Gazdaság

Ahol fát vágnak...

Török Zoltán, Raiffeisen
Irigylésre méltó helyzetben vannak a közgazdászok: a gazdasági adatokból mindent be tudnak bizonyítani, sőt akár annak az ellenkezőjét is. Látszólag a politikusoknak még könnyebb, nekik még adatokra sincs szükségük ehhez a mutatványhoz. Viszont ellentétben a közgazdászokkal, ők - ha semmi rendkívüli nem történik - négyévente megmérettetnek. Ez egy elég meghatározó különbség, az utóbbi négy évben pedig különösen az volt.
Általában az emberek törekednek arra, hogy sikeresek és eredményesek legyenek. Alapesetben egy politikus akkor sikeres, ha megválasztják, és akkor eredményes, ha újraválasztják. Bonyolult dolog a választói lélektan, sok minden befolyásolja ki hova húzza be az ikszet, de ezek közül az egyik kiemelt fontosságú a választó életszínvonalának alakulása. Az emberek életszínvonala pedig együtt mozog a gazdaság állapotával. A politikusnak tehát elemi érdeke, hogy jól menjen az ország gazdasága. Itt van tehát egy erős kapcsolódási pont a közgazdász és a politikus között.

A politikus a megrendelő ("menjenek jól a dolgok"), a közgazdász a kivitelező (megmondja hogyan). A közgazdászt olyan szakmai kérdések foglalkoztatják, mint szabályozás, intézményrendszer, versenyképesség, potenciális növekedés, hosszú-távú fenntarthatóság stb. - ezekre igyekszik megkeresni a legoptimálisabb válaszokat. Ami ezekből megvalósul annak az összefoglaló neve: gazdaságpolitika. Fontosnak érzem itt megemlíteni, hogy természetesen olyan, hogy legjobb recept nem létezik, a bölcsek kövét senki nem tartja a kezében. Egyszerre több érvényes megoldás lehetséges egy adott problémára. Közben pedig az elfogadott, kanonizált nemzetközi gyakorlat is változik: egy-két évtized alatt a mainstream közgazdaságtan egyes elemei akár a felismerhetetlenségig is megváltozhatnak.

A politikust viszont leginkább csak a közvetlen politikai haszonra váltható elemei érdekli a gazdaságpolitikának, legfőképpen az, hogy négy év elteltével újraválasszák.

"Elmúlt4év" A Portfolio.hu az "Elmúlt4év" sorozatának keretében üzletembereket, egyetemi oktatókat, piaci elemzőket, gazdasági szereplőket kért fel, hogy mondják el, milyennek látták a mögöttünk hagyott kormányzati ciklus négy évét, illetve értékeljék a kilátásainkat. Mindezt műfaji megkötöttség és szorosabb témamegjelölés nélkül. Az írások ezen az oldalon olvashatók.

2010-et írunk: adott egy nyakig eladósodott ország, magas államháztartási hiánnyal, svájci frank hitelben úszó lakossággal, megroggyant vállalatokkal, megbénult bankrendszerrel, IMF programmal stb. megáldva. Adott egy, a válság mélypontján éppen csak túljutott Európa. És adott a kétharmados kormánytöbbség a Parlamentben. Az új kormánynak egyszerre kell folytatni a pénzügyi stabilizációt és megfelelni a választói akaratnak. Az embereknek pedig elegük van a folytonos pénzelvonásból, az életszínvonaluk süllyedéséből, és azokból a politikusokból is akiknek ezt köszönhetik. A népszerűtlen kormányzás receptje ismeretes, ennek az ellenkezőjére van igény.

Az adott gazdasági korlátok azonban végletesen beszorítják a kormányzat mozgásterét, a játékszabályok betartása egyenesen és rövid úton választói elégedetlenséghez vezet, a politikus szempontjából a sikertelen és eredménytelen kormányzáshoz. Az ettől való félelem szüli meg az unortodox gazdaságpolitikát, a jövedelmek radikális átcsoportosítását, a játékszabályok felrúgását, a gazdasági érdeksérelmeket, a politikai kormányzást a gazdaságban.

