Hiába nő a jövedelmünk, mégsem takarítunk meg többet – mit mond erre a pszichológus?

A hazai lakosság egy része 2026 első hónapjaiban jelentős pluszforráshoz jut. A hivatásos állomány – a honvédség és a rendvédelmi szervek hivatásos tagjai – egyszeri, hathavi fizetésnek megfelelő juttatásban részesülnek, a köznyelvben „fegyverpénzként” emlegetett összegben –, miközben a 40 év alatti kétgyermekes édesanyák az év elején életbe lépett SZJA-mentesség hatását februárban érzékelik először a magasabb nettó kereset formájában. Utóbbi nem egyszeri juttatás, az adókedvezmény ezt követően tartósan magasabb havi bevételt biztosít számukra. Kellő tudatosság híján azonban önmagában

a jövedelemnövekedés nem garantál nagyobb megtakarítást: a többlet sorsát viselkedési és érzelmi tényezők is alakítják.

Az OTP Bank 2025-ös Öngondoskodási Indexe szerint a magyarok többsége a biztonsági tartalék képzését tekinti elsődleges pénzügyi célnak, ugyanakkor a kutatás szerint a háztartások jelentős része még mindig nem rendelkezik az ideálisnak tartott, legalább 2-3 havi jövedelemnek megfelelő vésztartalékkal. A szándék tehát megvan, a rendszeresség és a fegyelem azonban sokaknál hiányzik.

„Sokszor egy kisebb, havi szinten megmaradó összegre nem megtakarításként tekintünk, hanem úgy gondolunk rá, hogy egy kicsit többet költhetünk” – mondja Fabriczki Rita, az OTP Bank Megtakarítási Termékekért és Szolgáltatásokért felelős vezetője. „Pedig a havi 5-10-15 ezer forintot rendszeresen félretéve hosszabb távon már jelentős tartalékot képezhetünk. Ebben felelősséget érzünk mi is: segíteni az ügyfeleknek abban, hogy kellő tudatossággal, ne talált pénzként kezeljék a pluszt, hanem lehetőségként arra, hogy elinduljanak a rendszeres megtakarítás útján.” 

Nem csak a pénzügyi racionalitástól függ, hogy mire költjük a pluszt

Dr. Sáfrány Judit klinikai szakpszichológus szerint az emberek a pénzt nem objektív egységként kezelik, hanem mentális kategóriákba sorolják. „Ezt nevezi a szakirodalom mentális könyvelésnek. A fejünkben külön keretet rendelünk a rezsihez, az élelmiszerhez, a szórakozáshoz és létezik az úgynevezett ‘extra’ kategória is. Az egyszeri juttatás gyakran ebbe kerül, jutalomként értelmezve. A havi többlet ezzel szemben, ha nem tudatosan kezeljük, gyorsan beépül a háztartás megszokott költségvetésébe.” 

Ugyanaz az összeg pszichológiai szempontból tehát eltérő értéket kap. Ha pusztán racionálisan döntenénk, a várható haszon és kockázat elemzése alapján ugyanúgy kezelnénk a pénzt, függetlenül attól, hogyan érkezik. A gyakorlatban azonban kognitív torzítások működnek. A kilátáselmélet szerint az emberek

hajlamosak az azonnali, biztos jutalmat előnyben részesíteni a késleltetett, még ha matematikailag azonos értékű bevétellel szemben is.

“Az egyszeri pénz érzelmileg kiemelkedő esemény: váratlan, ritka, megtöri a rutint. Erősebben aktiválja a jutalmazási – dopamin – rendszert, mint egy előre kiszámítható havi jövedelem” – teszi hozzá a szakpszichológus. 

A rendszeres többlet pedig gyorsan elveszíti különlegességét. Ez a jelenség a hedonikus adaptáció tipikus példája. Az ismétlődően megélt pozitív élményhez az emberek könnyen hozzászoknak, alkalmazkodnak az új anyagi színvonalhoz. Ami kezdetben többletnek tűnik, rövid időn belül természetes elvárássá válik. A folyamat többnyire automatikus, nem tudatos döntések eredménye, és szorosan kapcsolódik a rutinhoz. A megszokások keresése és kialakítása az ember természetes igénye, tudattalan folyamat, és fenntartja a biztonságérzetet. Innen már csak egy lépés az úgynevezett „lifestyle creep”, vagyis az életszínvonal észrevétlen emelkedése.

Ilyenkor nem azt éljük meg, hogy többet költhetünk, hanem azt, hogy kevesebbet kell spórolnunk

– magyarázza Dr. Sáfrány Judit. A különbség finom, de a hatása jelentős: bizonyos korlátok fokozatosan eltűnnek, és a többlet nem megtakarításként, hanem kényelmesebb mindennapokként jelenik meg. 

