Már születéskor eldől a magyar gyerekek sorsa

krtk blog A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Tanulmányunkban a születéstől a felnőtté válásig vizsgáltuk a magyarországi gyerekek egészségi állapotában fennálló társadalmi különbségeket tucatnyi adminisztratív és kérdőíves adatforrás alapján. A téma nem csupán a gyerekegészség felnőttkori kimeneteket befolyásoló szerepe miatt tarthat számot érdeklődésre. A kisgyerekkori egyenlőtlenségek a társadalmi igazságosság szempontjából is komoly figyelmet érdemelnek. Még a teljesítményelv legelszántabb hívei is nehezen találnak erkölcsi támpontot ahhoz, ha az egyenlőtlenségek közül a gyerekeket érintő egyenlőtlenségek társadalmi elkerülhetetlenségét kellene megindokolniuk, vagy ha ezeknek az egyenlőtlenségeknek bármilyen járulékos pozitív hatásairól akarnának szót ejteni. Kevés igazságtalanabb társadalmi egyenlőtlenséget ismerünk a gyerekeket érintő egyenlőtlenségeknél.

A gyerekek egészségi állapotában a társadalmi különbségek már a születés pillanatában megjelennek. A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésének különösen elszomorító mechanizmusa az, hogy a szegény, iskolázatlan, hátrányos társadalmi csoportokhoz tartozó anyák már a várandósságuk ideje alatt átörökítik hátrányaik egy részét a következő generációra. A szegénységben élő társadalmi csoportok gyermekeinek fejlődési mutatói már születésük pillanatában rendre rosszabbak társadalmuk átlagánál: testsúlyuk alacsonyabb, gyakrabban jönnek koraszülöttként a világra.

Az 1. ábra a kis súlyú (2500 gramm alatti) és a koraszülött (37. hét előtt született) újszülöttek arányát mutatja be társadalmi háttér szerint. A társadalmi különbségek rendkívül nagyok: a legszegényebbek a leggazdagabbakhoz viszonyítva 1,7-szer nagyobb eséllyel lesznek koraszülöttek és 2,5-szer nagyobb eséllyel születnek alacsony születési testsúllyal. A jövedelmi helyzet különbségei különösen sokat számítanak az alsó jövedelmi harmadban. A jövedelemeloszlás középső és felső szakaszában (az alsó középosztálytól a felső rétegekig) a társadalmi csoportok közti különbségek lényegesen kisebbek.

A 2. ábra a gyermekhalandóságot vizsgálja, ami szerencsére ritka eseménynek tekinthető, ugyanakkor az egészségi állapot egyik fontos mutatója. A különböző életkorban mutatkozó halálozási ráták szegények és gazdagok közti különbségei is igen számottevőek. A legszegényebb gyerekek halálozási esélye két-háromszor magasabb a gazdag kortársaikhoz képest.

Igen hasonló társadalmi mintázatok rajzolódnak ki a védőnői szűrővizsgálatok adatai alapján is. A védőnők feladatai közé tartozik, hogy a körzetükben élő gyermekek fejlődését rendszeresen – meghatározott életkorokban – monitorozzák. Ezek az egyéni szűrővizsgálatok teljeskörűen kiterjednek minden gyerekre, előre rögzített protokollok szerint történnek és a testi-, érzékszervi- és szellemi fejlődés különböző dimenzióit is magukban foglalják. A védőnők e vizsgálatok alapján határozzák meg azt is, hogy melyik gyerek igényel gondozást. A legtöbb fejlődési indikátor esetében komoly társadalmi különbség áll fenn az óvodáskorú gyerekek esetében. Az összefoglaló mutatóként tekinthető gondozást igénylők aránya kétszer magasabb a legszegényebb gyerekek körében a leggazdagabbakhoz képest. Azaz dupla annyi szegény gyerek szorul fokozott gondozásra különböző fejlődési problémák miatt, mint gazdag gyerek.

Az eddig bemutatott indikátorok viszonylag kevés torzítással írják le a gyerekek egészségi állapotában és fejlődésében fennálló különbségeket: az adatok teljeskörű állapotfelmérésekből származnak. Az egészségi állapotot jellemző adatok nagy része azonban más módon – többségében az egészségügyi ellátórendszer igénybevételénél vezetett nyilvántartásokban – keletkezik. Ezeknek a mutatóknak az értelmezésénél körültekintőbben kell eljárni, mivel az adatok az objektív egészségi állapotok mellett szelekciós folyamatok eredményeit is tükrözhetik. Az, hogy egy gyerek betegként szerepel-e egy egészségügyi nyilvántartásban, nyilvánvalóan függ attól, hogy valóban beteg-e a gyerek, mutat-e olyan tüneteket, amelyek alátámaszthatják az orvosa számára az adott diagnózisokat, de attól is függ, hogy az egészségi ellátórendszer egyáltalán tudomást szerzett-e ezekről a tünetekről. Elvitték-e a gyereket a szülei orvoshoz ezekkel a tünetekkel? Felismerték-e, hogy szükség van orvosi segítségre? Volt-e elérhető időre és távolságra orvos, akihez fordulhattak? Az orvos azonos módon értékeli-e a különböző gyerekek tüneteit? Ezeknek a szelekciós tényezőknek a hatása olyan erős is lehet, hogy akár a társadalmi egyenlőtlenség mértékét és jellegét is befolyásolhatja.

