Nem áll meg a magyar bérfelzárkózás - De ehhez tennünk is kell
Prof

Nem áll meg a magyar bérfelzárkózás - De ehhez tennünk is kell

Az elmúlt években jelentős reál-bérnövekedés jellemezte hazánk és a régió munkapiacát is, amely a folyamat tartósságának és következményeinek megítélésében is erősen megosztja a témával foglalkozó elemzőket. Írásomban a Magyar Nemzeti Bank kutatásaira alapozva amellett érvelek, hogy számos jel szerint a bérek és a hosszú távú növekedés közötti kapcsolat alapvetően megváltozott, így korunk felzárkózási stratégiájában az aktív bérpolitika eszközével hosszabb távon is érdemes számolni.
A gazdasági felzárkózást elemző írások többsége leggyakrabban olyan változókra vezeti vissza a fejlődési lehetőségeket, mint a tőkeintenzitás, az innovációs kapacitások, a termelékenység, a szakképzettség vagy épp az intézményi környezet változása. Ezen vitathatatlanul fontos faktorok mellett azonban lényegesen kevesebbet olvashatunk a bérek hosszú távú növekedésben betöltött szerepéről. A bér, mint makrogazdasági változó többnyire csak passzív módon jelenik meg, jelezve, hogy a fenntarthatóság feltétele, hogy a bérek növekedése kövesse a termelékenység bővülését.

A Portfolio Vélemény rovatában megjelent elemzésekben több közgazdász is foglalkozott a hazai bérek helyzetével. Virovácz Péter szerint a gyors bérnövekedés időszaka hamarosan véget érhet Magyarországon, hiszen a bérek az alacsony termelékenység-bővülés korlátjába ütköznek. Török Zoltán szerint pedig fontos, hogy a bérnövekedés ütemét a gazdaság általános versenyképességét meghatározó lépésekkel együtt értékeljük. Végezetül Németh György úgy látja, hogy a hazai béreket a termelékenységtől függetlenül a következő években a piaci kényszer fogja tovább emelni.

A várható bérdinamikát illetően véleményem inkább ez utóbbihoz áll közel. Ugyanakkor itt nem szabad megállnunk. Általában is fontos, hogy a bérekről új keretek között gondolkodjunk. E téren az elmúlt évtizedek és különösen a válságot követő időszak fontos tapasztalatokat hoztak, ami alapján bizonyossá vált, hogy a bérek alakulásával immár egy hosszabb távú gazdaságstratégiában is aktívan számolni kell.

Bérek és termelékenység - tyúk vagy tojás

"A béreknek a termelékenységgel összhangban kell alakulniuk.", illetve "A túlzott béremelkedés veszélyezteti a gazdaság versenyképességét és csökkentheti a foglalkoztatást." Két olyan mondat, amit a szakmai közbeszédben az elmúlt évtizedekben itthon is sokat hallhattunk, különösen minimálbér-emelések időszakában. Ehhez képest a tények már önmagukban is kétségeket ébreszthetnek.

Az 1970-es évek közepe óta a fejlett világban általánosan megfigyelt jelenség volt, hogy a bértömeg és a GDP arányát mutató ún. bérhányad tartósan és jelentősen csökkent, azaz a munkavállalók egyre kevésbé részesedtek a megtermelt jövedelmekből. Mint azt a válságot követően számos közgazdász bemutatta (a legnagyobb figyelmet Thomas Piketty és Branko Milanovic munkái kaptak), különösen drámai volt a csökkenés az alacsonyabb bérű (medián és az az alatti bérekkel rendelkező) munkavállalók esetében, hozzájárulva a vagyoni különbségek szélesedéséhez. A rendszerváltást követő időszak nagy részében hasonló tendencia a Visegrádi régióban és a hazai adatokban is megfigyelhető volt. Azaz paradox módon, miközben sokan a gazdasági növekedést féltették a bérek gyors, a termelékenység-bővülésétől elszakadó emelkedésétől, addig a valóságban a reálbérek növekedése - több évtizedes időtávon - még a termelékenység-javulásának mértékét sem érte el (1. ábra).

Nem áll meg a magyar bérfelzárkózás - De ehhez tennünk is kell

A jelenségre nincsen általánosan elfogadott magyarázat. Kutatások szerint több hatás együttese érvényesülhetett (a témával az MNB 2017. évi Növekedési Jelentésének 1. fejezete is átfogóan foglalkozott).

