Nagy változásokra készülhetnek a magyar bankok: mit jelent az MNB legújabb ajánlása?

Az MNB-s dokumentum a környezeti kockázatok kezelése kapcsán fogalmaz meg elvárásokat, illetve kitér a hitelintézeti üzleti tevékenységében a környezeti fenntarthatósági szempontok érvényesítésére is. Az ajánlással a jegybank deklarált célja összhangban az MNB Zöld Programjával az átláthatóság és kiszámíthatóság növelése, a vonatkozó jogszabályok egységes alkalmazásának elősegítése, továbbá a bankszektor tudatosságának és felkészültségének javítása a fenti kockázatok kapcsán.

Az ajánlás előírásainak döntő többségét 2021. június 1-től, míg egy kisebb részét 2021. június 30-tól kell alkalmazni.

Taxonómia szabályozás

Az MNB Zöld ajánlásának egyik háttérszabálya a Taxonómia rendelet, amely a zöldnek minősíthető gazdasági tevékenységeket és ezek alapelveit egységesíti, egyelőre hét szektort nevesítve. A zöld tevékenységek hat fő környezetvédelmi célt kell, hogy támogassanak: az éghajlatváltozás mérséklése; az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás; a víz és a tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme; a körforgásos gazdaságra való átállás; a környezetszennyezés megelőzése és csökkentése; valamint a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása. Valamelyik cél támogatása ugyanakkor nem járhat bármely másik cél súlyos megsértésével, továbbá bizonyos társadalmi és irányítási minimumfeltételeknek minden esetben meg kell felelni.

A rendelet új kötelezettséget is hoz a pénzügyi szektor szereplői és a nagyvállalatok számára, a jövőben rendszeresen jelenteniük kell, tevékenységük és portfóliójuk mekkora része minősül zöldnek.

Hitelezési folyamat szabályozása

A hitelnyújtásról és hitelmonitoringról szóló EBA ajánlás részletesen foglalkozik a hitelnyújtási, hitelelbírálási folyamattal. Az ajánlás következtében a bankoknak be kell építeni az ESG tényezőket a kockázati keretrendszerükbe. Ennek elemként többek között a kockázati stratégiában, a hitelkockázati politikában és a kockázatkezelési politikák és eljárásrendek felülvizsgálata során figyelembe kell venniük az ESG tényezőkkel kapcsolatos kockázatokat is, de különösen a környezeti tényezők és az éghajlatváltozás által a hitelfelvevők pénzügyi helyzetére gyakorolt lehetséges hatásokat.

Az ESG faktorok kapcsán fontos látni, hogy az éghajlatváltozás kockázata a hitelfelvevők pénzügyi teljesítménye szempontjából két formában is megvalósulhat. Az egyik a fizikai kockázatok miatt fellépő pénzügyi kockázat, amely kiváltó oka lehet a klímaváltozás miatt például szeszélyesebbé váló időjárás, vagy hosszabb távon a tengerszintek emelkedése. A másik kockázati elem az átmeneti (tranzíciós) kockázatokból fakad, amely a fenntartható gazdasági modellre való áttérésből eredő kockázat. Ilyen például a folyamatosan szigorodó környezeti előírások miatt veszteségeket szenvedő barnaszénbányászattal foglalkozó cég, vagy akár az elavuló technológiákat alkalmazó cégek, illetve az olyan termékek, amelyek népszerűsége jelentősen megcsappan a megváltozó fogyasztói igények miatt (pl. egyszer használatos műanyagot gyártó vállalkozások).