Miért nem válik tehát a havi plusz automatikusan megtakarítássá?

A szakpszichológus szerint a megtakarítás aktív önkontrollt és ismétlődő döntéseket igényel, míg az elköltés azonnali jutalmat ad. A jelenorientált gondolkodás miatt a kisebb, azonnali örömök gyakran felülírják a jövőbeli stabilitás érdekét. Ráadásul létezik egy szubjektív észlelési küszöb, amely alatt az összegek nem aktiválnak tudatos pénzügyi döntéshozatalt. Ilyen esetben kisebb a felelősségérzet, nem észlel az ember akkora kockázatot, és a várható nyereség reménye, az azzal kapcsolatos mérlegelés nyomása is kisebb.

Ezeket a kisebb rendszeres összegeket ritkábban azonosítja az ember valódi erőforrásként.

A banki tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a hazai lakosság spórolósabb, mint gondolnánk. A GDP-arányos bruttó megtakarítás az elmúlt években 25-26% körül alakult Magyarországon, ami meghaladja az OECD-átlagot. A megtakarításokat a váratlan helyzetek mellett leggyakrabban utazásra, lakásvásárlásra vagy felújításra fordítják, különösen a fiatalabb generáció körében. A háztartások nettó megtakarítási rátája is magasabb az uniós átlagnál. „Nem az a probléma, hogy ne akarnának félretenni a magyarok” – mondja Fabriczki Rita. „Sokkal inkább az, hogy hogyan kezdjenek bele, és hogyan tartsák fenn a rendszerességet.”  

A kulcs a döntések számának csökkentése

A digitális pénzügyi megoldások fejlődése az elmúlt években jelentősen átalakította a megtakarítási lehetőségeket is. Az automatizált megoldások -– például az elkülönített digitális „zsebek” – segítenek kiváltani a havi újradöntés terhét. Az OTP Bank két és fél éve indította el az online Persely funkciót, amely kis összegű, rendszeres megtakarítást tesz lehetővé. A felhasználók egyszerre akár öt külön perselyben is gyűjthetnek, eltérő célokat és céldátumokat megjelölve – legyen szó vésztartalékról, utazásról vagy nagyobb kiadásról. 

Ma már több mint félmillió ügyfél használja a megoldást, és a számlatulajdonosok közel harmada él a bankkártyás felkerekítés lehetőségével is. „Azt is ki lehet választani, hogy 100 vagy 1000 forintra kerekítsen a rendszer, a különbözet pedig automatikusan a megtakarításba kerüljön. Így tulajdonképpen észrevétlenül takarékoskodunk.” 

Ez azt is jelenti, hogy a sikeres megtakarítás nem az induló tőke nagyságán, hanem a kialakított szokásokon múlik.

A viselkedési mintákat nézve ez a fajta automatizáció azért működhet, mert csökkenti a döntési terhet. “Ha a megtakarítás előre elrendezett, nem kell minden hónapban újra elhatározni” – hangsúlyozza Fabriczki Rita. „Nem az számít, hogy 1000 vagy 10 ezer forintot teszünk félre, hanem az, hogy ezt hónapról hónapra megtesszük. És persze érdemes mindezt a hónap elejére időzíteni, mert ha a hónap végére hagyjuk a döntést, gyakran már nem marad félretehető összeg.” 

Dr. Sáfrány Judit szerint a hosszú távú pénzügyi stabilitás akkor válik reális céllá, ha érzelmi tartalmat kap. Az ember alapvető igénye a biztonság és az örömkeresés – a kettő pedig gyakran ütközik. „Ha a megtakarítás konkrét célt kap, amely érzelmileg vonzó, könnyebb a rövid távú lemondás. A vizualizáció, az érzelmi beleélés segíthet abban, hogy a jövőbeli előny ne maradjon elvont fogalom.” 

A címkézés is számít. A „megtakarítás” szó sokakban szűkösséget idéz, míg egy „biztonsági alap”, „függetlenségi biztosíték” vagy akár egy játékosabb „kincsesláda” pozitívabb keretet adhat. Az identitásba építés szintén erős eszköz: ha valaki tudatos, előrelátó emberként tekint magára, a félretett összeg önmegerősítő cselekedetté válik. 

Az egyszeri pénz és a tartós többlet tehát nem csupán gazdasági kérdés, hanem viselkedési és érzelmi is. Ezek az aktuális pluszforrások pedig jó alkalmat kínálnak arra, hogy a háztartások tudatosabban gondolkodjanak a jövőről.  

A cikk megjelenését az OTP Bank támogatta.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images