Hatalmasat tévedett Amerika: olyasmi indult meg a lebombázott országban, amire senki sem számított

A háború árnyékában

Izrael és az Egyesült Államok a támadás kezdeténél még fennhangon arról beszélt, hogy a rezsim bukását szeretnék elérni Iránban. Érzékelhetően mindkét hatalom arra támaszkodott, hogy a helyi elégedetlenség utat tör magának, és emberek tömegei fognak utcára vonulni, ezzel elérve az iszlamista vezetés bukását. Ennek előfutárának az év eleji tüntetéseket tartották. Bár arról csak nagyon kevés információ áll rendelkezésre, hogy milyen az általános közhangulat az országban, mivel lekapcsolták az internetet, de nagyszabású demonstrációkról nem nagyon érkeznek hírek. Inkább ezzel ellentétes beszámolókról jönnek információk:

a nagyvárosokban kiürültek az utcák, az emberek inkább próbálnak védett helyen maradni.

BREAKING:The anti-regime protests have now spread to Nurabad in the Fars Province.The crowd is chanting:“Khamenei is a murderer, and his rule is illegitimate” pic.twitter.com/1BV5QYKflb https://t.co/1BV5QYKflb

— Visegrád 24 (@visegrad24) December 30, 2025

Ennek elsődleges oka nyilvánvalóan az, hogy az elmúlt hetekben mindennapossá vált a nagyvárosok bombázása, és mivel az iráni légvédelem lényegében megsemmisült, ezért sosem lehet tudni mikor és hol robban fel egy újabb bomba. Az említett, 2025 végén kirobbanó elégedetlenség elsősorban gazdasági színezetű volt, bár visszatérően magát a rendszert is sokan kritizálták, az ajatollah halálát kívánva. Ali Hámenei február 28-án, az amerikai-izraeli csapáshullám első áldozatai között volt, mégis adott a kérdés, hogy milyen belső törésvonalak nyílhatnak az országban, amik megrengethetik, vagy össze is omlaszthatják a rendszert.

Mozaikos hatalom

Az országot egységbe kovácsoló legnagyobb erő az iszlám síita ágának követése, ugyanis a lakosság mintegy 90 százaléka a tizenkettes síát (más néven dzsafarita vagy imámita) követi, vagyis tizenkét imámot ismernek el. Ezzel párhuzamosan mintegy 8-9 százaléknyi szunnita él Iránban, sőt, elenyésző számban zsidók is vannak. A helyi törvények védelmet nyújtanak az a „könyves népeknek”, vagyis az ábrahámi vallások követőinek, ők az iszlámhívők mellett a keresztények és az izraeliták is, sőt, a zoroasztriánusok is. Üldöztetésnek elsősorban a világ egyik legfiatalabb vallása, a baháizmus követői vannak kitéve.

Az államvallás ugyanakkor deklaráltan a legtöbb követővel rendelkező síita muszlim.

Ancient Persian religion developed in the region of Greater Iran by 3rd Millennium BC and corresponds to what is known today as ancient Persian mythology. This belief system informed the Persian Achaemenid Empire, even after the acceptance of Zoroastrianism, as well as the later… pic.twitter.com/L5kIzlRJrG https://t.co/L5kIzlRJrG

— ArchaeoHistories (@histories_arch) June 10, 2024

Bár vannak folyamatok, amelyek ennek a mindenhatóságát is megkérdőjelezik (például a fiatalok körében csökken a bizalom, és elutasítják a szigorú normákat), kijelenthető, hogy vallási szempontból a leginkább az okoz különbséget, hogy a társadalom egyes rétegei mennyire ragaszkodnak a vallási előírások szigorú betartásához. Ez egyáltalán nem elhanyagolható, hiszen pár éve komoly tüntetéshullám robbant ki, amikor az erkölcsrendőrség intézkedése következtében életét vesztette egy 22 éves nő. Az elmúlt napok eseményei alapján egyelőre nem látszik, hogy a vallási elégedetlenség újra a felszínre törne, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a társadalomban eddig gyűlő feszültség a háborút követően is megmaradhat.

Az Iránban követett síita irányzat lényege röviden, hogy a vallást 12 tévedhetetlen vezető képviseli, közülük 11-en már halottak, ám a 12., Muhammad al‑Mahdi rejtőzködik, és várja a pillanatot, hogy megváltóként eljöhessen. Vannak más értelmezések is, így például az iszmailiták hét ilyen személyt fogadnak el, míg a zajiditák ötöt.

