Miért visel meg egyes régiókat jobban egy válság, míg másokat kevésbé? Íme egy magyarázat

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A Világbank kétévente megjelenő, nemrég bemutatott "Globális Gazdasági Kilátások" című jelentése arra figyelmeztet, hogy a globális növekedés 2023-ban várhatóan erőteljesen lassulni fog még akkor is, ha újabb negatív sokkhatások nem jelennek meg. A kisebb nemzetgazdaságok gazdaságai pedig fokozottan sérülékenyek ebben a tekintetben. A 2008-as világgazdasági krízis tapasztalatai arra is rámutattak, hogy egy kibontakozó válság és az abból történő kilábalás a térben egyenlőtlenül zajlik: országokon belül is jelentősek a különbségek az egyes térségek, helyi gazdaságok ellenállóképességében és növekedési kilátásaiban. A helyi lakosok pedig Európa számos részén tapasztalták gazdasági lehetőségeik és jóléti szolgáltatásaik szűkülését, ami közvetlenül összefüggött a növekvő társadalmi és politikai elégedetlenséggel.

Égető, és a szakirodalomban nyitott kérdés tehát annak a megértése, hogy egyes helyi gazdaságok miért képesek jobban ellenállni a gazdasági sokkhatásoknak és képesek új növekedési pályákat kialakítani, mint mások. Ezt az egyébként sokrétű kérdést az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont ANET Lendület kutatócsoportjában az Európa 269 nagyvárosi térségében jelen lévő technológiai tudás felől közelítettük meg, a kapcsolódó tanulmány teljes terjedelmében itt olvasható.

Technológia-terek

Az egyes térségek gazdaságai felfoghatóak különböző szervezeti formájú, specializált termelési egységek hálózataiként, melyek működésükhöz különböző helyi és nem helyi képességekre, így többek között munkavállalóik szakértelmére és a termelési folyamatokban megtestesülő technológiai tudásra támaszkodnak. Ezeket a hálózatokat a gazdaság szereplői közötti munkamegosztás hívja életre, tartalmukat tekintve pedig sokrétűek: a köztes és végső felhasználásra szánt termékek, a munkaerő vagy a technikai és üzleti tudás áramlásai egyaránt hálózatokat formálnak. Ezeket a hálózati kapcsolatokat tekinthetjük a munkamegosztással elválaszthatatlanul együtt járó, koordinációs problémákra adott helyi megoldási kísérleteknek. Értelemszerűen nem minden gazdasági tevékenység van jelen minden térségben, így ezeknek a gazdasági kapcsolatoknak a térségen belüli és térségek közötti mintázatai jellemzőek az egyes helyi gazdaságokra.

A helyi gazdasági hálózatok feltérképezésének egyik eszköze az ún. technológia-tér, amelyet a helyben létrehozott szabadalmak segítségével tudunk megjeleníteni. A szabadalmakon technológia kategóriákat szokás feltüntetni, amelyeket a szabadalom kombinál. Minél több helyben előállított szabadalom kombinál két technológia kategóriát, annál erősebb a kapcsolat közöttük a helyi gazdaságban felmerülő technológiai problémák megoldásakor.

Az így kinyert és összegzett mintázatok egy olyan hálózatot alkotnak, amelyben a csomópontok technológia kategóriák, a közöttük lévő kapcsolatok erőssége pedig kombinálásuk gyakoriságával arányos.

Így például Dublin alább látható technológia terében jól kivehető többek között a Kémia és kohászat iparági főcsoporthoz tartozó technológiák intenzív kombinálása. Számos kutatás mutatta meg, hogy az ehhez hasonló hálózatok képesek előre jelezni az újonnan megjelenő technológiai specializációkat. Az egyes térségekben elsősorban olyan technológiák (és tágabban gazdasági tevékenységek) jelennek meg nagyobb valószínűséggel, amelyek kapcsolódnak a már jelen lévőkhöz. Ennek az az oka, hogy az ilyen technológiák létrehozásához szükséges képességekkel az adott térség már többé-kevésbé rendelkezik. Vagyis végső soron egy térség képessége növekedési pályák kialakítására erősen függ a jelenleg meglévő képességeitől.

