kórház doktorok orvos
Gazdaság

A magyar magánegészségügyi piac valódi mérete (1. rész)

Kiss Borbála Tünde
Lantos Csaba
Ha szigorúan az egészségügyi szolgáltatásokra költött összegek alakulását nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy az állam ebben az évtizedben fokozatosan többet kezdett el költeni erre a célra, mint a lakosság a magánegészségügyi kiadások során. Cikkünk első részében az állami és magánegészségügyi költésekre elérhető adatokból levont főbb következtetéseinket mutatjuk be, amelyek azonban ellentmondanak annak a képnek, ami az elmúlt években kialakult a magyarországi egészségügyi költésekről. Cikkünk következő részében pedig bemutatjuk a háttérben meghúzódó magyarázó erőket, a koncentrálódás, a konszolidáció és a kifehéredés hatásait.
Hogyan és merre fejlődhet tovább a magyar magánegészségügyi piac? November 10-i rendezvényünkön kiderül:

Az alábbiakban Kiss Borbála Tünde elemző és Lantos Csaba üzletember, egészségipari, élettudományi befektető közös írásának első részét közöljük. A második résszel a napokban jelentkezünk.

A magánegészségügy hiányzó növekedése a statisztikákban

Közgazdászok és egészségügyi szakértők körében közismertnek számít, hogy gazdasági súlyunkhoz képest nem költünk eleget az egészségügyre, és különösen a közszféra fordít relatíve keveset erre. Összességében a GDP-nk arányában 6,5-8 %-ot szoktuk költeni az egészségügyre – ami valóban az OECD vagy az EU statisztikai összehasonlításában az alsó harmadba (vagy inkább az alsó negyedbe) kerülésre méltányol minket.

Az a vélekedés vált általánossá, hogy ez kevés (és valóban!), ráadásul a teljes egészségügyi költésen belül alacsonynak számít az állami (tágabban közösségi, vagy köz-) költés mértéke, de ezt némileg ellensúlyozza, hogy nálunk viszonylag magas a magánkiadások aránya (és volumene). Ez nem csak a kisebb szolidaritás miatt nem helyes (ez ugyanis csökkenti a társadalmi kohézió mélységét és súlyát), hanem általában nem is kellően hatékony: az atomizált vevők az egészségügyben immanensen jelen lévő információs aszimmetriából következően általában nem a legjobb ár-érték arányú szolgáltatásokat tudják igénybe venni.

A 2012-es OECD statisztika szerint nálunk 38% volt a nem közösségi költés aránya az egészségügyi ráfordításokon belül. Ez valóban nagyon kiugró értéknek tekinthető. Az EU átlaga ekkor 27 %-on állt, és még a V4-ek másik három országához képest is jelentősen elmaradtunk, náluk is jóval alacsonyabb volt a magánkiadások aránya (16-30%).

Az azóta eltelt években végbement egy jelentős korrekció. A legutóbbi elérhető adatok szerint a közköltés aránya az összes egészségügyi kiadáson belül elérte a 69%-ot, amely már sokkal közelebb van az előbb említett átlagos értékekhez.

Megjegyezzük, hogy a most elfogadott egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény alapján 2 év alatt megduplázódnak az állami orvosi fizetések, ill. még 2019-ben meghirdették, hogy a szakdolgozók bérét 4 év alatt 72%-kal emelik – és ezt azóta el is kezdték megvalósítani. Ceteris paribus: 2023-ra jelentősen meg fog emelkedni emiatt az egészségügyre fordított állami költések volumene, ami feltételezhetően az egészségügyi összkiadásokat is újra megemeli a GDP 8%-a fölé, és önmagában ezekkel a változásokkal beérjük az EU átlagát a köz és magánköltések arányában. De ne szaladjunk ennyire előre!