A konfliktus kezdeténél viszonylag nagy figyelmet kapott az a terv, hogy nemcsak az irániak körében meglévő elégedetlenséget aknáznák ki a rezsim ellen, hanem az etnikai törésvonalakra is támaszkodnának. Kifejezetten az iraki kurd kisebbség esetén merült fel, hogy szárazföldi hadműveletet indíthatnak a határnál. A várt támadás azóta sem indult el, de

a példa remekül ráirányítja a figyelmet Irán egyik legfontosabb vonására, az etnikai sokszínűségre.

Iránt gyakran perzsa hatalomnak nevezik a köznyelvben, ugyanakkor ez a megközelítés etnikai szempontokat figyelembe véve helytelen. Az ősi Perzsia földjén ugyanis ma számos kisebbség lakik, a pontos társadalmi részarányukra vonatkozóan azonban csak becslések vannak.

• A legtöbben valóban a perzsák vannak, akik jellemzően az ország középső részén élnek. A népességi arányaikra vonatkozó számok a 48 és a 61 százalék között váltakoznak, abban nincs vita, hogy ők alkotják a legnagyobb etnikai csoportot. Kiemelt szerepüket erősíti, hogy Irán hivatalos nyelve a perzsa (fárszi), amelyet szinte mindenki beszél, legalább második nyelvként. Mivel a legfontosabb nagyvárosok lakosságát – kevés kivétellel – ők teszik ki, ezért a politikai-gazdasági befolyásuk megkerülhetetlen.
• A második legfontosabb kisebbséget (más megközelítés szerint ők a legnagyobb kisebbség, amennyiben a perzsákat többséget alkotó csoportnak veszik) az azeriek teszik ki, akik Irán északnyugati részén élnek egy nagy tömbben. A fő nyelv az azeri török, amely nagyon hasonlít a szomszédos türk országokéhoz. A rezsim kifejezetten gyanakodva tekint a népcsoportra, mivel a földrajzi helyzetük és a létszámuk miatt veszélyesnek tartják őket az ország egységére. A korábban már felvázolt vallási szempontok azonban esetükben erősen érvényesülnek: kiemelten a síita iszlám követői. Fontos megjegyezni, hogy a jelenlegi vezető, Modzstaba Hámenei is félig azeri származású.
• A nyugati határmenti területeken élnek a kurdok, a világ egyik legnagyobb, önálló országgal nem rendelkező népcsoportja. Az össznépesség nagyjából 10-15 százalékát alkotják. Elsődlegesen a kurd dialektust beszélik, amelyet sokan már önálló nyelvnek tekintenek, a perzsához hasonlóan ez az indoeurópai nyelvcsalád része. Nem véletlen, hogy éppen a kurdokkal kapcsolatban merült fel a szárazföldi katonai beavatkozás. Visszatérően őket tekinti a rezsim potenciálisan a legveszélyesebb kisebbségnek. Jelentős a szekularizáció, erősek az autonómiatörekvések. A 2022-es tömegdemonstrációk is itt pattantak ki, ugyanis a korábban már említett erkölcsrendészeti „incidensnek” is egy kurd nő esett áldozatául.
• A belső hegyvidéki területeken élő lurok sajátos nyelvi-etnikai közösséget alkotnak. Részarányuk nagyjából 5-6 százalék a teljes lakosságon belül. Az etnikai térképeken úgy látszódik, hogy nagy területen, egységet alkotva élnek, ugyanakkor a földrajzi körülmények miatt alacsony a népsűrűségük. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a politikai mozgalmak nem erősödtek meg, így nem tartoznak a hatalomra veszélyes csoportok közé.
• Északon, a Kaszpi-tenger partvidékén él a mazanderani (vagy másképpen tabari) lakosság, mintegy 5 százalékot tesznek ki Irán népességéből. Elsősorban nyelvi kisebbséget alkotnak, nem alakult ki erős önálló politikai mozgalmuk, az azeriekhez hasonlóan a síita vallási szempontok meghatározóak az identitásukban.
• A mazaderani szomszédságában élnek a gilániak, akik mintegy 3 százalék körüli kisebbség. Hasonlóan a térséghez, az ország vallási fősodrát követik.
• Délen, olajban bővelkedő területen élnek az arabok, többnyire Húzisztán tartományban. Hiába alacsony az arányuk (nagyjából 2-3 százalékos), esetükben mégis erős politikai képviselet honosodott meg az önállóság elérése érdekében. Többségük síita, ugyanakkor a lojalitásuk nem egyértelmű Teherán irányába.
• Alacsony részarányuk ellenére megemlítendő a beludzs lakosság, akik Irán délkeleti részén élnek. Többségük szunnita, és a szomszédos pakisztáni mozgalmakhoz hasonlóan erősödően jelenik meg esetükben a szeparatizmus. 2024 elején ezek vezettek addig, hogy az iráni erők átbombáztak a határon, amit a pakisztániak azonnal viszonoztak. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a célpontokat mindkét esetben a határon átnyúló szakadár mozgalmak bázisai jelentették.
• Ezen túl is élnek egyéb kisebbségek az országban, az ő szerepük nem kiemelkedő az állam biztonsági szempontjaiból. Érdemes egyébként a türkméneket kiemelni, akik szunnita vallásúak, egy tömbben élnek Türkmenisztán határán, de ennek ellenére is a „problémamentesebb” kisebbségek közé sorolják őket.