  • Piketty munkái szerint a kapitalizmus törvényszerűsége, hogy állami beavatkozás nélkül a bérhányad folyamatosan csökken, miközben a tőketulajdonosok a megtermelt jövedelmek egyre nagyobb hányada felett rendelkeznek, növelve a vagyoni egyenlőtlenségeket és erodálva a társadalmi középosztályt. A bérhányad csökkenésének legutóbbi időszaka egybeesik a neoliberális gazdaságfilozófia globális térnyerésével, amit a szabad piaci mechanizmusok általános megerősítése jellemzett az állami beavatkozásokkal szemben.
  • Ez utóbbi munkapiaci leképződéséhez kapcsolódik a második magyarázat. E szerint az elmúlt évtizedek a világ nagy részében a munkapiaci rugalmasság növelésének jelszava mögött a munkavállalói érdekképviselet meggyengítését, a béralku folyamatának egyoldalú leegyszerűsítését és általános kiszervezéseket hoztak. Végeredményben a munkavállalók gyengülő alkupozíciója megakadályozta, hogy a bérek növekedése lépést tartson a termelékenység bővülésével.
  • További kutatások szerint a fejlett gazdaságokban a bérhányad csökkenése mögött a globalizáció és külkereskedelmi nyitottság is komoly magyarázó erővel bírt. A termelőkapacitások egyre nagyobb hányada vándorolt az alacsonyabb bérköltségű feltörekvő országokba, mérsékelve a tőkeexportőr gazdáságokban a foglalkoztatást és a munkapiaci aktivitást.
  • Végezetül fontos ide idézni azon eredményeket is, amelyek a technológiai fejlődésben látják a jelenség okát. Eszerint az újabb és újabb technológiai fejlesztések csökkentették a befektetési javak relatív árait (IMF, 2017). Ez a hatás egyrészt növelte a fizikai tőkébe történő beruházásokat és a tőkeintenzitást, másrészt - a magasabb képzettségű munkavállalók javára - a munkapiac egyre erősebb polarizálódását okozta. Ezen elmélettel szemben azért komoly ellenpontot jelenthetnek a válság óta eltelt közel egy évtized globálisan alacsony beruházási rátái.
  • A hazai adatokban a tulajdoni szerkezet függvényében is eltéréseket tapasztalhatunk a bérhányadok között. Az egyes ágazatokban a hazai vállalatok tipikusan magasabb, míg a külföldi tulajdonú vállalatok alacsonyabb bérhányaddal működnek. A jelenség mögött okként vélhetően valamennyi, az előbbiekben jelzett tényező hatása megjelenik (2. ábra).


Nem áll meg a magyar bérfelzárkózás - De ehhez tennünk is kell

A reálgazdasági hatásokat illetően tanulságosak a hazai minimálbér-emelések tapasztalatai is: a rendelkezésre álló kutatások alapján (pl. Harasztosi-Lindtner, 2015) a foglalkoztatás csökkenése még az arányaiban legnagyobb minimálbér-emelést jelentő 2001-2002-es időszakban is alig érte el a néhány ezer főt, miközben a foglalkoztatottak széles körében jelentős reálkereset növekedést és ezzel dinamikus fogyasztás-bővülést okozott.

Míg a bérhányad csökkenését meghatározó okokat illetően komoly megosztottság mutatkozik, addig a következmények megítélése sokkal egységesebb. Általánosan elfogadott, hogy a folyamat az egyenlőtlenségek éleződéséhez, a társadalmi kohézió csökkenéséhez és végeredményben hosszú távon alacsonyabb gazdasági növekedéshez vezet. Az eurozónára készített becslések szerint 1 százalékponttal alacsonyabb bérhányad 0,3 százalékkal csökkenti az övezet GDP-jét (Onaran és Obst, 2016).

3 további kihívás, amivel a feltörekvő országok szembesülnek

A bérhányad trendszerű csökkenése a fejlett gazdaságokban is komoly gazdasági és társadalmi problémákat okozott, ugyanakkor az alacsonyabb fejlettségű, feltörekvő gazdaságoknak további kihívásokkal is szembe kell nézni:

  • Az elmúlt évtizedekben nemcsak az áru- és a tőkepiacok, de immár a munkaerő-piac is egyre inkább globálissá vált, ahol ádáz verseny folyik a képzett és mobil munkavállalókért. A folyamatból Magyországon és a Visegrádi régióban idáig leginkább a hazai munkavállalók nyugat-európai munkavállalásának erősödését tapasztaltuk meg. Ugyanakkor digitalizálódó világunkban a magasan képzett munkavállalókért folyó versenybe Németország és a Szilícium-völgy technológiai vállalatai mellett egyre aktívabban szállnak be immár a kínai óriáscégek is. A jelentős bérkülönbségek fennmaradása idővel a képzett munkaerő elvándorlásához és tartós hiányához vezet, ami a feltörekvő gazdaságokban könnyen a felzárkózás gátját is jelentheti.
  • Míg a bérek kínálati oldalról a munkaerő, mint termelési tényező költségét jelentik, addig keresleti oldalról a vásárlóerő alapját adják. Utóbbinak különösen fontos szerepe van a főként belső keresletre termelő kis- és középvállalkozások számára és olyan régiókban, ahol az exportpiacokra termelő vállalatok száma alacsonyabb. Az alacsony bérek korlátozhatják a belső fogyasztás bővülését és ezzel a KKV-k növekedési lehetőségeit.
  • Az alacsony bérek nemcsak a belső keresletre termelő KKV-knál, hanem az exportáló nagyobb méretű, főleg FDI-ra építő vállalati szegmensben is problémát okozhatnak. Napjainkban az exportértékesítések jelentős része globális termelési láncokon keresztül realizálódik, ahol a termelési folyamatokat országok és gazdasági régiók között optimalizálják. Az alacsony bérek versenyképességére építő gazdaságok feldolgozóiparai - ilyen például a KKE régió jelentős része is - tipikusan az alacsonyabb hozzáadott értékű termelési szegmensekbe épültek be (pl. összeszerelés). A folyamat a működőtőke beruházások beáramlásának időszakában természetesen érezhető növekedési többletet jelent, azonban hosszú távon könnyen az alacsony hozzáadott értékű termelési szegmensek konzerválódásához és a GDP-GNI különbözet egészségtelen kinyílásához vezethet.

Hogyan segítheti az aktív bérpolitika a hosszú távú felzárkózást?

Az említett hatások is jól mutatják, hogy a bérek kezelésének kérdése komoly gazdaságpolitikai dilemma, amelynek megoldása különösen a jelenleg még felzárkózó státuszban lévő gazdaságokban égető kérdés. Ezzel összhangban a válságot követően egyre többen vetik föl a bérek aktívabb kezelését is. A javaslatok kezdetben a tartósan alacsony inflációs, olykor deflációs környezetre adott lehetséges válaszként tekintettek a gyorsabb bérnövekedés lehetőségére, azonban számos kutató a világgazdaság újbóli, tartós dinamizálásának lehetőségét is a bérekben látja. Ez utóbbi gondolatok nem egészen újkeletűek. Keynes elméleteire alapozva többek között a magyar származású Káldor Miklós is foglalkozott a béreknek a hosszabb távú növekedésre gyakorolt hatásaival. Eredményeik a válságot követő általánosan lassú kilábalást és termelékenység-növekedést látva újból aktuálissá váltak. A bérek hosszabb távú hatása az alábbi csatornákon keresztül érvényesülhet:
  • A válságot követő időszak tanulsága, hogy a gazdasági növekedés és azon belül a termelékenység-bővülés leállása nemcsak autonóm kínálati okokra vezethető vissza (pl. alkalmazott technológiák, munkaszervezés, szabályozás), hanem a keresleti feltételek is jelentős hatással lehetnek rá. A fogyasztási vagy épp a kormányzati kereslet gyengélkedése - mint az a válságot követően sok országban megfigyelhető volt - már rövid távon is az értékesítési és termelékenységi mutatók romlását okozhatják. Tovább mélyíti a problémát, ha a kereslethiányos állapot tartósan fennáll és így a beruházások, az új innovációk elmaradása áttételesen már a hosszú távú növekedési képességeket is erodálja (ez az ún. hiszterézis jelensége). A magasabb bérek a fogyasztás gyorsabb bővülését, míg a kedvezőbb keresleti kilátások a tőkeintenzitás emelkedését és az új innovációk gyorsabb átvételét okozhatnák.
  • Ezen hatás különösen fontos lenne az egyébként is munkaerőhiánnyal küzdő gazdaságokban. A foglalkoztatás relatív árának emelkedése, a keresleti környezet javulásával kiegészülve a vállalkozásokat a tőkeintenzitás növelésére és a termelési hatékonyság javítására ösztönözné, gyorsítva az új ipari forradalom vívmányainak átvételét. Természetesen a kihívásokkal nem lesz képes minden vállalkozás azonos sikerrel megküzdeni. Fontos olyan környezet biztosítása, ahol a kevésbé hatékony cégeknél lekötött munkaerő és tőkeállomány a hatékonyabb cégek irányába áramolhat.
  • A bérek emelkedése a munkakínálat mennyiségi és minőségi jellemzőire is pozitív hatással van. A magasabb bérek a még inaktívak esetében ösztönzik a munkapiacra történő belépést, miközben a munkapiacon lévők esetében a jobb képzettséggel elérhető többletjövedelem nagyobb teljesítményre ösztönöz, emellett a képzés és a tanulás iránti igényt is emeli.
  • Végezetül, tekintve, hogy a jelentős bérkülönbségek a külföldi munkavállalás legfontosabb mozgatórugóját jelentik, így az egyes gazdasági régiókban (pl. Közép-Kelet-Európa) jellemző jelentős bérkülönbségek szűkülése a képzett munkaerő elvándorlásának lassulását, idővel akár visszafordulását is okozhatná.