A bemutatott állami és magánfinanszírozású egészségügy között arányeltolódás jelenleg egy fontos jellegzetessége és problémája a magyar egészségügynek. De mi is állhat ennek hátterében? Ehhez érdemes külön-külön is megvizsgálni a magánszektor és a kormányzat egészségügyi költéseinek változását. Az alábbi ábra szerint a 2010-2018 közötti időszakban évente átlagosan 1%-kal maradt el a közköltések volumene a nominális GDP bővüléstől. Az előbbinek az összetett éves növekedési üteme (CAGR) 5,75% volt a vizsgált nyolc év alatt, miközben az egészségügyi kormányzati kiadások évente átlagosan 4,71%-kal emelkedtek. (Ez egyébként jó hír, mert a megelőző periódusban jelentősebben elmaradt az egészségügyre fordított állami költések indexe a nominális GDP alakulásától.)

Ezzel szemben a magánköltések növekedése jelentősen alacsonyabb volt ebben az időszakban a GDP bővülésénél (CAGR 3,3%).

Az egészségügyi költéseken belül megkülönböztetik a folyó kiadásokat (opex) a beruházási kiadásoktól (capex). A beruházások általában a teljes egészségügyi kiadásoknak csak a 0,5 %-át szokták kitenni, hatásuk így nem jelentős. (Kivételt jelentett ez alól a 2013-2015 közötti periódus, amely időszakban jelentős – elsősorban EU-ból származó támogatásokból finanszírozott – kórházfejlesztések és eszközbeszerzések történtek vidéken. Ez azokban az években átlagosan 0,2-0,5 %-kal megemelte az egészségügyre fordított GDP arányos kiadásokat).

A folyó kiadásokat különbözőféleképpen szokták felbontani. Mi az egyszerűség kedvéért két csoportba soroltuk azokat. Az első csoportba tartoznak a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök. A másik csoportba soroltuk az összes egészségügyi szolgáltatást: fekvőbeteg és egynapos ellátás, járóbeteg-ellátás, hosszú ápolási idejű ellátás, kiegészítő szolgáltatás (klinikai laboratóriumi, diagnosztikai és mentőszolgáltatás és betegszállítás), prevenció.

A gyógyszereknél és a gyógyászati termékek esetében teljesen általános az ún. copayment rendszer. Ebben a rendszerben egy adott terméknek (termékcsoportnak) van egy meghatározott NEAK támogatása és a végső fogyasztó a termék árának csak egy részét kell, hogy megfizesse. (Természetesen léteznek nem csekély számban olyan gyógyszerek és gyógyászati eszközök, amelyek nincsenek fenn ezen a NEAK listán, itt a fogyasztónak meg kell fizetnie a termék teljes árát.) Az egészségügyi szolgáltatások esetén az alap szisztéma az, hogy egy szolgáltatás ha a NEAK által finanszírozott, akkor tiltott annak bármely módon történő kiegészítése: ez az ún. kettős finanszírozás tilalma. Ha magánszolgáltatást veszünk igénybe, akkor nem számíthatunk a NEAK részleges térítésére. Bár természetesen vannak olyan magánszolgáltatók, akikkel bizonyos tevékenységekre szerződött a NEAK – ilyen esetben azonban a teljes összeget ők fizetik. Erről még lesz szó a későbbiekben.

Miután tisztáztuk a besorolásokat a magánegészségügy területén (gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és eü. szolgáltatások), érdemes a magán és kormányzati szektort csak az egészségügyi szolgáltatásokra fordított kiadások területén összevetni. Itt bizony még nagyobb különbséggel szembesülünk. A közköltések 2010 és 2018 között 6,03%-os összetett éves növekedési rátát mutattak, amely változás a magánegészségügyi szektorban mindössze 3,52% volt ezen időszakban!

Őszintén szólva, nagyon meglepődtünk ezen. Tehát még egyszer: a gyógyszerektől és a gyógyászati (segéd)eszközöktől megtisztítva, azaz

az egészségügyi szolgáltatásokra az állam ebben az évtizedben fokozatosan többet kezdett el költeni, mint a lakosság a magánegészségügyi kiadások során. Az olló ráadásul egyre nyílik.

