Hogyan érintette a koronavírus-járvány a műtárgypiacot Magyarországon és nemzetközi viszonylatban?
Törő István: A nemzetközi tendenciákhoz képest a magyar műtárgypiac erősödött 2020-ban. Tavasszal érzékelhető volt ugyan a pánikhangulat, az élő aukciók elmaradtak, minden megállt, és szembe kellett nézni a helyzettel, hogy elmaradtak olyan fejlesztések, amelyek szükségesek lettek volna.
Ősszel aztán a piac kikapaszkodott a gödörből, olyannyira, hogy tavaly mi egy relatív forgalomnövekedést értünk el.
Kelen Anna: Tavaly tavasszal a nemzetközi műtárgypiac is bezárt, ugyanakkor a nagy aukciósházak, mint a Sotheby’s és a Christie’s gyorsan reagáltak, nagyon jó online aukciós rendszert fejlesztettek, és már nyáron tartottak online árveréseket, ráadásul elképesztő eredményeket produkáltak.
Ősszel itthon is elkezdődtek az online aukciók. Milyenek a tapasztalatok?
T. I.: Magyarországon az online műtárgyvásárlási kultúra nincs jelen olyan szinten, mint Nyugat-Európában, eddig jellemzően a vásárlók elmentek az aukciós kiállításra, megnézték a kiszemelt műalkotást és utána licitáltak rá az élő árverésen. Ezt váltotta most fel az online platform, ami szeptember óta működik, kirobbanó sikerrel.
K. A.: A tavaszi kényszerszünet során a fejlesztésekre fókuszáltunk, a saját fejlesztésű online aukciós rendszerünk pedig sikerrel debütált. Fontosnak tartom leszögezni, hogy ennek oka részben az is lehet, hogy az ügyfeleknek nem kell aggódniuk például az adataik miatt, azokat mi kezeljük, nincsen harmadik fél, nincs plusz jutalék. Volt olyan galéria, aki nem ezt a megoldást választotta, hanem egy már létező online rendszerbe csatlakozott be, ebben az esetben azonban jutalékot kell fizetni az oldal üzemeltetőinek, így az árak is magasabbak, ez pedig versenyhátrányt jelentett hozzánk képes.
T. I.: Mi léptünk elsőként a piacon, ennek a hatását és eredményét érvényesíteni tudtuk. A rendszer kiépítése ugyanakkor nem volt olcsó, és nem mindenki engedhetett meg magának egy ekkora befektetést, csak a legnagyobb aukciósházak, a közepes- és kisméretűek rászorulnak a közvetítő oldalakra, ezzel pedig versenyhátrányba is kerülnek.
Milyen hatása volt az aukciók online térbe kerülésének a műtárgypiacra? Változott-e a vásárlói kör, hogyan alakultak az árak?
K. A.: Két nagyon markáns változást érzékeltünk tavaly:
egyrészt a kiállításokra és aukciókra járó "hagyományos" vásárlók mellett erősödött a virtuális térből érkező kereslet, megjelent egy új vásárlói kör, egy tőkeerős réteg, a 30-as, 40-es generáció.
Másrészt nemcsak Budapestről licitáltak, hanem az ország minden részéről, kis- és nagyvárosokból, sőt, falvakból is. Korábban meg voltunk győződve arról, hogy ez egy kis ország, nincsenek nagy távolságok, aki műtárgyat szeretne venni, az személyesen eljön egy aukcióra. Ez egy érdekes tapasztalat volt számunkra. De nemzetközi szinten is nőtt az ügyfelek száma, sokan licitáltak más európai országokból, Szlovákiából, Romániából, de voltak amerikai vevők is.
T. I.: Az online tér ledöntött egy falat az emberek és árverések között. Az online aukciók rohamos hódítása nemcsak az árveréseket jelenti, hanem a social média, mint tájékozódási pont erősödését, a reklámok és az információk jelentős része átkerült a közösségi térbe. Ennek köszönhető talán a fiatalabb vásárlói réteg megjelenése is, hiszen teljesen más tájékozódási és vásárlási szokásaik vannak, mint az idősebb korosztálynak.
Meg kell tanulnunk jól használni a social media felületeket, aktívan jelen lenni ezeken a csatornákon, mert teljesen más térbe került a műkereskedelem.
A másik, ami a fiatalabb korosztály megjelenésére magyarázat lehet az az, hogy elképesztő gyorsasággal tör előre a kortárs művészet iránti kereslet.
Mi lehet ennek az oka? Ez a tendencia külföldön is megfigyelhető, vagy magyar sajátosság?
K. A.: A kortárs művészek munkái másfél-két évvel ezelőtt jelentek meg markánsan a magyar aukciós és galériás piacon. A 2019 novemberében tartott árverésünk fenekestül felforgatta a piac árait Magyarországon. Ez nem egy váratlan és előzmény nélküli folyamat, a nyugat-európai piacokon 15-20 éve lezajlott már, nálunk pedig árban most kezd el felzárkózni a kortárs, miközben a klasszikus műtárgyak ára is emelkedik.
T. I.: Szó sincs arról, hogy a kortárs letarolja a klasszikus művészetet, nemzetközi szinten is Leonardo da Vinci a csúcstartó. A klasszikus modern jelentősége nem törpült el a kortárs mellett, sem itthon, sem külföldön. Ugyanakkor
megjelentek a spekulatív befektetők, akik a kortársat keresik, sokan felfedezték, hogy a kortárs műtárgy egy hosszú távú, nagyon kecsegtető eredménnyel bíró befektetés lehet.