Az aktív bérpolitikára építő gazdaságpolitikai gyakorlatra működő példát jelenthet a skandináv gazdaságok évtizedek óta sikeres modellje. Az aktív, valamennyi érintett fél bevonásával született bérmegállapodások a bérek emelkedésén keresztül stabil alapot adnak a belső kereslet bővülésének, miközben fokozatosan "kiárazzák" az alacsony hozzáadott-értékű termelési fázisokat. Ez utóbbinak természetesen fontos feltétele, hogy az oktatási és képzési rendszerek fejlesztésével a munkapiacon megjelenő népesség képzettsége is folyamatosan emelkedjen, miközben a vállalatok esetében az innovációs kapacitások is megfelelően szélesednek.

Az aktív bérpolitika pillérei

Általánosan kijelenthető - különösen egy hazánkhoz hasonló, közepesen fejlett gazdaság esetében -, hogy a bérek aktív alakítása a hosszú távú fejlődésre is pozitív hatással lehet. A bérek és a termelékenység növekedése között endogén kapcsolat van, így a hosszabb távú gazdaságstratégiáknak a kínálati feltételek javítása mellett a bérek folyamatos emelésére is törekednie kell. Ez természetesen nem jelentheti a hazai béreknek - mint az néhány szlogenben hibásan elhangzik - azonnali, ausztriai szintre történő emelését, viszont hosszú távon érdemes ezt megcélozni.
Az ezt célzó stratégiának a bevezetőben említett strukturális tényezők mellett számos eleme van. A legfontosabb pillérei az alábbiak lehetnek, melyek közül többnek az alapjai már jelenleg is megvannak hazánkban.
  • A minimálbér-emelések egyrészt általánosan indikációt adhatnak a gazdaságban szükséges béremelések mértékéről, másrészt az alacsony bérű és jellemzően alacsony alkupozícióval rendelkező munkavállalók esetében biztosíthatják a bérek vásárlóerejének fokozatos növelését.
  • A bérmegállapodások rendszerének széles alapokon nyugvó, akár ágazati sajátosságokat is figyelembe vevő kialakítása, amely biztosítja, hogy a reálbérek emelkedése hosszú távon lépést tartson a termelékenység bővülésével.
  • Fontos elem lehet a munkát terhelő adók folytatódó csökkentése. Az e téren hozott reformlépések a nettó bérhányadot már 2010 óta emelkedő pályára állították (3. ábra), növelve a munkabérek vásárlóerejét.
  • Kulcstényező az oktatási és felnőttképzési rendszer megfelelő hatékonysága. A jól képzett, illetve folyamatosan képezhető munkavállalók egyrészt magasabb termelékenység mellett magasabb béreket kaphatnak, másrészt a munkapiac illeszkedési problémáit is csökkentik, támogatva a teljes foglalkoztatás elérését és fenntartását.
  • Végezetül fontos tanulság, hogy csakis a megfelelő méretgazdaságosság mellett működő vállalatok képesek a magasabb béreket kigazdálkodni. Ezért KKV szegmens túlzott "elaprózódottságának" csökkentése is segítheti a bérek további tartós növekedését.


Nem áll meg a magyar bérfelzárkózás - De ehhez tennünk is kell
A szerző Virág Barnabás, az MNB ügyvezető igazgatója
bull
pénztár mobilfizetés pos terminál készpénz
mobil fintech digitalizáció
merkel eu
suzuki vitara
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2020. szeptember 3.
Financial and Corporate IT 2020
2020. szeptember 9.
Sustainable World 2020
2020. szeptember 10.
Property Market RELOADED 2020
2020. szeptember 10.
Lakás Konferencia 2020
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
A tőzsdei könyv
Útmutató, amely piaci pánikok esetén is használható.
Friends tv series