Bevándorlás: öl, butít és nyomorba dönt?

"A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne" - ezzel a határozott kijelentéssel Orbán Viktor miniszterelnök tulajdonképpen egy olyan vitának a végére akarta kitenni a pontot, aminek finoman szólva sincs vége. Valójában a migráció gazdasági hasznairól és költségeiről szóló diskurzus az egyik legélénkebb a szakmai körökben, pont azért, mert ezek a kutatások sokszor bizonytalan, vagy egymásnak ellentmondó eredményeket produkálnak. Az viszont biztos, hogy a gazdasági hatásokat illetően nem találkozunk olyan egyoldalú véleménnyel, miszerint a migrációra "nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne". Annak ugyanis egyértelműen vannak hasznai is.

Sőt, a legegyszerűbb megközelítés szerint a migráció kifejezetten előnyös. A közgazdaságtan egyik alaptétele ugyanis az, hogy amennyiben a termelésben részt vevő erőforrások (munkaerő, tőke) akadálytalanul áramolnak, akkor optimális allokáció alakul ki. Vagyis a gazdaságok összességében jobban teljesítenek, mintha korlátokat állítanánk a tőke és a munkaerő mozgása elé.

Természetesen ez a felfogás legfeljebb kiindulópontnak jó, ugyanis a "laboratóriumi" összefüggés a valóságban sokkal bonyolultabb. Például a munkaerő eleve nem homogén (nem mindenki képes minden munkát elvégezni), nincs olyan tökéletes informáltság, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelő állást, a bérek sem egy tökéletes munkaerőpiacon alakulnak ki, és persze nem is mindenki akar az otthonától sok száz, ezer kilométerre költözni. Ráadásul a migráció hatásai nem is egyenletesek, így vesztesei akkor is lehetnek, ha egy ország amúgy összességében profitál belőle.

Így aztán nem csoda, hogy a migráció hatásai erősen függnek többek között a küldő és a fogadó ország viszonyától (fejlettség, munkaerőpiaci helyzet stb.), a migránsok képzettségétől, az érintett országok ösztönző és ellenösztönző politikájától stb. Ezért a kutatások egy része azt is kiemeli, hogy a pozitív egyenleg, illetve a sok függő tényező miatt a bevándorlást nem szabad általánosan korlátozni, de okos szabályozási politikával még tovább lehet erősíteni az előnyöket. Aki egyébként ebben el akar mélyedni, annak nincs nehéz dolga: kattintson ide, és rögtön láthat az utolsó öt év mintegy 13 ezer, a témában megjelent tanulmányt.

Nyertesek és vesztesek Illusztrációként egy elgondolkodtató példa a migráció hasznairól: egy amerikai tanulmány a közelmúltban megállapította, hogy a (legális és illegális) bevándorlással az ország 11%-kal nagyobb GDP-t termel. Igaz, ennek hasznaiból 97,8%-ban a bevándorlók részesednek, vagyis az USA "őslakosai" (native-born population) alig érzik a kedvező gazdasági hatást. Miként értelmezzük ezt a jelenséget? Ez alapján a világgazdaság számára összességében nagyon előnyös az amerikai migráció. Az eredeti lakosság számára is van előnye, vagyis az, hogy "nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne", teljesen fals állítás. Ugyanakkor ez utóbbi hatás nagyon kicsi, és feltehetően olyan tényezők egyenlegéből alakul ki, amelyek alapján bizonyos rétegek (jellemzően egyébként a képzetlenek) rosszul járnak. Mennyire örüljön ennek egy ország? Mennyiben tekintse saját hasznának mondjuk egy 20 éve az országban élő, családot alapító mexikói kisvállalkozó sikerét? Képzeljük el ugyanezt a példát most Magyarországra, és vegyük bele a határon túli magyarok gazdasági migrációját! Ugye, hogy mennyire nem egyszerű a migráció hatásainak megítélése?

Amikor a migráció gazdasági hatásairól beszélünk, akkor alapvetően három klasszikus területre gondolunk. Egyrészt, mennyire képesek beilleszkedni a bevándorlók a befogadó országok munkaerőpiacába (teremtődik-e új munkahely, kiszorít-e hazai munkaerőt stb.), másrészt hogyan hat a bevándorlás a bérekre (lenyomja-e a hazai munkavállalók bérét stb.). A harmadik - a fejlett, elöregedő országokban egyre fontosabbá váló - szempont, hogy miként változtatja meg a bevándorlás a demográfiai trendeket, és ez hogyan hat a nyugdíj- és egészségügyi rendszerek fenntarthatóságára. Természetesen ezek a kérdések nem csak a befogadó, hanem a küldő országok szempontjából is felmerülnek.

Magyarország egyébként az utolsó adatok szerint nettó fogadó ország, ám ennek mértéke igen alacsony (és a mutató feltehetően folyamatosan csökken):

A legnagyobb fogadó országok - ahogy az alábbi ábrán látszik - az Egyesült Királyság, Németország és a Benelux államok. Az elmúlt évek meglóduló kivándorlási kedve után már Magyarország is szemmel látható súllyal bír a német relációban.

