A nearshoringot végző vállalatok Délkelet-Ázsia és Latin-Amerika mellett Európában is nagy számban vannak jelen. Az ellátási láncok átrendeződéséből elsősorban Közép-, Kelet-Európa és a Nyugat-Balkán profitál, de Nyugat-Európában is van olyan ország, amelyik hasznot húz belőle. Az Energiastratégia Intézet nearshoring-sorozatának 5. része.
A Covid19-világjárvány és az orosz–ukrán háború hatására egyre több nagyvállalat helyezi át termelőegységeit Európához közel eső régiókba, többek közt az észak-afrikai országokba és Törökországba, a kedvező jogszabályi környezetnek és az alacsony munkabéreknek köszönhetően. Az Észak-Afrikába és Kelet-Közép-Európába érkező nearshoring befektetések éves összege 2023-ra elérte a 82 milliárd dollárt, 62%-os emelkedést elérve a járvány előtti szinthez képest. Törökország, Egyiptom, Marokkó és Tunézia gazdaságai nagymértékben integrálódtak az európai gazdaságba, ezért az ott működő vállalatok az Európai Unió vámjait is ki tudják kerülni. Az Energiastratégia Intézet nearshoring sorozatának 4. része.
Az USA–Kína kereskedelmi feszültség növekedésével Latin-Amerika szerepe felértékelődik a kínai vállalatok számára, azok ugyanis a régió nélkül nem tudják termékeiket versenyképes áron az amerikai piacra eljuttatni. A nearshoring várhatóan jelentős előnyökkel jár a térség országai számára, beleértve a gazdasági növekedést és az infláció lassulását. Egyes várakozások szerint 30-50 milliárd dollár befektetés érkezhet Latin-Amerikába Ázsia helyett. Az Amerika-közi Fejlesztési Bank becslései alapján a nearshoringnak köszönhetően Latin-Amerika és a karibi térség éves áru- és szolgáltatásexportja középtávon akár 78 milliárd dollárral is nőhet. Az Energiastratégia Intézet nearshoring sorozatának 3. része.
Miközben az Egyesült Államok kínai közvetlentőke-befektetés tranzakciói 10 milliárd dollár alá csökkentek, 2022-ben Latin-Amerikába rekordmennyiségű, összesen több mint 224 milliárd dollárnyi amerikai FDI áramlott be. A geopolitikai bizonytalanság és a Kínával való kereskedelmi feszültség fokozódása révén még inkább felértékelődik a régió, különösen Közép-Amerika, az Egyesült Államok számára, ami a nearshoringtrendek folytatódását és erősödését predesztinálja. Az Energiastratégia Intézet nearshoring sorozatának 2. része.
A geopolitikai konfliktusok, illetve az Egyesült Államok és az Európai Unió által Kínára kivetett vámok hatására egyre több globális vállalat dönt ellátási láncainak rövidítése mellett. 2023-ban a globálisan működő vállalatok 67%-a tett ilyen irányú lépéseket. A jelenség még inkább Délkelet-Ázsia országaira és Indiára irányította a figyelmet. Előbbi térség mind a kínai, mind pedig a korábban Kínában működő vállalatoknak lehetőséget kínál a vámok elkerülésére, illetve továbbra is a chip- és félvezetőgyártás egyik kulcsrégiója marad. India pedig ipara és gyártókapacitásai megerősítésén keresztül vált a nagyvállalatok egyik kiemelt célpontjává - az Energiastratégia Intézet nearshoring-sorozatának első része.
Az alábbiakban egy gondolatkísérlet olvasható, amelyben a legfontosabb tényezők és erőforrások rendelkezésre állása vizsgálatával összehasonlítjuk Észak-Amerika és az Európai önellátási képességét. A globalizáció hatására az államok közti kapcsolatok megszaporodtak és felértékelődtek, és ezzel megkezdődött az ipari termelés globális szintű kiszervezése. Mára azonban a nemzetközi rendszer szereplői ráeszméltek, hogy az összekapcsoltság nem csupán előnyökkel jár, hanem súlyos függőségek kialakulásához vezethet. A Covid-19 járványnál először mutatkozott meg, hogy a világ mennyire függ Kínától, ekkortól váltak erőteljesebbé a leválást szorgalmazó hangok. Donald Trump amerikai elnök újbóli hivatalba lépésével ismét előtérbe került a protekcionizmus és az önellátás kérdése, amelyet az Egyesült Államokon túl érdemes egész Észak-Amerikára kiterjeszteni. Az Egyesült Államokat, Kanadát és Mexikót évtizedek óta szoros kereskedelmi és politikai kapcsolat fűzi egymáshoz. Az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Társulás (NAFTA) 1992-es aláírásával megszűntek a térség kereskedelme és beruházásai elé gördülő akadályok, ezáltal pedig a három ország, de elsősorban az USA lényegében korlátozások nélkül hozzá tud férni Észak-Amerika összes erőforrásához, akárcsak az Európai Unió tagállamai egymás közt.