Megvalósulhat a két évezredes álom? – Megépítenék a legek hídját, de egy váratlan döntés mindent boríthat

Összekötni Szicíliát az olasz csizmával

Az Appennini-félsziget, közismertebben „olasz csizma” és Szicília szigete közötti távolság mindössze 3,1 kilométer a Messinai-szoros legkeskenyebb részén, és már az ókori Róma idejében felmerült az elképzelés, hogy hidat építsenek a sziget és a kontinens közé. Sőt, idősebb Plinius leírása szerint az első pun háborúban Szicília szigetén a kartágói Hasdrubal hadvezért legyőző Lucius Caecilius Metellus konzul az időszámításunk előtti 250 körül tutajokat köttetett össze, hogy a sikeres csatában zsákmányolt több mint száz harci elefántot ezeken keresztül vigye át a félszigetre, majd Rómába, ahol a hatalmas állatokat felvonultatva mutatta be diadalmenetét. Mivel az idősebb Plinius három évszázaddal később élt, leírása nem feltétlenül hiteles, mindenesetre tükrözi azt a gondolatot, hogy Szicília szigetét érdemes lenne összekötni az „olasz csizmával”.

Bár az összekötés ötlete a középkorban is többször felmerült, komolyabb lendületet az olasz egység létrejötte után, a XIX. század második felében kapott, de a második világháború idején a fasiszta diktátor, Benito Mussolini is ígéretet tett arra, hogy ha megnyerik a háborút, megépül a híd. A történelem azonban más irányt vett, így az elképzelés egy időre megint lekerült a napirendről. Aztán az 1960-as évektől újfent elindult a gondolkodás az összekötésről, de igazán közel a megvalósuláshoz csak a néhai Silvio Berlusconi második miniszterelnöksége idején, 2006-ban került a Messinai-szoros fölött átívelő híd terve. Ekkor nyerte meg a híd megépítésére kiírt pályázatot az olasz Salini Impregilo nevű olasz cég vezette konzorcium.

Berlusconi azonban 2006-ban megbukott, és az őt váltó baloldali Romano Prodi fölösleges pénzkidobásnak ítélte az elképzelést. A Salini Impregilo be is perelte az olasz államot a projekt felfüggesztése miatt, ennek ellenére most is az azóta WeBuild névre átkeresztelt cég a legesélyesebb a megépítésére, ugyanis új pályázatot nem írtak ki. (A konzorcium tagja még többek között a spanyol Sacyr és a japán IHI is.) Prodit 2008-ban az immár harmadszorra kormányra kerülő Berlusconi váltotta, aki 2009-ben ismét felvette a fonalat, és megkezdődtek az előkészületi munkálatok. Az olasz politika közismert változékonysága és turbulenciája azonban megint közbeszólt, és a 2011-ben Berlusconit váltó baloldali Mario Monti 2013-ban ismét leállította a projektet.

Tíz évvel később azonban, 2023-ban az újabb, már Giorgia Meloni vezette kormány – amelynek tagja a Berlusconi által alapított Forza Italia párt is – újra felmelegítette az ötletet, azon év márciusában rendeletben adva löketet a híd megépítésének. Berlusconi maga 2023. június 12-én meghalt, de a projektért felelős Matteo Salvini infrastruktúráért felelős miniszter – egyben a koalícióban részt vevő Liga párt elnöke – az ő tiszteletére a néhai többszörös miniszterelnökről nevezné el a műtárgyat.

Érdekesség egyébként, hogy ma a hídépítés mellett bőszen kampányoló Salvini 2016-ban még megépíthetetlennek és fölösleges pénzkidobásnak nevezte a hidat – ezt a nyilatkozatát a híd kritikusai nem is restek újra és újra meglobogtatni. Salvini pártja akkoriban még Északi Liga néven futott, amely nagyobb önállóságot akart volna a gazdagabb északi tartományoknak, fellépve az ellen, hogy azok pénze az olyan szegényebb déli tartományokba menjen, mint Szicília és Calabria, amelyeket összekötne a Messinai-szoros fölötti híd. Időközben azonban a nevéből az „északit” eltávolító Liga (jelenlegi hivatalos nevén: Lega per Salvini Premier) országos párttá vált – 2018-ban első alkalommal kormányra is került a baloldali populista Öt Csillag Mozgalommal együtt –, így mára már Salvini sem lát kivetnivalót abban, hogy a déli tartományokat is fejlesszék.

