Fordulatot hozott Trump a háborúban, Putyinnak ki kell teríteni a lapjait

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A nyugati képmutatás vége

Az új elnök beiktatása óta polgárjogot nyertek olyan, egyébként kezdettől kézenfekvő gondolatok, melyeket eddig eretneknek, álhírnek, „orosz dezinformációnak” bélyegeztek a főáramú médiaplatformok és politikusok. Nocsak, Ukrajna nem győzhet, soha nem is győzhetett? Felvétele a NATO-ba rossz ötlet? A tagság sürgetése ezek szerint mégiscsak játszhatott a konfliktusban némi szerepet? Nini, a háború kitörése után egy hónappal tényleg volt komoly béketárgyalás, ahol ráadásul a teljes megállapodáshoz is közel álltak a harcoló felek? Tetszik, nem tetszik: Trump elnök ezekkel nem „Putyin érvelését vette át”, hanem csupán a mindenkori evidenciákat, illetve a korábban félreseperni kívánt tényeket karolta fel. Clinton és Obama elnökök korábbi Európa-ügyi nemzetbiztonsági tanácsadója, a Trumpot egyébként erősen kritizáló Charles Kupchan Ukrajna kapcsán maga is üdvözölte, hogy végre vége a nyugati „színlelésnek”.

A demokrata kormányzatokban dolgozó kiváló szakértő egy áprilisi konferencián figyelmeztetett: bármikor harmadik világháborúba csaphat át az ukrán helyzet. Szerinte ennek esélye az orosz harctéri sikerek nyomán visszaszorult, a veszély azonban kiéleződne ukrán előretörés esetén Moszkvával szemben. A napokban az új német külügyminiszter, Johann Wadephul mondta ugyanezt:

„az atomhatalom Oroszország nyilvánvalóan nem győzhető le”,

s hozzátette, „most kicsit őszintébbek lettünk e tekintetben”. Csak nem Trump elnök hivatalba lépésének köszönhetően lehet immár kimondani azt, ami kezdettől evidens? A szóvirágok és fogadkozások mögött egyébiránt mindvégig jelen volt ez a megfontolás. Nem véletlen a  nyugati fegyverszállítások körül három éve tartó kötéltánc: eleget adni ahhoz, hogy Ukrajna talpon maradjon, de kevesebbet annál, amitől Moszkva sarokba szorítva érezhetné magát.

Putyin színvallásra kényszerítése

A valóság nyílt vállalásának másik komoly jele, hogy a Trump-adminisztráció kijelentette: NATO-tagságban Kijev még csak ne is reménykedjen. Hiába a széleskörű méltatlankodás, az új amerikai kormányzat ezzel csupán elismerte azt, amit a legnevesebb nyugati stratégák – George Kennantól Zbigniew Brzezinskin át Henry Kissingerig – harminc éve magától értetődőnek tartanak: az ukrán NATO-csatlakozás ötlete geopolitikai nonszensz, puszta lebegtetése is stratégiai provokációval ér fel. S hogy, hogy nem,  február óta egymás után bukkannak fel korábban „Ukrajnát a NATO-ba!” szólamokat harsogó kommentátorok azzal, hogy „mindig tudtuk, hogy a tagság nem realisztikus”. Ám rögvest hozzáteszik: kiindulópontként így leszögezni viszont hiba, erről kellene hogy szóljon majd a tárgyalási huza-vona – lám, persze ez is a Trump-adminisztráció ostobaságát mutatja. Valóban? Az ésszerűtlen pozíciókról lemondás inkább komolyságot sugall.

De főleg: kristálytiszta helyzetet teremt, s ezáltal ország-világ előtt lapjai kiterítésére kényszeríti az orosz felet.

Mert bár Ukrajna lerohanásával nem értettek egyet, a világ nagyobbik része mégsem csatlakozott a nyugati szankciókhoz Moszkva ellen. A földrajz és az előzmények alapján nem tűnt nekik fekete-fehérnek a képlet. A fenntartásokat jól összegezte egy, az interneten régóta keringő térkép: Oroszország körül kisebb-nagyobb NATO-karikák jelezték rajta a nyugati bázisokat, mondván „Nézd, milyen közel tette az országát a támaszpontjainkhoz: Moszkva háborút akar!”. Bármekkora része is volt a bekerítettség-érzésnek Putyin döntéseiben, a Trump-adminisztráció nyilvánosan kiiktatta ezt a hivatkozási alapot. Azzal, hogy nem volt hajlandó Moszkvát agresszornak bélyegezni, kizárta az ukrán NATO-tagságot, sőt a Krím-félsziget elcsatolását is nyugtázta, egyértelműen Moszkva térfelére került át a labda. Ha mégsem él vele, az immár szövetségesei-partnerei és saját közvéleménye előtt is egyes egyedül az ő felelőssége lesz.

A reálpolitika visszatérése

A brit miniszterelnök látogatásakor tartott közös sajtótájékoztatón az amerikai elnök roppant egyszerűen foglalta össze az új adminisztráció hozzáállását:

A józan ész vezérel minket. Ha békét akar az ember, mindkét oldallal beszélni kell.

Három éven át ezt az egyszerű tényt hanyagolta a jók és a gonoszak világméretű összecsapásáról hadováló Biden-adminisztráció és a mögötte lelkesen bólogató Európa. A nagy tekintélyű Foreign Affairs hasábjain tavaly áprilisban megjelent, „A tárgyalások, melyek véget vethettek volna az ukrajnai háborúnak” címet viselő cikk aprólékosan leírja, hogy 2022. március-áprilisában – alig több mint egy hónappal a háború kitörése után – miként jutott már-már megállapodásra egymással Kijev és Moszkva, s hogy a diplomáciai megoldáskeresést miként ellenezték a nyugati hatalmak. Ehelyett azóta Oroszországot kihagyva rendeznek úgymond az ukrajnai békét célzó konferenciákat.

Trump elnököt temérdek kritika érte, amiért hivatali ideje kezdetén azonnal felvette a közvetlen kapcsolatot Moszkvával. Ehhez képest májusban a Müncheni Biztonsági Konferencia (MSC) feje, Wolfgang Ischinger nagykövet már azt mondta, „a Trump-adminisztráció jól tette, hogy beszélni kezdett Putyinnal”. Az MSC alelnök-vezérigazgatója, Benedikt Franke pedig csak azon sajnálkozott utólag, hogy „Nekünk [európaiaknak] kellett volna komoly tárgyalásokat kezdenünk Oroszországgal”. Nem tették, ehelyett az igazság bajnoka szerepből szidalmaztak bárkit, aki ezt javasolta. Donald Trump most nekiveselkedett, a maga kiszámíthatatlanságával és az USA-külpolitikát feszítő ellentétes nyomások hálójában kérdés persze, hogy mire jut vele. Akárhogy is, eddig pozitív a mérlege. Ha a háborúnak egyelőre nem is, az önámításnak legalább vége.

Az írás a szerző saját szakmai véleményét tartalmazza, s nem feltétlenül tükrözi a Foreign Policy Research Institute, valamint a Portfolio szerkesztőségének álláspontját. Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Címlapkép forrása: Andrew Harnik/Getty Images