Ethnolinguistic map of Iran by province, circa 2011, majority colors and pie charts compare group shares, while ring size conveys each province’s relative population.**Designer not credited on the image. The map’s own data note cites the 2011 national survey Tarh-e barrasi va… pic.twitter.com/gE2iwtRP1v https://t.co/gE2iwtRP1v

— Vintage Maps (@vintagemapstore) October 19, 2025

Paradox helyzet

A sokszínű etnikai viszonyok vezettek oda, hogy az országot 1935-ben átnevezték az „árják földjét” jelképező Iránra (figyelem, ez nem összekeveredő a náci Németországban használt „árja” kifejezéssel), mivel a korábbi Perzsiát kirekesztőnek vélték. Ez, és még számos más körülmény (lásd például a vallási szempontokat) vezetett ahhoz, hogy

az etnikai helyzet valójában nem okoz éles törésvonalat Iránban.

Önmagában a sokszínűség nem jelent itt egyértelmű szeparatista törekvéseket, különösen azért, mert a hatalom is törekszik a széles integrációra. Érdemes az elmúlt hetek amerikai-izraeli bombázásait mutató térképre pillantani, ami sűrűn jelzi a támadásokat a kisebbségek által lakott országrészeken. Ez egyszerre több dolgot jelent: Irán ide jelentős katonai infrastruktúrát halmozott fel, valamint ezek a területek mélyen integráltak az ország vérkeringésébe. Harmadikként ugyanakkor ott van a trükkös szándék is: kifejezetten az iráni Kurdisztánban meggyengíteni a hatóságokat, hogy az elégedetlenség hatékonyabban törhessen a felszínre.  A körülmények sokasága rávilágít a rezsim egyik fontos politikai törekvésére, vagyis gazdasági alapon egyetlen etnikum se váljon kirívóan domináns szereplővé.

The US and Israel have launched at least 72 strikes on #Iran since 18 March until 10:00 CET this morning — bringing the total since 28 Feb to over 1,486 strikes. More: https://t.co/kYOqcykg5p pic.twitter.com/OdC59AaxKh https://twitter.com/hashtag/Iran?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— ACLED (@ACLEDINFO) March 19, 2026

Néhány helyen valóban mutatkozik szándék az autonómia felé, ugyanakkor kérdéses, hogy ezeknek a mozgalmaknak mekkora a támogatottsága. Irán rendkívüli mozaikosságát növeli, hogy a kisebbségeken belül sincs egyetértés, politikailag sokszínű a gondolkodásuk. A szeparatista hangok között is megoszlik, hogy miképpen érnék el az áhított eredményt: fegyverrel, vagy békésen. Hozzá kell tenni, hogy a külső beavatkozás természeténél fogva más eredményt hozhat, mint amire számítanak, a széttartó hangok azonossá alakulását. Ilyesformán

az a paradox helyzet állhat elő, hogy a konfliktus kirobbanása előtt még bizonytalan támogatottságú rezsim megerősödik a társadalom körében brutális veszteségek ellenére is.

Teheránban is megértették Washington és Jeruzsálem mit akar elérni, gyorsan el is kezdték hangoztatni, hogy nem pusztán az iráni vezetőket akarják leváltani, hanem egyenesen szét akarják szakítani az országot. Ez pedig olyan üzenet, ami még a rendszerrel elégedetlen rétegek körében sem arat osztatlan sikert. Ez rávilágít a lényegre, más lett a jelszó: Irán és nem kifejezetten a rezsim védelme. Azt persze nem lehet megjósolni, hogy miképpen alakul a jövő. Egyelőre a rezsim stabilnak tűnik a súlyos veszteségek ellenére is, ugyanakkor ez sem tarthat ki örökké. Kérdéses, hogy Irán mikor és hogyan jön ki a háborúból, és nem lehet teljesen azt sem kizárni, hogy az etnikai szakadékok kiszélesedjenek, súlyos belső konfliktust, esetleg országszakadást okozva. Hiába áll fenn ennek a veszélye,

egyelőre nem látszik, hogy Irán etnikai mozaikossága fegyverként lenne fordítható a rezsim ellen.

Címlapkép forrása: Morteza Nikoubazl/NurPhoto via Getty Images