A híd fő célja éppen az lenne, hogy Szicíliát jobban bekapcsolják az olasz közlekedési hálózat és így az olasz gazdaság vérkeringésébe.

Jelenleg ugyanis egy 20 perces kompúttal lehet eljutni a szigetre, amely a fel- és leszállással együtt jóval több időt vesz igénybe. A vonatokat is kompra rakják, és úgy viszik át a szigetre vagy éppen a félszigetre – ez két órát vesz igénybe. A hídon viszont a kétszer két sávos közút mellett két vasúti pálya is futna, így jelentősen gyorsabban lehetne eljutni Szicíliából Calabriába és fordítva, 10-15 perc alatt. A tervek szerint óránként 6000 gépjármű és naponta 200 vonat mehetne át a hídon.

A világ leghosszabb függőhídja lenne

A hidat 3666 méteresre tervezik, és ha egyszer megépül, a világ leghosszabb függőhídja lesz, ami a két pillér közötti távolságot (támaszközt) illeti, megelőzve a 2022-ben átadott, a Dardanellák fölött átívelő törökországi 1915 Çanakkale hidat. Míg utóbbi támaszköze 2023 méter, addig a Messinai-szoros fölötti hídé ennél több mint 1 kilométerrel hosszabb, 3300 méter lenne. A híd pillérei a 399 méteres magasságot érnék el. Mivel a Messinai-szoros nagyon szeles, a hidat úgy tervezik, hogy akár 300 km/órás sebességű széllökéseket is kibírjon, és egészen 150 km/órás szélsebességig lezárni sem kellene. Emellett a tengeráramlatok is nagyon erősek a szorosban, erre is tekintettel voltak a tervezők.

A szélnél és a tengeráramlatoknál is nagyobb kihívást jelent azonban a lemeztektonika, Olaszország déli része ugyanis a földrengéseknek nagyon kitett területen található. A hidat ezért úgy tervezik, hogy 7,5-ös erősségű földmozgást is kibírjon. Legutóbb nagyon erős földrengés 1908-ban sújtotta a térséget: akkor Messina városát 7,1-es erősségű rengés érte, amely az utána következő cunamival együtt 120 ezer ember halálát okozta. (Ez volt Európa legtöbb áldozatot követelő földrengése az ismert történelemben, erősségét tekintve azonban az 1755-ös lisszaboni földrengés nagyobb volt.) A híd kritikusainak egyik érve az, hogy a híd geológiailag kockázatos területen épülne.

A bírálóknak más érvei is vannak. Egyrészt a költségek nagyon magasak lennének: összesen 13,5 milliárd eurót irányoznak elő, amelynek a kisebb része konkrétan a híd, nagyobb része pedig a hozzá kapcsolódó infrastruktúra – autópályák, alagutak, vasúti pálya – megépítése. Salvini ellenérve erre az, hogy 1965 óta az olasz állam már így is elköltött összesen 1,2 milliárd eurót a megvalósíthatósági tanulmányokra, így most már jobban megérné megépíteni a hidat, mint kukába dobni a terveket.

A környezetvédők szintén komoly aggályokkal állnak elő – a híd például kettészelné egyes tengeri állatok vándorlási útját –, ahogy azok a helyiek sem lelkesednek az ötletért, akiknek a földjeit, házait kisajátítanák a hídépítés miatt, illetve akik attól tartanak, hogy az építkezések hatalmas zajjal és környezeti terheléssel járnak majd, ráadásul még kedvelt partszakaszaiktól is búcsút kellene venniük. Mások azt vetik fel, hogy a maffia – a calabriai ’Ndrangheta és a szicíliai Cosa Nostra – leszedné a maga nem kevés sápját az építkezésből, amely így többszörösére is drágulhatna.

