A biztosítások alapesetben értelemszerűen adókötelesek akkor, ha egy magánszemélyre kötött biztosítás díját egy cég fizeti, hiszen ezzel kvázi jövedelmet juttat a magánszemélynek. Vannak azonban olyan kiemelten kezelt biztosítások, amelyek vállalati juttatását az állam az adó és járulékok elengedésével támogatja. Ide tartozik a haláleseti kockázati biztosítás, a teljes életre szóló (whole life) biztosítás, valamint az egészség- és balesetbiztosítás is.
Ezen biztosítások esetében a vállalatok tehát kvázi adómentesen juttathatnak jövedelmet magánszemélyeknek (jellemzően a munkavállalóiknak). A jövedelemhez a biztosítás kedvezményezettje viszont csak valamilyen kockázati eseményt követően jut hozzá (például ha a biztosított elhalálozik), egyet kivéve: a teljes életre szóló biztosítást, amelyet akár idő előtt vissza lehet vásárolni. A whole life biztosításnál tehát anélkül hozzá lehet jutni a biztosítási összeghez, hogy bekövetkezne a biztosítási esemény.
A teljes életre szóló biztosítások a gyakorlatban ugyanúgy két részből állnak (kockázati és megtakarítási), mint a unit-linked termékek, vagy a vegyes biztosítások. A biztosított a megtakarítási összeghez jut hozzá ha meghal, vagy ha idő előtt visszavásárolja a biztosítást. Visszavásárlásánál, ha azt magánszemély tette, a visszakapott jövedelem egyéb jövedelemnek minősült eddig is, és a jövőben is: a bruttó kifizetést 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) és 16 százalékos SZJA terheli, de tekintettel arra, hogy 2013-tól a magánszemélynek kell majd megfizetnie az eho-t is, a fizetendő szja 12,5 százalékra csökken. Cégköltséget tekintve tehát jóval kedvezményesebb a juttatás a munkavállalók részére a bérjellegű jövedelemnél (vagy például a unit-linked biztosítások díjfizetésénél), hiszen ez utóbbit 51,17%-os közteher sújtja.
Némi szigorítás azonban történt a teljes életre szóló biztosításoknál is. Az adómentesség 2013-tól kizárólag a teljes életre szóló biztosítások rendszeres díjára vonatkozik (legalább évenkénti befizetést jelent), vagyis az egyszeri díjas életbiztosításra nem, azokra a munkáltatónak be kell fizetni az "egyes meghatározott juttatásoknak" megfelelően az szja-t és az eho-t. A rendszeres díjak összegét nem lehet akárhogy emelni, az egész éves díjat legfeljebb a megelőző 2. évi fogyasztói árindex 30 százalékponttal növelt értékével (két évvel korábbi infláció +30%) lehet növelni. Ez a társasági adó eltüntetésének megakadályozása érdekében lett bevezetve.
Korlátozták az adómentes kockázati biztosításokat
Komoly szigorítás történt a tisztán kockázati életbiztosítások terén is, az adómenetes kockázati biztosítás díja - legalábbis egy cég egy munkavállalónak fizetett díja - ugyanis havonta a minimálbér 30 százalékában lett maximálva. Az efölötti rész után a kifizetőnek (a juttatónak) az "egyes meghatározott juttatásoknak" megfelelő mértékű szja és az eho fizetési kötelezettsége keletkezik. Szintén eszerint adózik jövőre a kockázati biztosítás teljes díja, hogy ha a biztosítási szerződésben például kármentesség címén a befizetett díj legalább 30 százalékát visszafizeti a biztosító, de nem a munkáltatónak, hanem a munkavállalónak.
Javult a vegyes és a unit-linked adózása, de így sem előnyös
A unit-linked biztosítás az eddigi törvények szerint meglehetősen kedvezőtlenül adózott a többnyire szintén megtakarítási céllal kötött whole life biztosításokhoz képest. Ha egy cég egy magánszemélynek fizet unit-linked biztosítást, a jelenleg hatályos törvények szerint az normális bérjellegű jövedelemnek számít, így ki kell fizetni utána valamennyi adót és járulékot. 2013-tól azonban jelentős adócsökkenés lesz ezen biztosításoknál, a biztosítási díj ugyanis "egyes meghatározott juttatásként" 19 százalékos szja-val és 27 százalékos eho-val fog adózni a jövedelem 1,19-szerese után. Eddig akkor adózott így a unit-linked biztosítás, ha a vállalat egyszerre több személyre kötötte meg a biztosítást - mondta el a Portfolio.hu-nak Horváthné Beáta, a PwC Magyarország adóosztályának igazgatója.
Azoknál a biztosításoknál, amelyeknél a biztosítási díj kockázati és megtakarítási része nem választható szét, a törvény szerint a rendszeres díjasoknál 10, az egyszeri díjasoknál 1 százaléknak kell tekinteni a kockázati biztosítási díj arányát a teljes díjon belül. Ha a kockázati rész tényleges aránya ennél kisebb, az a jövedelemadók kiszámításánál kedvezőbb a megtakarítónak (kisebb alapra kell az szja-t és eho-t fizetni), ezt viszont némileg ellensúlyozza, hogy a visszavásárlási érték és a díjak különbségéből származó hozam is nagyobb lesz a ténylegesnél, amire viszont kamatadót kell fizetni.
Változik a kamatadó is
Az említett adóterheken túl visszavásárlás után vagy lejáratkor kamatadót kell fizetni, amennyiben a biztosítótól járó kifizetési összeg meghaladja a befizetett díjakat (vagyis képződött hozam a megtakarítási lábon). Amennyiben a biztosító szolgáltatása nem adómentes és nem minősül egyéb jövedelemnek sem, a hozamból a biztosítónak le kell vonnia a 16 százalékos kamatadót. Abban az esetben, ha például a kifizetés haláleset miatt történik, a kifizetés kamatadómentes.
A kamatadó mértéke a jelenleg hatályos törvények szerint a szerződés megkötését követő 5. évtől 50 százalékkal csökken, 10. évtől pedig kamat adómentessé válik a biztosítás visszavásárláskor. Részvisszavásárlásnál az 50 százalékos kamat adócsökkentés a négy évnél régebbi, adómentesség pedig a 6 évnél régebbi befizetett díjakra vonatkozik. Ezen kedvezmények szintén változnak jövő évtől.
Átmeneti rendelkezések
2012. december 31-ét követően, ha a biztosító olyan teljes életre szóló kockázati élet- és balesetbiztosításra teljesít kifizetést, amelynek volt adómentes díja, úgy az évvégéig megfizetett díjra, és az ahhoz kapcsolódó biztosítói teljesítésre a 2012. december 31-e előtti rendelkezéseket lehet alkalmazni, minden olyan esetben, amikor az a magánszemély részére kedvezőbb - mondta Horváthné Beáta.
