Beporzás mint természeti tőke: mennyit érnek a méhek a pénzügyi piacoknak?

Kezdjük az alapokkal. Röviden bemutatná, mi a Fenntartható Pénzügyek Kutatóközpontjának a célja és fő feladata? Milyen alkalmazott, interdiszciplináris projekteken dolgoznak, és mit jelent a gyakorlatban a "természetpozitív", vagyis biodiverzitásbarát fókusz?

A Fenntartható Pénzügyek Kutatóközpontjának a célja, hogy összekösse a természettudományokat a pénzüggyel, és a döntéseket a természet teherbírásának határai közé terelje. Interdiszciplináris csapatunk – természettudósok, közgazdászok, pénzügyesek – azon dolgozik, hogy a biodiverzitás‑ és klímakockázatok számszerűen megjelenjenek a hitelezésben, a befektetésekben és a szabályozásban.

A "természeti tőke" gondolkodás és az ökoszisztémaszámvitel pénzben is értelmezi a természet szolgáltatásait – a beporzástól az árvízvédelemig. A gyakorlatban tehát ez kockázati és értékelési modellek fejlesztését jelenti. Miért érdekelje egy céget egy faj eltűnése? Mert a természet szolgáltatásai közvetlenül befolyásolják a termelést, a költségeket és végső soron a cash‑flow‑t.

A "természeti tőke" megközelítés a természetre tőkeként tekint a lehetséges hozammal és kockázattal együtt. A gazdaság a társadalmon, a társadalom pedig a természeti környezet burkán belül működik, fenntartható fejlődés csak a társadalmi és természeti erőforrások korlátain belül lehetséges. Ezt foglalja keretbe a 2021‑es Dasgupta‑jelentés "inkluzív vagyon" szemlélete, amely a pénzügyi, az emberi és a természeti tőke együttes, pénzben kifejezett változásával méri a fejlődést, nem csupán a GDP‑vel.

Az ökoszisztémaszámvitel a természetet szolgáltatóként kezeli. Szolgáltatásai három csoportba sorolhatók: ellátó (pl. élelmiszer, ivóvíz, faanyag, genetikai erőforrások), szabályozó (beporzás, talajerózió‑ és árvízkockázat-mérséklés) és kulturális (rekreáció, egészség). Ha ezek romlanak, nőnek a költségek és a biztosítási terhek. Amikor a hatásokat pénzben is kifejezzük, a természetromlás többé nem marad rejtett, a mérlegekben nem szereplő költség, hanem konkrét kockázat a cash‑flow‑ra, a hitelképességre és az eszközértékekre – vagyis közvetlen bemenet a pénzügyi döntésekhez.

Mit takar a biodiverzitás pénzügyi szempontból: milyen kockázatokat, költségeket és értékteremtési lehetőségeket hordoz a természet állapota?

A biodiverzitás világszerte meredeken csökken, pedig a természet sokfélesége adja az ökoszisztémák ellenálló‑ és alkalmazkodóképességét. Ez nemcsak környezeti, hanem gazdasági kérdés: mi kezelhető egyes vállalatok szintjén, és mihez kell rendszerszintű szabályozás?

Ebből nőtt ki a biodiverzitáspénzügy, a köz- és magántőke mozgósítása a veszteség megállítására és a helyreállítására – élőhelyek védelmére, fajmegőrzésre, természetpozitív beruházásokra. A feladat nagysága miatt jelentős finanszírozási rés tátong 2030-ig, és ezt egyetlen ágazat sem tudja egyedül betömni. Összehangolt munka kell, kormányok, vállalatok, befektetők, bankok, NGO-k, a tudomány és a társadalom együttműködése. A gyakorlatban ez két dolgot jelent.

Egyrészt minél több természetpozitív projektet kell indítani. Másrészt minden beruházásnál és finanszírozásnál érvényesüljön a "ne okozz jelentős kárt" elv, vagyis a biodiverzitásra gyakorolt hatás legyen mérve, árazva és beépítve a döntésekbe.

Ráadásul a biodiverzitás megőrzése a klímaválság kezelését is erősíti, egészséges ökoszisztémák jobban kötnek szén-dioxidot, védenek az árvizektől, stabilizálják a termelést. Vagyis a lényeg, hogy irányítsuk oda a pénzt, ahol a legnagyobb természeti és gazdasági hozadék érhető el. A természetben vannak úgynevezett kulcsfajok. Ha ezek eltűnnek, kaszkádhatás indul, az ökoszisztéma összeomlik, és azt már nem lehet helyreállítani.

