Ebből nem fog kimászni Portugália

Portugália - nem euró-sikersztori

Portugália volt az eurózóna legszegényebb állama Szlovákia 2009-es csatlakozásáig; alig fele volt az egy főre jutó jövedelem Portugáliában az eurózóna átlagához képest, és később sem következett be látványos felzárkózás. A 2000-es években a potenciális GDP-növekedés üteme is visszaesett. A Bizottság legfrissebb előrejelzése szerint a válságot követő kilábalás sem tartogat sok jót Portugáliának, két év múlva is az unió leglassabban növekvő országa lehet egy százalék alatti GDP-bővüléssel.

Versenyképtelenség

A gyenge növekedés fő oka a versenyképesség hiánya. Miközben a 2000-es évek pénzbőségének idején a feltörekvő országok, amelyekkel Portugália hasonló fejlettségi szinten mozgott, erőteljesen növelték ipari termelésüket, Portugáliába lemaradt a konjunktúraciklusról, a teljes időszakban alig bővült az ipari termelés.

Olyan iparágak szerepelnek első helyen Portugáliában, mint a textilipar és a cipőgyártás, amelyek jellemzően alacsony szakképzettséget igénylő ágazatok, így ezeknél az alacsony munkaköltség jelentene versenyképességi előnyt, amiben Kínával elég nehéz versenyezni. Érdekesség még, hogy Portugália adja a világ parafa termelésének felét. A mezőgazdaságban a foglalkoztatottak 11%-a, az iparban 28%, a szolgáltatóiparban - leginkább a turizmusban - 61% dolgozik.

A válság során csaknem 200 ezer ember veszítette el az állását, a munkanélküliségi ráta 8%-ról csaknem 11%-ig ugrott, és a Bizottság előrejelzése szerint nemhogy csökkenni kezdene, a következő években némileg még tovább fog nőni. Ez még jobban kiélezheti a társadalmi elégedetlenségeket, ami a múlt héten már általános sztrájk formájában is kifejeződött, gyakorlatilag megállt az élet Portugáliában. A lakosság támogatásának hiányában nehéz dolga lesz a kormánynak, ha komoly reformokat, illetve a költségvetés hiányát leszorító lépéseket szeretne a következő években meghozni.

A gyenge GDP teljesítményből is következik, hogy folyamatosan magas a portugál folyó fizetési mérleg hiánya, amiből még a mostani válság sem húzta ki az országot, ahogy az több más országban történt. A legtöbb válságot elszenvedett országban a belföldi kereslet visszaesése szűkítette a hiányt, ebben az időszakban az importigény általában jobban lecsökkent, mint az export. Nem így történt Portugáliában, és várhatóan a következő években sem változik radikálisan a helyzet, a magas deficitből fakadóan a gazdaság finanszírozási igénye tartósan magas marad az IMF előrejelzései alapján.

A folyamatos, kumulálódó hiány okozta egyensúlytalanság erősen érinti a közpénzügyeket is, Portugália az euró bevezetésekor sem számított mintaországnak a maastrichti kritériumok teljesítésében. A költségvetés hiánya néhány évenként 5-6%-ra emelkedik, a kettő között néha sikerül elérni az előirányzott 3%-ot. Az államadósság a GDP-hez képest jópár éve átlépte a 60%-os határt, idén pedig elérheti a GDP 82%-át. Az is megállapítható, hogy a portugál költségvetés a válsághatásoktól megtisztítva is rosszul néz ki, a szaggatott vonallal jelölt hiány, amely a kiigazított hiányt a potenciális GDP-hez méri, alig marad el a teljes hiánytól, ami tavaly a GDP 9,4%-a volt.

A portugál kormány az áfa 21%-ról 23%-ra emelésével, és a közszférában dolgozók bérének 5%-os csökkentésével próbálja javítani a költségvetés egyenlegét, de a hiány 2012-ben is a GDP 5%-a lehet.

Aktuális rossz hír Portugália számára, hogy az idei év első 10 hónapjában 1,8%-kal nagyobb lett az államháztartás hiánya az előirányzottnál, vagyis felmerülhet, hogy nem sikerül tartani a hiánycélt.

A piac bizalmatlanságát egyébként is tükrözi, hogy az elmúlt három hétben 100 bázispontot ugrott a portugál 5 éves CDS-felár. Ami azt jelenti, hogy egyre többet kérnek a piacon a portugál állampapírok nemfizetésének biztosítására. Ezt tükrözi az állampapírok hozamemelkedése is, vagyis egyre drágábbá válik a piaci finanszírozás. Abból a szempontból Portugália hasonló helyzetben van, mint Írország, hogy kötvénykibocsátásra idén már nincs szüksége, de már az íreknél is láttuk, hogy a rövid távon megoldott finanszírozás nem elég a piacok megnyugtatására, hiába hozakodott elő eleinte ezzel az érvvel az ír kormány is.

Íroszág, Spanyolország, Portugália - mi a közös bennük?

Ami közös az ír, portugál és spanyol történetben az a bankok válságos helyzete. Az ír államháztartásnak legalább a GDP 20%-ába került a nagy bankok mentése, és már jó ideje a spanyol és portugál bankok is az EKB emlőin csüngnek. A portugál bankok jelenleg nem jutnak forráshoz a bankközi piacon, az Európai Központi Bank (EKB) likviditást biztosító programjára szorulnak. A portugál jegybank szerint a bankok számára "elviselhetetlen kockázatokkal" terhes helyzet alakulhat ki, ha a kormánynak nem sikerült stabilizálni az államháztartást, ezen keresztül visszanyerni a piac bizalmát.

A jegybank által ajánlott megoldás szerint olyan új módszereket kell kidolgozni a finanszírozásra, amely visszafogja a hitelezést, és növeli a lakossági megtakarítást, vagyis a gazdaság finanszírozását hazai forrásokra tereli, ezzel csökkenne a függés az EKB-tól.

Portugál dominó

A görögök és az írek kimentése után Portugália lehet a következő dominó a sorban, amint az ír mentőcsomag csak ideig-óráig tudta lehűteni a kedélyeket, az európai adósságválság egyre mélyül. A figyelem újabb és újabb országokra vetül, Portugália mellett egyre nagyobb az aggodalom Spanyolországgal, de Belgiummal kapcsolatban is.

Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy a portugálok és spanyolok kimentésével ki is merülhet az eurózóna bajba jutott országok kimentésére szánt kerete, vagyis az Európai Pénzügyi Stabilitási Alap (EFSF). Így ha a további két ország is mentőcsomagot kap, az egyáltalán nem biztos, hogy megnyugvást hoz a piacon. Ha elfogynak az eszközök, az eurózóna védtelenségét is felvetheti.