A politikus diktál: legyen 16%-os egykulcsos személyi jövedelemadó. Miért ennyi? Mert ennél alacsonyabb nincs a környéken. Legyen összességében 20%-os a lakossági energiaárak csökkentése 2013-ban. Miért ennyi? Mert jól mutat a plakátokon. Ez a szemlélet hatja át az elmúlt négy év gazdaságpolitikáját. A politikai akarat diadala a gazdasági megfontolások felett. A közgazdászokra nem kíváncsi a döntéshozó, nem hallgatja meg őket, nem kéri ki a véleményüket, nem végeztet velük hatástanulmányokat (vagy ha mégis, akkor az nem tűnik fel). Magának sajátítja ki a gazdaságpolitika homokozóját, nem hagyja, hogy a saját sikerességét és eredményességét veszélybe sodorják a közgazdászok. Így tehát a szokványos közgazdasági szempontrendszer alapján rengeteg kritika éri, nem megalapozatlanul. Képletesen szólva a politikus a fát vágja, míg a közgazdász metszegetné azt - ahol pedig fát vágnak, ott hullik a forgács (gazdasági veszteség keletkezik).

De mire is jutott a "favágó" gazdaságpolitikájával a kormány? Ez már csak azért is trükkös, mert szerintem nincsenek érvényes válaszok a "mi lett volna, ha" kérdésfeltevésekre. Mi lett volna, ha nem lép ki Magyarország az IMF programból? Akkor pl. nem lett volna lehetőség a bankadó ás a válságadók bevezetésére, a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolására, és nem lett volna lehetőség az egykulcsos adó bevezetésre. Ezt lehet sejteni. De hogyan sikerült volna mégis 3% alá csökkenteni az államháztartási hiányt? Újabb megszorításokkal?

Ha viszont nem terelt volna kb. 500 milliárd forintot háztartásokhoz az egykulcsos adóval és a családi adókedvezményekkel, akkor hogyan alakult volna a lakossági fogyasztás, megtakarítás, vagy éppen a lakossági hitelportfólió minősége? Ha nem vezette volna be a bankadót és a válságadókat, akkor hogyan alakult volna a banki hitelezés, vagy a szolgáltató ágazatokban a beruházási ráta? Ha nem vezetett volna be újabb és újabb adókat (pl. tranzakciós illeték, telefonhasználati adó, útdíj, chipsadó stb.) az hogyan hatott volna a költségvetésre, és hogyan hatott volna az üzleti környezetre?

Hogyan teljesítene ma Magyarország, ha mainstream gazdaságpolitika valósult volna meg az elmúlt négy évben? Világlátástól, elkötelezettségtől függően mindenki megadhatja erre a kérdésre a saját válaszát, de objektív igazság nincsen. A választási esélylatolgatások tükrében politikai szempontból nem nevezhető kudarcnak az elmúlt négy év unortodox gazdaságpolitikája a kormánypárt számára. Azonban a közgazdasági szempontok érvényesülése optimálisabb kimenetelt (kevesebb veszteséget) eredményezne a gazdaságban: versenyképesebb magánszektort, több foglalkoztatottat, jobb üzleti környezetet, működőképesebb bankszektort stb. Hosszú távon pedig ez számít igazán - még egy politikusnak is. Ha a következő négy évben erre lehetőség nyílna, akkor kevesebb forgács hullana...

NÉVJEGY Török Zoltán (1970) a Budapesti Közgazdasági Egyetemen és a Közép Európai Egyetemen (CEU) szerezte diplomáit. Egyetemi évei alatt Manchesterben és Leuvenben volt ösztöndíjon. Ezt követően a Kopint-Datorgban dolgozott elemző közgazdászként. 1997 és 2004 között a Raiffeisen Értékpapír és Befektetési Zrt.-nél dolgozott makrogazdasági elemzőként. 2004 óta a Raiffeisen Bank vezető elemzője.

egészségügy dolgozó kórház koronavírus járvány
olasz_koronavirus
astrazeneca vakcina doboz
meghuztak a forintot mnb dontes utan meddig erosodhet1500

Kasza Elliott-tal Magyar Telekom

Február 25-én jelentett a Telekom, és kisebb sokkot okozott az osztalékhoz kapcsolódó közleményével, miszterint...

Variance Minden (is) eladó!

Közel két hónapja próbálok nekifogni, hogy kiírjam magamból az NFT (Non Fungible Token) téma kapcsán a gondolataimat...

Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2021-04-14
Investment, Wealth and Savings (IWS) 2021
2021-05-12
Építőipar 2021
2021-05-13
HR Revolution 2021
2021-06-03
Financial and Corporate IT 2021
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu

protokoll és rendezvényszervezési szakértő

protokoll és rendezvényszervezési szakértő

Vezető felügyelő

Vezető felügyelő
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Online előadás
Mik azok a japán gyertyák és miért hasznosak? Aktuális, élő példák az amerikai részvénypiacról.
egészségügy dolgozó kórház koronavírus járvány