Gomb helyett kilincs van a kórházi ajtókon (x)

Portfolio: Nehéz elképzelni, hogy egy üzletember, aki hosszú évekig banki vezetőként dolgozott, mit talál vonzónak az egészségügyben. Ön mikor és miért döntött úgy, hogy befektet egy magánkórházba?

2007 nyarán indult ez a történet. Az akkori egészségügyi kormányzat több intézményt bezárt, és a kórházunk épületében akkor működő Nyírő Gyula Kórház szülészeti és meddőségi centrumától megvonták a finanszírozást. A kórházvezetésnek nem volt más választása, bezárta azt az épületet. A hét gyerekemből az első három és aztán a hetedik is itt született, több nőgyógyász ismert engem, így volt személyes kötődésem. Amikor kiléptem a bankvilágból, úgy döntöttem, hogy az egészségügybe fogok befektetni. Akkoriban kezdtem látni, hogy tér nyílik a magánegészségügyi szektor kiépülésére. Ahogy a fejlett világ más részein, nálunk is gyorsan növekedtek az igények a keresleti oldalon, mivel egyre tovább szeretnénk egészségesen élni. Közben nyilvánvaló, hogy nem növelhetők a végtelenségig az egészségügyre szánt állami büdzsék. Ebben egyébként az USA jár az élen, ahol a GDP 17 százalékát költik egészségügyre, vagyis minden hatodik dollárt. Az Európai Unió fejlett országaiban 10-12 százalék ez az arány. Nálunk a költségvetés mesze nem éri el ezt a szintet, de az egészségügyi személyzet képzettsége nagyon jó, így erre lehet alapozni.


A nagyobb magánszolgáltatók arról számolnak be, hogy évről évre növekszik a forgalmuk. Ön mit tapasztal, nyolc év alatt megtérült a befektetés?

Négy orvossal kezdtük el a működést, és kezdettől fogva tisztában voltunk azzal, hogy a befektetés hosszú távon fog megtérülni. A magánkórház egy magas fix költséggel működő intézmény, ráadásul magas a belépési küszöb. Az első években veszteséges volt a kórház - ahogy erre számítottunk is - folyamatosan költöttünk az újabb fejlesztésekre.. De kitartást adott, hogy minden évben nőtt az árbevételünk, miközben csökkent a veszteségünk. A betegforgalom évről évre 15-20 százalékkal nőtt, de volt olyan év is, amikor 25 százalékkal. 2013 volt az első nyereséges év, de szolid nyereségről beszélünk. Tavaly 1,3 milliárd volt a bevétel, amiből még mindig csupán 50 millió a nyereség.

A hazai vállalkozói szektor egyik legnagyobb problémája a forrásszerzés, sokan emiatt nem jutnak egyről a kettőre. Az egészségügy ráadásul kiemelkedően költséges szakma. Milyen finanszírozási háttérre volt szükség ahhoz, hogy a magánkórház a mostani formájában létrejöjjön?

Az első bérleti szerződésünk egy évre szólt, és ezt sokáig egy-egy, de néha csak fél évre tudtuk meghosszabbítani. Ilyen feltételek mellett nem tudtunk hosszú távú befektetőt vagy hitelezőt találni. Ez 2014-ben változott meg, amikor végre sikerült egy hosszú távú bérleti szerződést kötnünk. Még ebben az évben megkezdődött az épület felújítása és átalakítása 1,5 milliárd forint beruházással. Ugyanis pont ekkor jelent meg először a Növekedési Hitel Program (NHP), ami egy kisvállalkozásoknak elérhető, 10 éves fixkamattal rendelkező, relatív alacsony kamatköltségű hitelforma. Nagyon vonzó lehetőség volt, ki is írtunk egy tendert, amire hat bankot hívtunk meg.

Meglepetésünkre komoly verseny alakult ki, végül a beruházáshoz a CIB Bank nyújtott finanszírozást. A pénzintézet később az orvosi eszközök korszerűsítésére is kínált lízingmegoldásokat.

A mai napig gyümölcsöző az együttműködésünk, a nemrég átadott Meddőségi Központ és Szülészeti Osztály, az új járó-beteg szárny, valamint az új műtőblokkok is ennek az eredményei.