Az európai nagyvárosi térségek technológia-tereinek robusztussága

Ezekre az eredményekre építve kutatásunkban egyrészt arra voltunk kíváncsiak, hogy az európai nagyvárosi térségekre jellemző technológiai hálózatok különböznek-e egymástól a technológiáikat érintő zavarokkal szembeni robusztusságban. Másrészt azt vizsgáltuk, hogy ez hogyan függ össze e térségek gazdasági ellenálló képességével a 2008-as válság kontextusában.

Ehhez először úgy stressz-teszteltük a nagyvárosi technológiai hálózatokat, hogy egymás után eltávolítottuk a csomópontokat, és megfigyeltük a megmaradt hálózat összekapcsoltságát. Ez a hipotetikus eltávolítási eljárás reprezentálhatja  például egy technológia elavulását, vagy azt az esetet, amikor a vonatkozó technológiai tudást a helyi gazdaság olyan szereplői birtokolják, melyek egy átfogó recesszió következtében átmenetileg működési nehézségekkel küzdenek. Az alábbi ábra mutatja, hogy a technológiai képességek 40%-ának véletlenszerű eltávolítása Dublin esetében még mindig egy viszonylag jól összekapcsolt hálózatot eredményez, míg a leggyakrabban kombinált (hálózati szempontból legtöbb kapcsolattal rendelkező) technológiák 40%-ának eltávolítása nagyrészt széttöredezi a hálózatot.

Ez a megfigyelés persze nem csak Dublinra igaz. Az európai nagyvárosi térségek specializált technológiai profilokkal rendelkeznek, emiatt az alábbi ábrán kiemelt példák alapján mindannyian kevésbé ellenállóak a technológiák célzott (zöld), mint a véletlenszerű (narancssárga) kiiktatásával szemben. Abban is eltérés látszik, hogy a hálózatok milyen gyorsan válnak túlságosan széttöredezetté (piros). Párizs vagy London erősen robusztus hálózattal rendelkezik, míg például Budapest technológiai hálózata sérülékenyebbnek mutatkozik, különösen a leggyakrabban kombinált technológiáinak hipotetikus eltávolításával szemben.

Tágabban, az alábbi térkép alapján a technológiai képességek robusztus hálózataival rendelkező városok jellemzőek az európai magtérségben, néhány fővárosban és a csúcstechnológiai iparral rendelkező régiókban, mint amilyen Stuttgart, Mannheim vagy Bázel. Ezzel szemben a legtöbb közép-kelet-európai főváros és az olyan hagyományos ipari régiók, mint Liberec, Plzen vagy Ostrawa alacsony hálózati robusztusságot mutatnak.

Ellenálló térségek robusztus technológiai hálózatai

De vajon a technológiai hálózatok robusztusságának ez a változatossága a gazdaságaik ellenálló képességben is megmutatkozik? Ennek tanulmányozásához a 2008-as világgazdasági válság kontextusát vettük alapul (a közelmúlt válságairól egyelőre nem áll rendelkezésre kellően hosszú idősor). Abból indultunk ki, hogy egy olyan régió, amelynek a technológiai hálózata sok elszigetelt részre bomlik, vélhetően kevésbé képes, legalábbis átmenetileg, a sokkhatást megelőző gazdasági teljesítményének fenntartására. E teljesítményt elemzésünkben a foglalkoztatási rátával mértük. Így várakozásunk szerint azok a nagyvárosi térségek, amelyek 2008 előtti technológiai hálózatai már kevesebb technológia hipotetikus eltávolítását követően is széttöredezetté váltak, kevésbé voltak ellenállóak a 2008-as válsággal szemben.

Eredményeink igazolták ezt a várakozást: a robusztusabb technológiai hálózatokkal rendelkező európai nagyvárosi térségekben a válságot követő első néhány évben magasabb volt a foglalkoztatási ráta növekedése.

Ez egyaránt igaz a véletlenszerű és a célzott technológia-eltávolítással szembeni robusztusságra, illetve ezek kombinált figyelembe vételére. Az összefüggés különösen erős a tágan értelmezett ipari szektorban való foglalkoztatás esetében, ahol a szabadalmakban megtestesülő technológiai tudás fontosabb. Összességében tehát úgy tűnik, a technológiai tudás koordinálásának térségspecifikus mintái többé vagy kevésbé robusztus (hálózati) struktúrákat hoznak létre, ami viszont a régiók gazdasági ellenálló képességét befolyásolja.

A cikk a szerző véleményét tükröz, amely nem feltétlenül feleltethető meg a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép: Getty Images