Volt idő, amikor a családi pótlék valódi támogatást jelentett

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

1912 – A bevezetés

A ma ismert családi pótlékot először 1912-ben vezették be, ekkor még csak az állami közalkalmazottak számára. Fontos hangsúlyozni, hogy a támogatás nem népesedéspolitikai célt szolgált, hanem kifejezetten szociális indíttatású volt. Létrehozását az áremelkedések negatív hatásainak mérséklése és a rendelkezésre álló szűkös források igazságosabb elosztása motiválta.

• A tisztviselők az első három gyermek után gyermekenként 200 koronát kaptak, a negyedik gyermektől kezdve azonban már nem járt további juttatás.
• Az egyéb állami alkalmazottaknak 100 koronát folyósítottak gyermekenként, ugyanezen feltételrendszert követve.

A pótlék ekkor még jelentős segítséget nyújtott mind a szegényebb, mind a gazdagabb családoknak. Egy háromgyermekes tisztviselőnek a juttatás a fizetése 23-43%-át, egy hivatalszolgának pedig 30-50%-át tette ki.

Érdekesség, hogy a támogatás nem csak a gyermekek után járt, hanem más eltartott családtagokra is kiterjedt a feleséget kivéve. A köztisztviselők a gyermek életkora tekintetében is előnyt élveztek, ugyanis ők a gyermek 24 éves koráig, míg az egyéb alkalmazottak a gyermek 16 éves koráig részesülhettek a juttatásban. Emellett a családi pótlék csak törvényes gyermek után járt, valamint a korabeli hagyományos családmodellnek megfelelően a nők csak speciális esetekben kaphatták (árva gyermek, keresőképtelen apa, gyermekét egyedül nevelő anya).

Az intézkedés ekkoriban nagyjából 5.500 igénylőt és 7.000 gyermeket érintett, így társadalmi hatása csekély volt, azonban európai szinten mégis kimagasló jelentőséggel bírt. Nemzetközi összehasonlításban Magyarország megelőzte például Franciaországot, ahol a köztisztviselők csak 1917-től részesültek hasonló juttatásban. Európában ekkoriban csupán néhány, az 1912-es magyar rendszert megelőző családi juttatás volt ismert, például a német (1883), belga (1894) és olasz (1910) gyermekágyi segély, illetve a német özvegyi/árvasági nyugdíj (1911).

1938 – Az expanzió kezdete

Hazánkban a családi pótlék első szélesebb körű kiterjesztésére csak 1938-ig kellett várni. Az új magyar jogszabály a francia rendszer mintáját követte, ahol az első világháború után gyorsan elterjedtek az ún. családipótlék-pénztárak. Franciaországban 1932-re olyan törvényt hoztak, amely kötelezte az ipar, a kereskedelem, majd később a mezőgazdaság munkaadóit a családipótlék-biztosítás rendszerében való részvételre.

Ennek megfelelően Magyarországon először a Francia-Magyar Pamutipari Rt. vezette be 1936-ban a családi pótlékot a dolgozóinak, majd egy évvel később a komlói kőszénbánya is csatlakozott. Az 1938-as törvény megalkotásáig több más szervezet, például a Hangya Szövetkezet is követte ezt a példát. 1939 januárjában összesen nyolc szakmai családpénztár jött létre, valamint egy felettes szerv, az Országos Ipari és Bányászati Családpénztár. A támogatásra minden olyan fizikai dolgozó jogosulttá vált, akik legalább 20 fős ipari vagy kereskedelmi cég alkalmazottja volt.

Az 1938-as törvény értelmében a családi pótlék immár kizárólag a gyermekek után járt, és a jogosultság kiterjedt nem csupán a törvényes, hanem minden gyermekre a támogatotti körön belül.

A családi pótlék összege ekkor alapvetően alacsonynak számított: gyermekenként mindössze havi 5 pengő járt, míg az állami közalkalmazottaknál 13,5-24 pengő/hó/gyermek volt a támogatás mértéke. Ugyanakkor korabeli szerzők rámutatnak, hogy

az akkori biztosított munkavállalók körülbelül egyharmadánál a pótlék két gyermek esetén legalább 25%-kal növelte a havi jövedelmet, így a legszegényebb családok számára jelentős támogatást jelentett.

Az 1940-es évektől az univerzálissá válásig

A következő fontos dátum 1946, amikor egy rendelettel az összes olyan dolgozó jogosulttá vált a családi pótlékra, akik a kötelező társadalombiztosítás hatálya alá tartoztak. Mindez azt eredményezte, hogy jelentősen megnőtt az igénybevevők száma: az 1940-es évek első felében nagyjából 200 ezer gyermek után járhatott, 1947-ben pedig már 423 ezer gyermek után.

1953-ban a támogatotti kört kiterjesztették a három-vagy többgyermekes mezőgazdasági termelőszövetkezeti dolgozókra is, de ők alacsonyabb összegű pótlékban részesültek, mint az állami alkalmazottak. Ennek ellenére ez mégis fontos mérföldkövet jelentett, hiszen ez a dolgozói réteg korábban egyáltalán nem részesülhetett a támogatásból.

Az állami szektorban ugyanakkor szigorítást vezettek be, az egygyermekesektől megvonták ezt a családi pótlékot, mely innentől kezdve csak két-vagy több gyermek után járt (vélhetően népesedéspolitikai megfontolásokból). 1966-ban a kétgyermekes mezőgazdasági termelőszövetkezeti dolgozók is beléphettek a támogatottak közé, a pótlék összege pedig 1975-re teljesen kiegyenlítődött az állami szférában dolgozókéval.

1983-tól újabb expanzió következett, ugyanis az egygyermekes családok ekkorra visszakapták a jogosultságukat, azonban csak a gyermek hatéves koráig.

A családi pótlék végül 1990-ben vált valódi univerzális, munkaviszonytól független ellátássá gyermekszámra való tekintet nélkül.

A családi pótlék mérlege a 20. század tükrében

Az 1950-es évektől 1990-ig az egy gyermekre jutó átlagos családi pótlék is folyamatosan nőtt. A korszak elején az átlagbér 5%-át sem érte el, 1990-re azonban közelítette a 20%-ot. A támogatás összegének vizsgálatakor érdemes áttekinteni az 1980-as éveket, mivel ebben az időszakban más európai országokhoz viszonyítva kiemelkedően magas volt: a két gyermek után járó pótlék az átlagkereset kb. 25%-át tette ki, míg a többi szocialista országban ez az arány 15-20%, Nyugat-Európában pedig 5-10% volt. Kiemelkedő volt az 1988–89-es emelés, amely az ártámogatások megszüntetésének negatív hatásait volt hivatott ellensúlyozni;

különösen a két gyermek után járó családi pótlék értéke emelkedett jelentősen, az 1980-as évek közepén 25%-ról az átlagkereset 40%-a fölé.

A történeti adatok azt mutatják, hogy amit ma alig érzékelhető hozzájárulásnak látunk, az korábban sok család számára a túlélést jelenthette. A 20. század nagy részében a juttatás valódi, kézzelfogható támaszt nyújtott olyannyira, hogy egyes évtizedekben a keresetek jelentős részét tette ki. A múlt öröksége így nemcsak nosztalgikus emlék: arra is rávilágít, hogy a családok támogatása egykor mennyivel komolyabb társadalmi prioritás volt.

A cikksorozat második felében a rendszerváltás utáni kormányok családi pótlékkal kapcsolatos intézkedéseit tekintjük át.

A cikk Tárkányi Ákos 1998-as publikációja alapján készült, mely érdekes betekintést nyújt a hazai családtámogatások múltjába.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images