Ez olyan, mint a 2008-as válság a pénzügyi rendszerben: a Lehman Brothers bukása dominóeffektust váltott ki, és kiderült, hogy a hálózat annyira összefonódott, hogy ártatlan megtakarítók is károkat szenvedtek. Innen jött a tanulság: a rendszerszinten fontos intézményeket meg kell védeni a stabilitás érdekében, még ha ez állami beavatkozást is igényel – persze nem a korábbi tulajdonosok hasznára. Ugyanez igaz az ökológiában is, a kulcsfajokat mindenáron védeni kell, mert a rendszer integritása fontosabb bármely rövid távú gazdasági érdeknél. Ha egy faj kihal, azt már nem lehet visszahozni, és ez az ökoszisztéma összeomlásához vezethet. Ilyenkor mindenki veszít, ezért a megelőzés a legolcsóbb és leghatékonyabb stratégia.

A hétköznapi pénzügyeinkben mit fog ez jelenteni? Mikor és hogyan találkozhatunk itthon "ne árts" elvű alapokkal, természetpozitív beruházásokat finanszírozó termékekkel?

Van jó pár kézzelfogható példa, még ha többnyire egyedi esettanulmányok is. A Seychelle-szigetek 2018-ban állami kékkötvényt bocsátott ki, amely a tengeri természetvédelmet és a fenntartható halászatot finanszírozza. Emellett külön programok támogatják a korallzátonyok helyreállítását, és már készül a korallokra szóló paraméteres biztosítás is. A korallzátonyok természetes hullámtörőként védenek a part menti létesítmények – köztük a szállodák – előtt, ezért egyre több finanszírozás irányul az ilyen természetalapú megoldásokra.

Ugyanez a logika működik a "Payment for Ecosystem Services" (PES) modellekben is: a gazdák azért fizetnek a méhészeknek a beporzásért, mert a méhek 1–2 kilométeres röpköre miatt jól behatárolható, ki élvezi a szolgáltatás hasznát, így az értéke is jól árazható. Ez a megközelítés akkor működik igazán hatékonyan, amikor az ökoszisztémaszolgáltatás közvetlen haszonélvezője fizeti meg annak ellenértékét.

A legújabb természetfinanszírozási kezdeményezés már a rendszerszintű problémákat célozza: a novemberben, a brazil COP30-on, az ENSZ Éghajlatváltozási Konferenciájának 30. ülésszakán bejelentettek egy 125 milliárd dolláros vegyes finanszírozási (blended finance) alapot a trópusi erdők megőrzésére, ez a TFFF, a Tropical Forests Forever Fund. A konstrukció lényege, hogy a befektetők tőkéjét globális kötvényportfólióba fektetné, és ennek hozamából fizetik ki az erdővédelmi teljesítményért járó éves fix megtérülést, miközben az erdők állapotát műholdas adatokkal monitorozzák.

Jó példa lehet a mi BioSolar projektünk is, amely során az ötletgazda VELUX nemcsak megújuló áramot akart, hanem olyat, ami biodiverzitáspozitív. Tehát valóban zöldáramra írtak ki tendert.

A nagy, bekerített naperőművek ugyanis gyakran feldarabolják az élőhelyeket. Biológus kollégáink úgy terveztek napelemparkokat, hogy folyosók, őshonos növényzet és vegyszermentes kezelés mellett valamennyivel kevesebb áram termelődik, cserébe sokkal gazdagabb legyen az ökológiai érték.

A projektben azt is kutatjuk, hogyan számítható a biodiverzitásfinanszírozási rés (biodiversity financing gap), hogyan oszlik meg a természetből származó haszon a különböző szereplők – például a telektulajdonos, az áramvásárló vagy akár a szomszédos telkek – között, és ezt játékelméleti modellekből származó kockázatviselési felosztással (risk attribution) értékeljük. Vizsgáljuk a kevesebb megtermelt energia és a magasabb ökológiai érték közötti trade-off pénzügyi jelentőségét is, amelyet nature-embedded value-ként értelmezünk: a földhasználat valójában reálopció, amelyet megőrzünk, ha a természetet fenntartjuk, és végleg elveszítünk, ha feléljük. Emellett blokklánc-alapú technológiákkal dolgozunk a greenwashing kockázatainak csökkentésén.

Fontos szempont az is, milyen állapotban adjuk vissza a területet 25 év múlva: kimerült, gyomirtózott földet vagy egy regenerálódott, ellenálló élőhelyet, amely akár újra alkalmas mezőgazdaságra. A lényeg, ha közvetlenül összekötjük az ökoszisztémaszolgáltatást az üzleti igénnyel, akkor valódi piaci termék és mérhető, tartós hatás jön létre.

Mi a helyzet a másik projektjükkel? Ha 1 percben kéne bemutatni a NatureFIN projektet, mit emelne ki? Az első szemeszterét lezárták a projektnek, ráadásul konzorciumvezetőként. Mik voltak a legfontosabb tanulságok és kézzelfogható mérföldkövek eddig, és mire fókuszál a következő félév?