Még mindig jelen van a társadalomban az a meggyőződés, hogy a magánellátás a gazdagok kiváltsága, mondhatni luxusszolgáltatás. A GKI Gazdaságkutató tavalyi felmérése szerint azonban a 18 és 60 év közöttiek fele kész lenne fizetni érte a társadalombiztosító által finanszírozott helyett. Valóban egyre szélesebb réteg vesz igénybe magánszolgáltatást?

Ezt mi is tapasztaljuk, egyértelműen a legszélesebb értelemben vett középosztály tartozik a vendégkörünkbe. Vannak ügyfeleink a budai hegyről, de a kórház környékéről, Északkelet-Pestről is sokan járnak hozzánk. Van olyan is, aki Makóról jött, és azt mondanám, hogy erősen alsó-középosztálybeli.

Amikor elkezdtük, gyakorlatilag csak az orvosok hozták a pácienseket, de most már az új ügyfelek jelentős része az interneten és ajánlások útján szerez tudomást a kórházról.

A páciensek elvárásai is sokat változtak az elmúlt 8-10 évben. Az egy- vagy kétágyas saját fürdőszobás, klímával felszerelt szoba még néhány éve is felesleges luxusnak számított sok orvos szemében. Ma már a magánszolgáltatást választó páciensek viszont csak az ilyet hajlandóak megfizetni. Ők az egészségügyi ellátásukat teljes körű szolgáltatást nyújtó rendszerben, az otthonuk megszokott kényelmét biztosító környezetben képzelik el. Úgyhogy most, 8 év után megszüntettük a négyágyas szobákat, mert azokat már egyáltalán nem lehetett eladni.

Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy a beteg maga az ügyfél. Az egészségügyben mennyire állja meg a helyét ez a szemlélet?

Egy egészségügyi vállalkozás több szempontból hasonlít bármilyen más szolgáltatóra. A mostani vállalatirányítási, nyilvántartási szoftverünk alapja például egy autószervizben használatos. Profánul hangzik, de a folyamatok eléggé hasonlítanak. Most dolgozunk azon, hogy ez minél profibb kivitelezésű legyen, tehát építjük rá a CRM-rendszerünket.

A pácienseink ügyfelek, akik szolgáltatásokat vesznek igénybe, amelyeket a kórház az elvárásaiknak megfelelően szervez meg.

A legtöbb állami kórházban, ha bemegy egy járóbeteg-rendelőbe, nem kilincset talál az ajtókon, hanem egy gombot. Ez sokat elárul az ügyfél és a szolgáltató viszonyáról. Én bankárként egy olyan világban szocializálódtam, ahol természetes, hogy tenni kell azért, hogy elégedett ügyfeleink legyenek.

Említette, hogy erősen le vagyunk maradva az Egyesült Államokhoz képest, ahol a GDP 17 százalékát egészségügyre fordítják. Régiós szinten milyen tendenciákat lát?

Teljesen hasonló ellentmondásokkal küszködik az egészségügyi ellátási rendszer a környező országokban, ahol szintén a magánegészségügy kiépülése volt a válasz a jelenségre. Kicsit jobb helyzetben vagyunk a lengyeleknél és a cseheknél, de Romániában például nagyon komoly magán-egészségügy épült ki. Ha nem lenne a magánegészségügy fejlődése, jobban le lennénk maradva a nyugati országokhoz vagy akár Ausztriához képest, ahol sokkal jobb a helyzet a régió volt szocialista országaihoz képest.

Ha folytatódik a magánegészségügy erősödése, de akár csak elméleti szinten elképzelhető jövőkép egy kizárólag piaci alapokon működő egészségügyi rendszer?

Egész biztos, hogy ez egy olyan terület, amit szabályozni kell. Ennek az oka az az információs aszimmetria, ami az alulinformált beteg és a jól informált orvos között áll fen, akire a páciens rá van utalva. Embertelen világhoz vezetne, ha ez egy szabályozatlan terület lenne, ahol mindenki azt csinál, amit akar, aztán a jobb, az erősebb vagy a gyorsabb győz. Ugyanakkor fontos, hogy érvényesüljenek azok az érdekviszonyok is, amelyek élhetővé és működtethetővé tesznek egy gazdaságot.

• Címkék:
• magánegészségügy,
• finanszírozás,
• magánkórház,
• prémium