Új MNB-s előírások

Az MNB mostani ajánlása több új elvárást fogalmaz meg a környezeti fenntarthatósági kockázatok azonosítása, mérése és kezelése vonatkozásában, továbbá implementálja az EBA hitelnyújtásról és hitelmonitoringról szóló ajánlásának ESG faktorokra vonatkozó előírásait is. A legfontosabb előírások az alábbiak:

Szervezeti elvárások: A megfelelő felhatalmazás érdekében – megfelelő pénzügyi és humán erőforrások biztosításával együtt – az MNB elvárja, hogy az éghajlatváltozással és környezeti kockázatokkal kapcsolatos – a vezető testületnek felelős – új szervezeti egység/funkció kerüljön létrehozásra, vagy a megfelelő belső védelmi vonalas előírások betartása mellett kerüljön kinevezésre egy ezért felelős vezető. Mindezek mellett elvárt lesz az is, hogy a vezető testület és a kulcsfontosságú pozíciót betöltő személyek megfelelő tudással, készséggel és tapasztalatokkal rendelkezzenek az éghajlatváltozással kapcsolatos és környezeti kockázatok terén is. Ennek kapcsán azt látjuk, hogy akár a rendszeres kockázatkezelési oktatás és kockázati kultúra erősítés keretében feladat lesz megfelelő mélységű képzések, tréningek biztosítása is az érintett munkavállalók részére.

Javadalmazás: A felügyelet szükségesnek látja a klíma- és környezeti kockázatok tekintetében kulcsmutatók (KPI) meghatározását a javadalmazási politikákban, amely így megjelenne szempontként az érintettek pénzügyi motivációs rendszerében is.

Riporting rendszer: A megfelelő döntéshozatalhoz megfelelő adatok is szükségesek, így bankoknak el kell kezdeniük a klíma- és környezeti kockázatokhoz kapcsolódó külső és belső célú riportingrendszer fejlesztését. A pontos riportingot még sok esetben nehezítik az adathiányok, vagy nem strukturált formában tárolt adatok, így elsőként ezeket kell felmérni majd a hiányosságokat kezelni. A riportingrendszerek és nyilvántartások átalakítása sehol sem egyszerű feladat, így erre érdemes kiemelt hangsúlyt fektetni.

Üzleti modell, stratégia: A bankoknak dokumentáltan kell majd értékelniük az éghajlatváltozásból és környezeti kockázatokból fakadó kockázatok hatását az üzleti modelljükre és stratégiájukra. Ennek keretében például új feladat lesz ezen kockázatokhoz kapcsolódó, megfelelően számszerűsíthető és mérhető kulcskockázati indikátorok (KRI), illetve limitek meghatározása és monitoringja. Azt látjuk, hogy a limitrendszer tudatos alkalmazása segíthet különösen a jövőbeli átállási kockázatok okozta hitelkockázat növekedés megelőzésében azzal, ha például a szabályozás által sújtott fosszilis energiával foglalkozó cégek finanszírozását fokozatosan mérsékelik.

Kockázatkezelési keretrendszer: A klíma- és környezeti kockázatok a bankok egyébként is legjelentősebb kockázatát a hitelkockázatot érintik a legerősebben. A hitelkockázatok mellett ezen fenntarthatósági kockázatok a működési kockázatra vannak még arányosan nagyobb hatással, és csak kisebb részt a piaci és likviditási kockázatokra. Mindezek miatt ugyan az ajánlás mindegyikre tartalmaz előírásokat, azonban a hangsúly a hitelkockázaton van.

Az MNB ICAAP Kézikönyvének általános elvárásaival összhangban az éghajlatváltozással kapcsolatos és környezeti kockázatokat csak azért nem lehet kizárni az értékelésből, mert azokat nehéz számszerűsíteni, vagy mert a vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Ez alapján is fontos egyben nehéz feladat lesz az éghajlatváltozással kapcsolatos és környezeti kockázatok számszerűsítése, amelyre mindenképpen szükség van, de az alkalmazandó módszertanban nagy a mozgástér. Az intézményeknek a megfelelő módszertan(ok) kiválasztására során több mindent érdemes figyelembe venniük, kezdve az érintett portfóliók típusától a rendelkezésre álló adatok körén keresztül a módszertanok komplexitási szintjéig.