A folyamathoz kapcsolódik, hogy megfigyelhető egy lakásboom, rengeteg új lakás épül, ezzel együtt nő a luxusfogyasztás aránya is. Nagy a vagyoni polarizáció Magyarországon, a százezer leggazdagabb magyar vagyona az utóbbi években jelentősen emelkedett, és aki kifizet 100 milliót egy lakásért, attól egy 2-3 millió forintos műtárgybefektetés sem áll távol. A műtárgy ugyanis élvezeti cikk és befektetés együttesen - a kvalitásos környezet és kulturális tájékozódás és az életminőség mércéje is. Érdekes az is, hogy a lakásárak a 2008-as válság óta jelentősen megnőttek, ugyanakkor a műtárgypiacon átlagosan 10-30 százalékos áremelkedéssel számolhatunk. Óriási tartalék van a magyar műtárgypiacban, amely a közeljövőben realizálódni fog.
Mennyire figyelhető meg az új vásárlói réteggel kapcsolatban az impulzív vásárlás?
T. I.: Abszolút előfordul, hogy valaki nem tudatosan, felépítetten akar befektetni vagy vásárolni, hanem az interneten botlik bele valamibe, ami megtetszik neki, és úgy dönt, megvásárolja, mert jól fog kinézni a falon, és elképzelhető, hogy a vásárlást követően nem is látjuk többé. Ez egy új réteg, új piac, de épp a közösségi médiában való jelenlétnek köszönhetően próbáljuk célzottan megszólítani őket.
K. A.: Az, hogy nő a kortárs iránti kereslet, ugyanolyan tendencia, mint ami az irodalom vagy a filmek fogyasztásában is megnyilvánul, a fiatalabb generáció jobban tud a háború utániakkal azonosulni. De az is számít, hogy egy minimalista enteriőrbe például jobban illik egy szigorú geometrikus festmény.
Rekordokért kelnek el a kortárs festmények, várható még drágulás a kortárs piacon?
T. I.: Ez mindig nehéz kérdés, hogy egy robbanás mit jelent, meddig tart. Ha a nemzetközi piacon a kortárs és a klasszikus modern nagyjából egy áron mozog, akkor Magyarországon nagyjából három-négyszeres áremelkedés szükséges ahhoz, hogy ez megvalósuljon. Itt még nem tartunk, de én személy szerint még mindig kortársba fektetnék.
Az utóbbi időben a 6-8 legnépszerűbb művész, többek között Nádler István, Fiedler Ferenc vagy épp Maurer Dóra ára ugrott meg, de mögöttük van még 60-80, akik követni fogják őket.
K. A.: Vannak a már-már kanonizált nevek, de mellettük vannak kiváló művészek, akik még nincsenek benne annyira a köztudatban. Mondhatjuk, hogy a 60-as, 70-es évek ún. Iparterv-generációja már inkább a klasszikus kortársak közé sorolható, és a 80-as, 90-es évek művészeinek a felfedezése, áremelkedése még előttünk áll. Sokat fog változni ez a piac, jól fog járni, aki ügyes, és tudja, hogy merre lépjen.
Az online aukció sikerét látva változik-e a jövőben az online és offline aukciók aránya? Várható-e, hogy az online aukció kiszorítja az offline aukciót?
K. A.:
Az biztos, hogy az offline, az élő aukció nem fog eltűnni. Ha az élet visszatér a normális kerékvágásba, akkor is megtartjuk az online-t, de mellette meg fogjuk tartani az élő aukciókat is.
Egyrészt azért, mert ezeknek nagy hagyománya van Magyarországon, ami teljesen egyedülálló. Külföldön nem ismerünk olyat, hogy egy aukcióra eljön hatszáz, vagy akár ezer ember is. Érezzük az ügyfeleken, hogy ez az élmény sokaknak hiányzik. Amíg erre nincs lehetőségünk, folyamatosan fejlesztjük az online rendszert.
T. I.: Nagyon leegyszerűsítve: eddig volt élő aukció, ezt ki fogja váltani az online és az élő kombinációja. Ami viszont teljesen új lesz, az a csak online aukció. Ez a nyugat-európai modell, a kisebb értékű képeket, műtárgyakat csak online árverezik, a kiemelt tételek árverése zajlanak élő-online kombinációban. Borzasztóan örülünk az online-nak, de az elképesztő, amikor ezer ember ül egy aukción, míg a világ legnagyobb aukciósházainak árverésein maximum 200-300 ember vesz részt. Magyarországon létrejött egy olyan kultúra, ami egyedülálló a világon, az aukció társadalmi esemény, és ez egy nagy veszteség, hogy most nem lehet megtartani.
2020 sok újratervezést igényelt. Mire számítanak idén?
T. I.: Mostanáig legalább háromszor terveztük újra a tavaszi programunkat, de a járványhelyzet kiszámíthatatlan, most is van egy nagy kérdőjel, hogy áprilisban már nyitva lesz-e az ország, lehet majd kiállításokat rendezni.
K. A.: Több kiállítást is tervezünk, tavaly 400 négyzetméterrel nőtt a galéria kiállítótere, nagyon sok lehetőséget rejt magában a következő évekre. Nagyon várjuk, hogy végre felavathassuk és megtölthessük.
T. I.: Ez a területnövekedés óriási üzleti potenciált jelent, sokkal több eseményt szervezhetünk, mint eddig, vagyis több kiállítást, több aukciót. A terv az, hogy 8-12 aukció legyen egy évben és legalább 4-6 kiállítás. A mi üzleti potenciálunk egy pillanat alatt 2-3-szorosára nő ezekkel a fejlesztésekkel. Időszerű lenne nagyon a galérianyitás, ami most már harmadszor csúszik el, most éppen május vége, június eleje a céldátum, amikor egyszerre három kiállítást fogunk rendezni.
A cikk megjelenését a Virág Judit Galéria és Aukciósház támogatta.
Címlapkép: Stiller Ákos