Ez teljesen ellentmond annak az intuitív érzetnek és képzetnek, ami a médiából elénk tárul. Eszerint az állami egészségügyre – a felelőtlen politikusok, vagy finomabban, más prioritásokat előnyben részesítő politikusok miatt – nem költ eleget a kormányzat, amely így annyira leromlott színvonalra jutott, hogy az emberek tömegesen a magánegészségügyi szolgáltatásokat választják. Ezzel szemben a tény az, hogy ebben a periódusban a kormányzat a GDP növekedésénél nagyobb ütemben növelte az egészségügyi szolgáltatásokra fordított kiadásait. Ebben benne van a már említett, elsősorban vidéki kórházakban történt fejlesztések, beruházások 2013-2015 között, ill. a másik jelentős tétel, a 2016 óta megtapasztalt jelentős béremelések sora. Viszont a magánegészségügy bővülése ehhez képest visszafogott volt.

Tudjuk azt is, hogy ebben az időszakban a fogyasztás dinamikája számottevő volt, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint az egy főre jutó éves kiadások CAGR-je még a GDP-nél is magasabb, 5,91 % volt 2010 és 2018 között.

Tehát az eddigieket összefoglalva, a lakossági fogyasztási kiadások enyhén magasabbak a GDP növekedési üteménél is, ám van egy terület: ez éppen a magánegészségügyi szolgáltatók piaca, ahol látványosan alacsonyabb ütemben bővültek a kiadások, mint más területeken.

Ez bizony súlyos ellentmondás! Annak ellenére, hogy a lakossági fogyasztás látványosan (a GDP-nél is valamivel nagyobb arányban) nő ebben a konjunkturális időszakban, azt láthatjuk, hogy a háztartások magánegészségügyi szolgáltatásokra fordított kiadásai is növekednek ugyan, de a bővülés üteme több mint 40%-kal marad el a kormányzati ráfordítások indexétől.

Lantos Csaba ott lesz a november 10-i Private Health Forum konferenciánkon.

Ráadásul egy korábbi elemzésből azt láttuk, hogy a nagyobb magánegészségügyi szolgáltatók árbevétele igen jelentősen emelkedett 2013 és 2018 között – a vizsgált nagyobb szolgáltatók éves árbevétel-növekedése közel 14% volt átlagosan évente! Ezen tanulmány azt a 29 budapesti egészségügyi szolgáltatókat vizsgálta, amelyeknek a 2017-es árbevétele meghaladta a 300 millió forintot.

Ez a növekedéselmaradás logikailag csak úgy mehetett végbe, ha a nagyok dinamikus terjeszkedése mellett a kisebb szolgáltatók messze nem növekedtek ilyen ütemben (vagy egyenesen csökkent a teljesítményük). Ez természetesen lehetséges, mutathatja egy elég gyors koncentrálódás és konszolidáció jeleit, amely során a nagy szereplők részben a kisebbek rovására terjeszkednek. Ugyanakkor, a gazdaság egyéb szektoraiban szintén végbement kifehéredési folyamatot is jelezhet. A lakásrendelők (azaz egyéni vállalkozó vagy mikrovállalkozást működtető orvosok) tevékenysége során vélhetően – és gyakorlati tapasztalatból szinte mindannyian tudjuk, hogy így van – kevésszer születik számla és válik hivatalos árbevétellé a tényleges jövedelem. Ezeket a bevételeket megbecsülni mindig is, mindenhol komoly próbatétel elé állítja a statisztikusokat.

Azon kezdtünk gondolkodni, vajon megfigyelhető-e a kifehéredési folyamat a statisztikák tükrében; lehetséges-e, hogy a nagyobb vállalatok árbevételének növekedése részben annak köszönhető, hogy korábbi fekete bevételek elkezdtek megjelenni a legális piacon?

A következő cikkben ezt mutatjuk be részletesen.

Kiss Borbála Tünde elemző és Lantos Csaba üzletember, egészségipari, élettudományi befektető

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre.

Címlapkép forrása: Getty Images

GettyImages-1288690436
HEPA_klub2020_cimlapkep_1500x844
vetovita brusszel zaszlo unios koltsegvetes 201130
Orban Viktor Mateusz Morawiecki lengyel zavar veto unios koltsegvetes 201204
horvatorszag_croatia
trader
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu
Online előadás
Trendlovaglás, vételi és eladási zónák azonosítása, piaci aktualitásokkal fűszerezve
A tőzsdei könyv
Útmutató, amely piaci pánikok esetén is használható.
covid koronavírus ellenszer gyógyszer