Hitelkockázat-kezelés: Az EBA ajánlásával is összhangban a hitelezési stratégiát, politikát felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy a fenntartható finanszírozásra vonatkozó üzleti stratégiai tervekkel összhangban legyen. Az ajánlás következtében módosítani kell a hitelkockázat vállalási folyamatokat, hogy a fenntarthatósági kockázatok felméréséhez szükséges információk rendelkezésre álljanak. Ezen adatok alapján a jövőben vizsgálni kell majd, hogy egy-egy finanszírozási projekt környezeti szempontból fenntartható-e, és a kockázatvállalás előtt el kell végezni az ügyfelek éghajlatváltozással kapcsolatos és környezeti kockázati átvilágítását is. A hitelkockázat felmérése során értékelni kell majd azt is, hogy klíma- és környezeti kockázatok milyen módon hatnak a hitelfelvevő csődvalószínűségére és nemteljesítés esetén a veszteség átlagos mértékére (LGD). A klímaváltozása okán például az agrártermelők jobban kitettek lehetnek a fizikai kockázatoknak és ez növelheti a PD-jüket, míg például egy zérókibocsátású ingatlan LGD értéke kedvezőbb lehet. Ezek teljesülésének ellenőrzésére ki kell alakítani hatékony monitoring eljárásokat is.

Stressztesztelés, forgatókönyv-elemzés: Tekintettel a kockázatok mértékének magas bizonytalanságára a fenntarthatósági kockázatok elemzése során fontos szerep hárul majd a stressztesztekre, forgatókönyv-elemzésekre. A fenntarthatósági kockázatok esetében azonban nem is olyan egyszerű ezen elemzések megvalósítása, kialakítása. Egyrészt nem rendelkezünk olyan múltbeli megfigyelésekkel, amelyek megfelelően reprezentálják az éghajlatváltozás és környezeti kockázatok hatásait, másrészt a módszertanok kiválasztása során kihívást okoz, hogy a klímamodellek időtávja a szokásos időkereten jóval túlmutat, akár 20-30 éves is lehet.

Nyilvánosságra hozatal: A Taxonómia rendelet alapján a bankoknak 2022-től eleve több fenntarthatósági kockázatra vonatkozó információt kell közzé tenniük, azonban ezek mellett továbbiakat is előír az új MNB ajánlás, ilyen például a zöld eszközök aránya vagy a zöld kötvényekben befektetett kötvényportfóliók összege. Ezek mellett közzé kell tenni – ha van ilyen – a gazdasági (al)ágazatokra, földrajzi kitettségekre vonatkozó politikákat, illetve számszerű indikátorokat is.

Indikátorrendszer kialakítása: A bankok számára feladat lesz még a múltbéli tényadatok és előretekintő becslések kombinációja alapján az éghajlatváltozással kapcsolatos és környezeti kockázati kitettségek aktuális adatainak figyelemmel kísérése és publikálása is. Ilyen számszerű mérőszámok lehetnek például az üvegházhatású gázok kibocsátása (Scope 1,2,3 szinten), az energiafogyasztás intenzitása, vagy akár a veszélyes hulladék termelés aránya.

Gapelemzés: Az ajánlás sarkalatos pontja, hogy a hitelintézeteknek egy gap elemzést kell elkészíteniük a megfelelés felmérése érdekében és a hiányosságok megszüntetésére egy ambiciózus, de megvalósítható tervet kell kialakítaniuk 2021. szeptember 30-ig, amelyet meg is kell küldeni eddig az MNB részére.

A pénzügyi szektor szerepe nagyon fontos lesz a karbonsemleges átállás hatalmas – az ITM számításai szerint 2050-ig 50.000 milliárd forint – beruházási, fejlesztési forrásainak biztosításában, amely a bankok számára nemcsak feladattal jár, hanem új üzleti lehetőségeket is nyit. A KPMG legfrissebb globális vezérigazgatói kutatása alapján az látszik, hogy a vezetők jelentős része szigorúbb ESG megfelelési intézkedéseket tervez. Mindezek ösztönzésére több intézkedést tettek mind európai, mind hazai szinten. Magyarországon az MNB egyrészt egyértelmű elvárásokat határozott meg a klíma- és környezeti kockázatok beépítésére a bankok irányítási és kockázatkezelési keretrendszerébe, másrészt a bankoknak kedvezményeket alakított ki a zöld pénzügyi termékek támogatására, ezzel élen járva az európai pénzügyi szabályozásban.

A szerző a KPMG szenior menedzsere.

Címlapkép: Shutterstock