A hídépítés támogatóinak is megvannak persze az érvei. Amellett, hogy az összeköttetés – ha egyszer létrejön – fellendítheti Calabria és Szicília gazdaságát, az építkezés maga 100 ezer munkahelyet teremtene. A kormány úgy kalkulál, hogy a 2032-re megépülő híd 1 százalékkal növelheti az olasz GDP-t, és hosszú távon 36 700 új állást hozna.

italy approves plans for world's longest suspension bridge across strait of messina to sicily https://t.co/g9v7fpbQFd pic.twitter.com/4cK2POza7V https://t.co/g9v7fpbQFd

— designboom (@designboom) August 11, 2025

Az állami számvevőszék közbeszólt

A munkálatok azonban egyelőre nem kezdődhetnek el, mivel

az olasz állami számvevőszék október végén úgy ítélt, hogy a projekt tervei szembemennek többek között az Európai Unió közbeszerzésekre vonatkozó, illetve környezetvédelmi irányelveivel, illetve nem veszik tekintetbe az építkezéssel szemben felvetődő környezeti aggályokat.

A számvevőszék a múlt héten állt elő a részletes, 33 oldalas indoklással.

A különböző „közérdekű okokra” vonatkozó feltételezéseket nem erősítették meg a műszaki szervek, és nem támasztják alá megfelelő dokumentációval

– olvasható a jelentésben. A számvevőszék szerint új tenderre is szükség lenne, mivel az eredeti, 2005-ös tervek szerint az egész építkezés csak 3,8 milliárd euróba került volna, ennek pedig most már több mint háromszorosáról van szó. A kormány az építkezés egy részét védelmi költségként akarja elszámolni, ezzel is előmozdítva a most már távlatosan 5 százalékos GDP-arányos NATO-cél teljesülését, bár kritikusok szerint a híd inkább katonai célpont lenne, mintsem a honvédelem egyik eszköze.  

A hivatal ítélete nem jelenti automatikusan azt, hogy a kormányzat nem vághat bele a munkálatokba. A kormány elvileg felülírhatja a számvevőszék döntését, de ezzel súlyos jogi felelősséget vállal magára. Ha például a költségek elszállnak, nem tud hivatkozni arra, hogy nem volt tisztában a kockázatokkal, így könnyebben perelhetővé válik.

A Meloni-féle kabinet első válaszai a számvevőszéki döntésre felháborodást tükröztek. Maga a kormányfő a kormány munkájába való „tűrhetetlen beavatkozásnak” nevezte a döntést, és azt hangoztatta, hogy ez bosszúból született a kabinet igazságszolgáltatási reformterveire válaszul. (A tervek a bírók szerint sértik az igazságszolgáltatás függetlenségét.) Salvini pedig egy lapinterjúban elfogultsággal vádolta meg az ellenőrző szervet, és arra utalt, hogy készek szembemenni a döntéssel. Az infrastruktúráért felelős miniszter később azonban visszavett a harcias hangvételből, és kifejezésre juttatta, hogy inkább megegyezésre törekszik a számvevőszékkel. Ha kell, a kormány újra összeül decemberben, és ismét benyújtja indoklásait a híd terveihez – mondta.

A Reutersnek nemrég egy forrás azt mondta, minisztériumi szakértők korábban figyelmeztették Salvinit, hogy ne siessenek a projekt jóváhagyásával, hanem készítsenek részletesebb terveket, amelyek jobban megállnak a számvevőszék előtt is. A forrás szerint azonban a Liga-vezér miniszter azt akarta, hogy már idén kezdődjenek el a munkálatok. Legutóbb viszont már azt mondta, hogy a számvevőszéki döntés miatt legkorábban jövő év februárjában lehet megejteni az első kapavágást, de még a kormány mandátumának lejárta szeretné megkezdeni az építkezést – ez 2027-ben esedékes. Látható, hogy Salvini mindenképp a saját nevéhez akarja kötni az immár több mint két évezredes ötlet megvalósulását, de egyelőre kétséges, hogy sikerül-e megugrani a jogi akadályokat.     

Címlapkép: A Messinai-szoros fölött átívelő híd terve egy 2010-es maketten. Forrás: Gabriele Maricchiolo/NurPhoto via Getty Images