Ukrajna sikeres receptjével bénítaná meg a világot Irán? - Íme az igazság Teherán rettegett fegyveréről

Az iráni háború egyik sokak számára váratlan következménye az volt, hogy Teherán nem csupán Izraelre, esetleg a Közel-Kelet amerikai támaszpontjaira kezdett el nagy hatótávolságú fegyverekkel tüzelni, de drónokkal és rakétákkal kezdték el támadni a szomszédos olajmonarchiák energiaipari létesítményeit, illetve a Perzsa-öbölben dolgozó tankerhajókat,

effektíve blokádolva ezzel a globális olajkereskedelem mintegy 20%-át.

The Strait of Hormuz is basically dead right nowOnly 4 ships squeezed through in the last two days: 3 empty crude tankers + 1 LPG carrier, all sanctioned, all one-way east-to-west.Normal traffic? Dozens every single day. Now it’s a ghost lane.pic.twitter.com/3bRP20fwQ3 https://t.co/oKN2R6Ht9y https://t.co/3bRP20fwQ3

— Mario Nawfal (@MarioNawfal) March 19, 2026

Ahogy Chris Bryant brit kereskedelmi miniszter rávilágított a napokban: nagyon úgy fest, hogy ezzel az eshetőséggel Amerika és Izrael nem tervezett megfelelően, most pedig mindenki azt próbálja kitalálni, meddig tarthat az iráni energiablokád.

Vannak olyan elemzések, melyek arra a következtetésre jutnak: amíg nem lesz tűzszünet, a Hormuzi-szoros forgalma lényegében megbénulva marad, mivel Irán gyakorlatilag a végtelenségig képes sakkban tartani a térséget egyszerűen előállítható és olcsó drónokkal.

Többen is Ukrajnát hozzák fel párhuzamnak: a 2022 óta háborúban álló ország ma már milliós tételben állít elő egyszerű katonai drónokat, Irán pedig évtizedekkel előzi drónipari képességeiben a világ legtöbb országát.

Vannak, akik attól tartanak: Ukrajnához hasonlóan Irán dróngyártó képessége nemhogy nem fog csökkenni, de még fejlődhet is a háborús tapasztalatok alapján.

A párhuzam azonban több szempontból is téves, az összehasonlítás nem állja meg a helyét - Irán teljesen más adottságokkal rendelkezik és más helyzetben van:

1. Ukrajna folyamatos nemzetközi segítséget kap dróniparának fejlesztéséhez, a pénz, szakértelem és technológia megállás nélkül áramlik az országba Nyugatról. Irán masszív nemzetközi szankciók alatt áll – bár Oroszország és Kína segítheti őket akár szofisztikáltabb technológiai eszközökkel, ezt nem tudják olyan volumenben és színvonalon biztosítani, mint amilyen segítséget Ukrajna kap szövetségeseitől.
2. Az Egyesült Államok és Izrael egyértelmű légi fölényben van, lényegesen könnyebben tudják támadni az ország hadiipari létesítményeit és az ezt támogató logisztikai infrastruktúrát, mint ahogy Oroszország korlátozni tudja az ukrán hadiipart. Ukrajna folyamatosan kap újabb és újabb légvédelmi eszközöket Nyugatról, Irán nem kap ilyen segítséget saját hadiiparának védelméhez.
3. Az ukrán hadiipar egy decentralizált, több száz startupból összeálló, nagyrészt mindenféle pincékben és garázsokban működő ökoszisztéma, az iráni drónipart 1-2 nagyobb vállalat (pl. HESA) tartja kézben, melynek erőközpontjai könnyebben támadhatók. A háború tanulságai alapján persze az iráni gyártókapacitást is lehet decentralizálni, de ennek kivitelezése az amerikai-izraeli légifölény miatt sokkal nehezebb, hiszen Irán például nem tudja olyan rugalmasan mozgatni a gyártókapacitásait, mint ahogy Ukrajna teszi ezt.
4. Az iráni drónipar nagyrészt nagy hatótávolságú kamikaze-drónokra és felderítő / csapásmérő drónokra támaszkodik – tény és való, hogy ezek a gépek sokkal egyszerűbben előállíthatók, mint egy ballisztikus rakéta vagy egy vadászgép, de lényegesen komplexebb rendszerek, mint az ukrán hadiipar nagyrésze által előállított rövid hatótávolságú FPV kamikaze drónok. Persze, elképzelhető lenne elvi síkon, hogy Irán a háború során újratervezi dróniparát, de a Közel-Kelet olajblokádjának fenntartásához mindenképpen a Sahed-családhoz hasonló nagy hatótávolságú kamikaze-drónok tömeggyártása szükséges.

Ezek alapján tehát nagyon valószínűtlen, hogy Irán fel tudja pörgetni a dróniparát olyan szintre, mint amit Ukrajnában látunk, reális célkitűzés az Egyesült Államok és Izrael részéről az ország katonai képességeinek degradálása.

Tehát a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy ha nem is fogy el teljesen, előbb-utóbb jelentősen csökken az iráni drónerők támadóképessége.

Két probléma van azonban:

1. Nem tudjuk, Iránnak pontosan mennyi drónja, rakétája van még.
2. Nem tudjuk, meddig tarthat még az eddig felhalmozott készlet, illetve a hadiipari képességek megsemmisítése.

Az Egyesült Államok vezetői majdhogynem napi szinten jelentik be, hogy sikerült totálisan lerombolni az iráni hadiipart, megsemmisíteni az iráni légierőt, haditengerészetet. Ettől függetlenül láthatjuk, hogy még mindig ballisztikus rakéták és drónok tucatjai indulnak minden nap Iránból a szomszédos országok ellen –

a perzsa állam földalatti bunkereiben és bázisain pedig biztosan van még bőven készlet.

Irán célja most nyilvánvalóan az, hogy minél tovább tartsák fenn a Perzsa-öböl blokádját, minél nagyobb gazdasági sokkot okozzák a világnak. Ehhez nem feltétlen szükséges minden nap felrobbantaniuk egy olajfinomítót –

elég lehet akár napi 1-2 dróncsapás is ahhoz, hogy fenntartsák a térségben a támadás veszélye által jelentett bizonytalanságot.

Addig pedig, amíg ez a helyzet, maradnak a magas olajárak, az extrém biztosítási költségek, az állandó életveszély és azok a tankerhajó-kapitányok, akik úgy döntenek, hogy ilyen kockázatok mellett inkább nem indulnak útnak.

Az pedig, mire az Egyesült Államok és Izrael eléri, hogy akár napi 1-2 drón se induljon útnak Iránból, amely fenyegetheti a térség olajszállítmányait, még tényleg rengeteg idő lehet.

Címlapkép forrása: Leon Neal/Getty Images