen a mai napig nem kilométer-arányos, hanem szakasz-arányos.

Mi lesz a biztosítókkal 2014-ben? - Megszólalnak a vezérek

2013 sem hozott kiugró növekedést a hazai biztosítási piac számára. A nyolc legnagyobb díjbevétellel rendelkező társaság első emberét kérdeztük meg arról, jobb lesz-e 2014. Akik közülük válaszoltak, az alábbi kérdéseinkre tették ezt:

1. Hogy értékeli 2013-at saját biztosítója és a biztosítási piac szempontjából?
2. Mit tekint saját biztosítója és a szektor előtt álló legnagyobb kihívásnak 2014-re?
3. Mely termékek és szolgáltatások területén hozhat növekedést 2014 saját biztosítójánál, illetve a biztosítási szektorban?

Itt a negatív adó!

A családi adókedvezmény 2014. január 1-től érvényes kiterjesztésével a három gyerekes, 300 ezer forint vagy az alatti bruttó jövedelmű családok nettó jövedelme közel 21 százalékkal emelkedhet, az e fölötti jövedelmű családoknál a növekmény egyre csökkenő. Az egy- illetve kétgyerekes családoknál pedig leginkább a részmunkaidőben dolgozó egykeresős családok érezhetnek majd keresetnövekményt. Most először történik, hogy a gyermeket nevelők több adókedvezményt kaphatnak vissza, mint amennyi adót befizetnek, a kedvezményt az egészségügyi és nyugdíjjárulékból érvényesítik majd, de a társadalombiztosításuk nem csökken emiatt.

Felforgatta mindennapjainkat az MNB (TOP 10 sztori - 1.)

Minden korábbi várakozáson túlmenő kamatcsökkentési sorozat, óriási átalakulás a lakossági megtakarítási piacon, és sok százmilliárdos hitelpiaci élénkítés - ezek mind-mind a Magyar Nemzeti Bank háza tájáról kiindult folyamatok voltak idén, amelyeknek összefoglaló története a Portfolio.hu szerkesztőségének megítélése szerint megérdemli a legfontosabb idei gazdasági-pénzügyi sztori címet. A történethez persze az is hozzátartozik, hogy bár új jegybankelnökként Matolcsy György gyökeres fordulatot ígért a monetáris politikában, de végül ez túlzásnak bizonyult, ahogy a váltással kapcsolatos félelmek is. Maga az átállás azonban nem volt zökkenőmentes, amely többek között abból is látszott, hogy amikor Matolcsy túlmerészkedett a szakértői stáb által megtámogatott kereteken, akkor teljesítménye jócskán visszaesett.

Mi lesz a bankokkal 2014-ben? - Megszólalnak a vezérek

Talán még nehezebb év volt 2013 a magyar bankok számára, mint az előzőek - elég csak a tranzakciós illeték bevezetésére, a pótadóra, a szigorodó szabályozásra vagy a devizahiteles mentőcsomag körüli tartós bizonytalanságra gondolni. Az év végéhez közeledve megkérdeztük a nyolc hazai nagybank első emberét, hogy látják a mögöttünk hagyott évet, és mit várnak 2014-től. Heten válaszoltak alábbi kérdéseinkre:

1. Hogy értékeli 2013-at saját bankja és a bankszektor szempontjából?
2. Mik lesznek a legnagyobb kihívások saját bankja, illetve a magyar bankszektor számára 2014-ben?
3. Mely termékek és szolgáltatások területén hozhat növekedést 2014 saját bankjánál, illetve a bankszektorban?

És még csak most jön a Rezsiháború? (Top 10 sztori - 2.)

Túl a második jelentős rezsicsökkentési hullámon a vezetékes energiaszolgáltatásban egyértelműen kijelenthető, hogy a jelenlegi kormányerők rátaláltak a politikacsinálás Szent Gráljára. A rezsicsökkentés politikai szempontból jól kommunikálható, népszerű, kevésbé terheli az államkasszát, és mindemellett az ellenzéknek sem ad érdemi támadási pontot. Az érem másik oldalán azonban ott vannak a gazdasági szempontok, amelyek korántsem festenek ennyire pozitív képet az akciósorozatról. Az év egyik legnagyobb sztorija egyértelműen a Rezsicsökkentés volt 2013-ban.

Hadjárat a bankok ellen - Kezd betelni a pohár (TOP 10 sztori - 4.)

Tragikomikus és irracionális elemektől hemzsegett 2013-ban is a kormány és a bankok viszonya. Eleve egy teljesen új, Európában ismeretlen banki adónem bevezetésével kezdődött az év, amit aztán a kulcs megemelésével, egy pótadóval és a bankoknak fájó ingyenes készpénzfelvételről szóló döntéssel is megfejelt a kormány. Mintha mindez nem lett volna elég, a nyár közepén elővette a politika a devizahitelesek újbóli "megmentésének" ötletét is, ebben azonban egyelőre sem a bankok, sem az adósok számára nem lett köszönet. A kormány szerint év végén még a Kúria is a bankok oldalára állt, a kérdés tehát nem jutott nyugvópontra. Csodálkozhatunk-e azon, hogy ebben a környezetben több nagybank tulajdonosa is a kivonulást fontolgatja?

Válság és még mindig válság - Hol vannak már a munkahelyek?

Vajon javul már a helyzet, vagy a szakadék mélyül az európai közösségben a tagországok munkanélküli helyzete miatt? Kik a leszakadók, mire koncentrál Európa és jól teszi-e? Kínzó kérdések a válságban vergődő európai munkaerőpiacról.

Valóban autóipari nagyhatalom vagyunk?

A világon évente mintegy 60 millió személyautót helyeznek forgalomba, és ez a szám a jövőben csak nagyobb lesz. Ezen mennyiség nagy részét a több száz, vagy ezer, autógyártással foglalkozó cég közül alig tucatnyi állítja elő, igaz nem feltétlenül egy márkanév alatt. Ezen cégek, illetve a tulajdonosaik érdeke arra ösztönzi a vállalatok vezetőit, hogy a gyártást a lehető leghatékonyabb módon valósítsák meg, így nem csak egy-egy óriási telephelyen, gyáregységben összpontosítják kapacitásaikat, hanem a felvevőpiacoknak megfelelően diverzifikáltan termelnek. Kelet-Közép Európában ugyan létezett személyautó-gyártás az 1990-es évek előtt is, de az akkori irányelveknek megfelelően sem a termék, sem maga agyártás nem volt világszínvonalúnak nevezhető. A változásra az 1990-es évektől kezdődően került sor, amikor egyrészt a helyi piacok minden szereplő számára megnyíltak, másrészt alacsonyabb költségek mellett biztosítottak jól képzett munkaerőt, így a régi piacok számára is kedvezőbb feltételekkel lehetett előállítani a termékeket. Magyarország is ennek köszönhetően került fel a világ személyautó-gyártó térképére, de globálisan is jelentős pozíciót csak egyes részterületeken tudott azóta is elérni. A Portfolio.hu összeállítása ezért nem csak az itteni helyzetről, hanem egy kicsit távolabbról tekintve, a régió járműgyártásának közelmúltjáról, jelenéről szól.

Milliárdosok harca a mezőgazdaságban (TOP 10 sztori - 7.)

Mi az az agrárintegrátor? Miért küzdenek a magyarországi integrátor-piac uralásáért a régió meghatározó üzletemberei? Az év vállalatfelvásárlási sztorija rendhagyó módon a mezőgazdaságban játszódott le.