A NatureFIN célja, hogy a régiók szakpolitikai eszközeit, fejlesztési terveket vagy környezeti szabályzatait összhangba hozza az EU fenntartható pénzügyi keretrendszerével. Ezzel

a régiókat készítjük fel arra, hogy olyan környezetet alakítsanak ki, amely képes bevonzani a fenntartható tőkét és elősegíti a biodiverzitáspozitív beruházásokat.

Európai régiókkal dolgozunk együtt megyei és többmegyés szinten: magyar partnerünk Somogy megye, mellettük finn, spanyol, portugál, albán és görög régiók vesznek részt. Közösen feltérképezzük a meglévő szakpolitikai eszközöket, és azt vizsgáljuk, hogyan tehetők alkalmassá arra, hogy a helyi projektek valóban zöld finanszírozást tudjanak bevonzani – legyen szó magánszektorbeli beruházásokról vagy akár egy jövőbeni önkormányzati zöldkötvény-kibocsátásról.

A projekt összköltségvetése 1,4 millió euró, ebből az Interreg Europe 80 százalékot finanszíroz, a többi helyi hozzájárulás. Az első szemesztert lezártuk, de a projekt még korai szakaszban van: egyelőre közös témákat térképezünk fel, biológiai tudást fordítunk le finanszírozási gyakorlatokra, és a jó példákból skálázható megoldásokat formálunk. A helyi szabályozási környezet fejlesztésének egyik fő célja, hogy a régiók felkészüljenek a CSRD – a Corporate Sustainability Reporting Directive, vagyis Vállalati Fenntarthatósági Jelentéstételi Irányelv – szerinti jelentéstételre és a taxonómiarendeletre. Ennek gyakorlati jelentősége óriási: ha egy térségben működő vállalat nagyobb ellátási láncok beszállítója, akkor a nagyvállalati partnerek tőle fogják megkövetelni a megfelelést. Mi abban segítünk, hogy ezeket a követelményeket – például a taxonómiamegfelelés vagy a DNSH-kritériumok (a ne árts elvének) gyakorlati átültetését – a régió és a vállalkozások kezelni tudják. Ezzel versenyképességet növelünk, a helyi cégek könnyebben maradnak vagy válhatnak beszállítóvá olyan nagyvállalatoknál, amelyek a fenntartható befektetők elvárásainak is meg akarnak felelni.

Ezért kulcsfontosságú a helyi vállalatok, civil szervezetek és más érintettek bevonása, hogy a kialakított szakpolitikai javulások valóban a helyi igényekre épüljenek, és olyan megoldások szülessenek, amelyek kézzelfogható hatást érnek el, valamint képesek fenntartható tőkét bevonzani a régióba.

Az első szemeszter egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a stakeholderkör visszajelzései egyértelműen igazolták: a beszállítói láncok felől nagyon erős a megfelelési nyomás és az igény, így a régiók szabályozási eszközeinek fejlesztése valódi, piaci oldalról érkező szükségletre ad választ.

A Corvinus Fenntartható Pénzügyek Kutatóközpontját pénzügyi kutatók és oktatók vezetik, mellettük posztdoktorok, doktoranduszok és társult szakértők dolgoznak – a fenntartható pénzügyi szabályozástól és vállalatértékeléstől az ökoszisztémaszolgáltatásokon, zoológián/biológián, társadalom‑ és viselkedéstudományon át a szoftverfejlesztésig. Ebben a multidiszciplináris munkában mekkora szerepe van a mesterséges intelligenciának, és hogyan használják a kutatásaikban?

A természet nem ismer határokat, a megoldásoknak ezért egyszerre kell globálisaknak és helyben működőknek lenniük. Mivel a biodiverzitás‑ és élőhely‑helyreállítás mindig konkrét helyszínhez kötődik, nagy esélyt látunk az új technológiákban – különösen a mesterséges intelligenciában.

Műholdas megfigyelésre és képfelismerésre építve ma már gyorsan és nagy területen felmérhető az ökoszisztémák állapota és a természetkárosodás kockázata. Ez leválthatja a nehézkes, kézi adatgyűjtés egy részét, és objektív képet ad arról, hogy egy vállalat telephelyeit milyen természeti kockázatok fenyegetik. Az így nyert adatok közvetlenül segítik a banki kockázatértékelést, a beszállítók kiválasztását és az új telephelyek helyének megtervezését.

Röviden, az AI‑val és műholdképekkel a természet állapotát mérhetővé, a döntéseket pedig skálázhatóan jobbá tudjuk tenni.

A cikk megjelenését a Budapesti Corvinus Egyetem támogatta.

Címlapkép forrása: Portfolio