Az OECD álláspontja szerint is a migráció összességében inkább hasznot, mintsem terhet jelent a fogadó országok számára. A munkaerőpiacon például igen fontos szerepet töltenek be: az elmúlt évtizedben a munkaerő-állományban bekövetkezett növekedés az Egyesült Államokban 47 százalékban, míg Európában 70 százalékban a migránsoknak köszönhető. Emellett mind a magas, mind az alacsony képzettséget igénylő foglalkozások piacán fontos szükségletet elégítenek ki.

Az iskolai végzettség vegyes képet mutat a migránsok körében, ugyanakkor elmondható, hogy a fiatal bevándorlók jellemzően sokkal képzettebbek, mint a célország szülötteinek idősebb korosztálya. Nagyjából harmaduk felsőfokú végzettséggel rendelkezik, bár ugyanekkora hányadunk a középiskolát sem fejezte be. A munkaerő-piac rugalmasságához azonban kiemelkedően sokat tesznek hozzá, különösen Európában.

Noha a bevándorlás legnagyobb részét nem közvetlenül a munkaerő-szükséglet vezérli, a migránsok jelentős szerepet töltenek be a gazdaság legdinamikusabban növekvő szektoraiban, mint az egészségügy, vagy más, tudományos, magas szintű technológiát igénylő területek. Ugyanakkor a leginkább hanyatló foglalkozások terén is fontos szerepet töltenek be: Európában 24, az USA-ban 28 százalékban bevándorlók töltik be azokat a pozíciókat, amelyeket a célország szülöttei nem találnak vonzónak, illetve nem látnak benne karrierépítési lehetőséget (pl. gépszerelő, gépkezelők).

Az állami bevételek szempontjából az OECD becslései szerint a bevándorlók adó- és járulékbefizetései összességében többet tesznek ki, mint az általuk kapott ellátás. A legtöbb kutatás szerint is a bevándorlók többségében, bár kis mértékben, de pozitívan járulnak hozzá az államkasszához. Persze vannak kivételek, ahol ez a mérték igen jelentős: Svájcban és Luxemburgban például a GDP 2 százalékát is kiteszik a nettó befizetéseik. (Ez feltehetően azért van, mert a magasabb végzettségűek felülreprezentáltak a bevándorlók között, és jellemzően ők azok, akiknek a költségvetéshez való hozzájárulása pozitív.) Vagyis a bevándorlás nem anyagi teher az állam számára, igaz, nem is jelent csodaszert a bevételek növeléséhez. A migránsok anyagi hozzájárulásainak mértékét- nem meglepő módon - a foglalkoztatottságuk befolyásolja. Egyes országokban, mint például Belgium, Franciaország vagy Svédország, a becslések szerint a GDP fél százalékával nőhetne meg a büdzsé bevételi oldala, ha a bevándorlók foglalkoztatottsága elérné a célországban születettekének szintjét.

Mindemellett, a munkába állással a bevándorlók saját céljaikat is elérnék: legtöbbjük ugyanis nem azért érkezik az adott országba, hogy a helyi ellátórendszerből éljen, hanem hogy munkát találjon, és javítsa saját és családja életkörülményeit. Az OECD szerint éppen ezért az integrációs próbálkozásokat sokkal inkább befektetésnek, mint költségnek kellene tekinteni.

A közgondolkodással ellentétben az alacsony képzettségű bevándorlók jobb anyagi helyzettel rendelkeznek, mint a célországban született, azonos iskolai végzettséggel rendelkező lakosok. Ahol ez mégsem így van, az általában annak köszönhető, hogy a bevándorlók gyakran kezdetben alacsonyabb bérért dolgoznak, mint nem bevándorló társaik. Noha ez a különbség egyes esetekben idővel eltűnt, az utóbbi évek migránsai körében tartósan megmaradhat, különösen Európában.

A migráció kiszorító hatása a közhiedelemmel ellentétben, általánosságban egyáltalán nem jelentkezik. Ahol mégis, ott jellemzően csak egy bizonyos csoport körében: a helyi alacsony képzettségű munkaerő, illetve a korábbi bevándorlók esetében, azonban ekkor is csak minimális mértékben.

Mindezek mellett a migráció úgy is pozitív hatással van a gazdasági növekedésre, hogy serkenti az innovációt. A munkaerő-állomány növekedésén keresztül természetesen várhatóan növeli az aggregált GDP-t, ugyanakkor az egy főre eső GDP-re gyakorolt hatása már nem ilyen egyértelmű, tekintettel arra, hogy gyakran alacsony bérért dolgoznak. Emellett a képzett migránsok a célország humántőkéjét is növelik, hozzájárulva a technológiai fejlődéshez is.

Összességében tehát azt láthatjuk, hogy a migráció egy meglehetősen vegyes hatású társadalmi-gazdasági jelenség. Ma a kutatók inkább úgy látják, hogy a hasznok meghaladhatják a költségeket, de vannak, akik azonosítanak vesztes csoportokat is. Az, hogy a gazdasági migrációnak semmiféle haszna ne lenne, olyan állítás, amit a kérdés gazdasági dimenzióiban egyetlen kutatás sem támaszt alá.

• Címkék:
• munkaügy,
• makrogazdaság,
• migráció,
• bevándorlás