A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.
Adatok
Vizsgálatunkhoz a SHARE (Survey of Health, Ageing and Retirement in Europe) felmérés COVID19 kérdőívének adatait használjuk. Az 50 évnél idősebb lakosságot lefedő adatfelvétel a járvány első hullámának enyhülő szakaszában, 2020 nyarán zajlott telefonos megkereséssel. Eredményeink 27 európai ország 46 ezer lakosának válaszain alapulnak.
Kutatásunk fókuszában nyolc, önbevalláson alapuló óvatossági indikátor áll (1. ábra). A válaszok alapján azt látjuk, hogy az alacsony költséggel járó higiéniai óvintézkedéseket, mint a kézmosás és kézfertőtlenítés, vagy a távolságtartás, az 50 év felettiek döntő többsége megteszi, míg a személyes – főként a családtagokkal való – találkozásokról való lemondás, illetve a napi rutin alapvető megváltoztatása olyan áldozatok, amelyeket jóval kisebb arányban hoznak meg az idősek.
Az egyes óvintézkedések hasznai és költségei egyénenként is eltérőek. Például jól ismert az idősebbek, a férfiak és egyes krónikus betegségekben szenvedők magasabb koronavírus-halálozása, így számukra nagyobb haszna lehet a védekezésnek, ugyanakkor például az egyedülállók számára nagyobb költséget jelenthet az intézkedések betartása, mint a nem egyedül élők esetében. Ezen tényezők közül kiemelten vizsgáljuk a krónikus betegségek (magas vérnyomás, magas koleszterinszint, szívbetegségek, cukorbetegség, krónikus tüdőbetegség) jelenlétének hatását, amit a kérdőívben a rendszeres gyógyszerszedés alapján definiálnak. A mintánk mintegy kétharmada esik a krónikus beteg kategóriába.
Eredmények
A következő ábrák a nyolc óvatossági indikátor átlagos értékét mutatják 2020. június 8. és 2020. augusztus 2. között heti bontásban (8 hétre), külön a krónikus betegséggel diagnosztizált illetve nem diagnosztizált egyénekre. Az ország-hatásokat kiszűrjük, mivel országonként jelentősen eltérnek a viselkedési mintázatok: a vizsgált időszakban Dél- és Kelet-Európában jellemzően óvatosabbak voltak az emberek, mint Nyugat- és Észak-Európában.
Második ábránkon annak a gyakoriságát mutatjuk, hogy valaki nem járt el sétákra vagy vásárolni a járvány kitörése óta. Azt látjuk, hogy a krónikus betegséggel élők mintegy 10 százalékponttal nagyobb valószínűséggel mondanak le a sétákról és a bevásárlásról, és ez a különbség 2020 nyarán végig megmaradt.
A találkozásokra vonatkozó indikátorok (3. ábra) esetén viszont tisztán látszik, hogy eltért a viselkedések időbeli trendje 2020 nyarán az egészségesek és a betegek között. Míg az egészségesek körében 10 százalékpont körüli mértékben csökkent a találkozásokat elkerülők aránya a vizsgált nyolc hét alatt, addig a krónikus betegséggel élők körében a csökkenés mértéke körülbelül fele ekkora. Ezek az eredmények megmaradnak akkor is, ha kiszűrjük további egyéni jellemzők (nem, életkor, iskolai végzettség, munkapiaci státusz, háztartásnagyság stb.) hatását is.
A negyedik ábránk azt mutatja, hogy a távolságtartásban kicsik az eltérések egészségi állapot szerint és mindkét csoportban 4-8 százalékponttal csökkent a távolságtartási hajlandóság. Ezzel egyidejűleg 3-4 százalékponttal nőtt azok aránya, akik mindig hordtak maszkot, és a betegek körében valamelyest (átlagosan kb. 3 százalékponttal) magasabb a maszkviselési arány.
Végezetül az 5. ábra szerint az, hogy a válaszadók döntő többsége gyakrabban mos kezet vagy használ kézfertőtlenítőt a járvány kitörése óta, nem függ az egészségi állapottól, és nem is változott érdemben 2020 nyarán.
Az ábráinkon bemutatott eredményeken túl regressziós becslésekkel azt találjuk, hogy – a kézmosásra vonatkozó indikátorok kivételével –
a nők és az idősebbek átlagosan óvatosabbak, míg a dolgozók és az egyedül élők kevésbé óvatosak.
Az iskolai végzettség hatása eltér a különböző indikátorok tekintetében – a magasabb végzettségűek inkább elmennek otthonról és találkoznak ismerősökkel, ugyanakkor nagyobb arányban hordanak maszkot és tartanak távolságot közterületeken.
Következtetések
Eredményeink azt mutatják, hogy a járvány elemzett, enyhülő időszakában az 50 év felettiek átlagosan egyre kevésbé lettek elővigyázatosak, de ez a tendencia kevésbé volt jellemző a magas kockázatú, krónikus betegséggel élő személyekre. Arra következtetünk, hogy az emberek a COVID-19 általánosan ismert egészségügyi kockázataival összhangban hoznak meg egyéni egészségügyi óvintézkedéseket. Ugyanakkor eredményeink arra is felhívják a figyelmet, hogy az idősek a különböző típusú elővigyázatos magatartásformákat eltérő mértékben hajlandók követni. A szociális interakciókról mondunk le a legnehezebben, ez olyan áldozat, amit tartósan nem hozunk meg, míg bizonyos higiéniai szokásokat könnyedén beépítünk a mindennapjainkba.
A szerzők a KRTK, a TÁRKI, a Közép-európai Egyetem, és a Budapesti Corvinus Egyetem kutatói.
Címlapkép: Getty Images