Jó példa erre az asztma, ami a gyerekekre jellemző krónikus betegségek egyik gyakori formája. Az asztmának súlyosabb formájában jellegzetes tünetei vannak, ugyanakkor enyhébb esetekben a tünetek nem igényelnek azonnali orvosi kezelést, ezért nem minden gyerek jut orvosi ellátáshoz. Ha pusztán az asztmára jellemző tünetek előfordulását vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a tünetek előfordulása az anyagi helyzet romlásával párhuzamosan egyre növekszik. A legszegényebb társadalmi csoportban hetven százalékkal magasabb az asztmatikus tüneteket mutató kisgyerekek aránya, mint a legjobb anyagi helyzetben élő gyermekek esetében. Ugyanakkor az orvos által diagnosztizált asztma betegség esetében jelentős mértékben eltérő társadalmi mintázat rajzolódik ki (3. ábra). Bár a közepes jövedelműek között nagyobb arányban találunk olyanokat, akiket az orvos asztma betegséggel diagnosztizált, a legszegényebbek között kissé alacsonyabb ez az arány. Ez azt sejteti, hogy a szegény sorban élő gyermekeket, hasonló tünetek mellett is kevésbé viszik el a szüleik orvoshoz vagy a háziorvosok kisebb arányban utalják be őket tüdőgyógyászati szakrendelésre. A kétféle adat diszkrepanciája azt valószínűsíti, hogy asztmás gyerekek ellátatlansága éppen a legszegényebbek esetében lehet a legnagyobb.

Tanulmányunk számos további mutató alapján bemutatja azt, hogy a szegényebb gyerekek már egészen kis gyermekkoruktól kezdve rosszabb egészségi állapotúak, gazdagabb kortársaikhoz képest. További kérdés az, hogy milyen tényezők járulhatnak hozzá ehhez a különbséghez.

A gyermekek közvetlen fizikai környezete, lakáskörülményei közvetlen hatással vannak a betegségek előfordulásának gyakoriságára, a gyermekek életminőségére. A megfelelő fűtés és vízellátás hiánya, a nedves, huzatos, penészes lakás, a beltéri légszennyezés a közvetlen mikrokörnyezet olyan indikátorai, amelyek erősen befolyásolhatják a gyermekbetegségek előfordulását. A füstszennyeződés komoly légzőszervi panaszokhoz vezethet, a falakon megjelenő penész pedig egyike az allergiás asztma kiváltó okainak.

A 4. ábra bemutatja, hogy a legszegényebb gyerekek egyharmada él huzatos, nagyjából 15 százaléka nedves és sötét lakásban, 10 százaléka pedig olyan lakásban, ami beázik, szemben a gazdag családok néhány (2-5) százalékos arányával. Ugyancsak nagy a különbség, ha az alapvető higiéniás körülményeket vizsgáljuk. A jövedelmi skála alsó húsz százalékában élő, szegény gyerekek 15-20 százaléka él fürdőszoba nélküli, vízöblítéses WC nélküli, vagy melegvíz nélküli lakásban. Továbbá a szegény gyerekek fele beltéri légszennyezettségnek jobban kitett, szilárd tüzelőanyagú egyedi fűtésű helyiségekben lakik. A gazdagabb gyerekek esetében a lakáskörülmények lényegesen jobbak, jellemzően mindössze 1 százalékuk kénytelen olyan otthonban élni, ami higiéniai szempontból elfogadhatatlanul rossz.

Az életkörülményeken túlmenően a gyermekek egészségét a táplálkozástól, a testmozgáson át az egészséges és egészségtelen szokásokig sokféle egészségmagatartási tényező is befolyásolja. Ebből a nagyszámú tényezőből vizsgáltunk néhány olyan viselkedési jellemzőt, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a gyermekek egészségére, és többnyire módosítható magatartási tényezőknek tekinthetők.

Az egyik ilyen a szoptatás és az anyatejjel való táplálás, aminek jelentőségét a csecsemők fejlődésében aligha lehet túlértékelni. A csecsemőkorukban szoptatott gyerekek körében alacsonyabb a súlyos alsó légúti megbetegedés, a hallójáratokat vagy emésztőszerveket érintő fertőzés, az asztma, az elhízás, illetve a diabétesz kockázata. A szoptatás támogatja az anya és gyermeke közötti kötődést, elősegítve ezzel a gyermekek nyugodt pszichés fejlődését. A szoptatott vagy hosszabb ideig szoptatott csecsemők jobb intellektuális képességekkel és kognitív fejlettséggel is rendelkeznek. E sokféle előnyös következmény miatt számos szakmai szervezet egyértelműen azt javasolja a kismamáknak, hogy gyermekeiket 6 hónapos korukig kizárólagosan anyatejjel táplálják, szoptassák, és csak azután térjenek át táplálékkiegészítőkre. Ha a magyarországi csecsemők anyatejjel történő táplálását vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy amíg a társadalom legszegényebb rétegeihez tartozó anyák alig több mint 25 százaléka szoptatja féléves koráig kizárólagosan gyermekét, addig a legjobb anyagi helyzetben levők körében ugyanez az adat 50 százalék.

A dohányfüstnek való kitettség egyértelmű negatív hatással van az újszülöttek egészségére és későbbi fejlődésére, illetve a kisgyermekkori egészségre. A dohányfüstnek való kitettség különösen veszélyes formája a várandósok dohányzása. A magyarországi egyenlőtlenségeket vizsgálva azt látjuk, hogy a dohányzó várandósok aránya erőteljesen csökken a jövedelem növekedésével.

A legszegényebb jövedelmi csoportban a várandós nők közül minden harmadik dohányzik, szemben a leggazdagabb csoporttal, ahol csak minden harmincadik, az tizedannyian.

A kisgyermekes családokban a gyerekkel közös háztartásban élő családtagok dohányzását illetően hasonló mértékű társadalmi különbségek mutatkoznak. Az országos átlag is nagyon magas (csaknem 30 százalék), ami azt jelenti, hogy Magyarországon csaknem minden harmadik, kisgyereket nevelő családban rendszeresen dohányzik valaki, aminek a káros hatásai alól nyilvánvalóan nem tudják kivonni magukat a gyerekek. A legszegényebb kisgyerekes családok közül minden másodikban dohányzik valamelyik családtag, míg a leggazdagabb családok közül minden ötödikben.

A szegény gyerekek hátrányai az egészséges és egészségtelen élelmiszerek fogyasztásában is megmutatkoznak. Ezekben a fogyasztási mutatókban egyszerre nyilvánulnak meg a preferenciák különbségei – az iskolázatlanabb emberek kevésbé vannak tudatában az egészséges táplálkozás szabályainak –, de egyszersmind a lehetőségek hatalmas különbségeit is tükrözik: az egészséges élelmiszerek (zöldség, gyümölcs, tejtermék, hús) többnyire drágák, az egészségtelenek (cukros üdítők, édességek) pedig viszonylag olcsóbbak.

Az 5. ábra az egészséges (zöldség, gyümölcs), illetve az egészségtelen (cukros üdítő, édesség) élelmiszerek napi rendszerességű fogyasztásában tapasztalható társadalmi egyenlőtlenségeket mutatja be. Bármely indikátort tekintjük, a szegény gyerekek hátrányai igen nagyok. Egyszerűen megfogalmazva: a szegényebb gyerekek kevésebb egészséges ételt és több egészségtelen ételt fogyasztanak gazdagabb kortársaikhoz képest. A legjobb anyagi helyzetben levő gyerekek fogyasztásához képest feleannyian fogyasztanak napi rendszerességgel valamilyen zöldséget és gyümölcsöt, és másfélszer annyian fogyasztanak naponta cukros üdítőket és édességeket.

A gyerekek egészségében kimutatható nagymértékű társadalmi egyenlőtlenségek halaszthatatlan szakpolitikai beavatkozások szükségességére hívják fel a figyelmet.

Az egészségproblémáktól szenvedő – többnyire szegény – gyerekek eleve nagy hátrányokkal kezdik meg az életüket, melyeknek következményeit egész életükben viselni fogják. Megfelelő megelőző rendszerek működtetésével és hozzáértő beavatkozásokkal ezek a hátrányok csökkenthetők. De ha az asztmatikus tünetek előfordulási gyakorisága és az ellátási adatok között látott jelentős diszkrepanciára gondolunk, akkor annyira nyilvánvaló ellátatlansági problémát is látunk, amelyet a szakpolitikának azonnal kezelnie kellene.

Az egyenlőtlenségek alaposabb, az egészségügyi ellátórendszer adataiban elkerülhetetlenül benne rejlő torzításoktól mentes megértéséhez szükség lenne egy olyan adatfelvételi programra is, mint például az egyesült államokbeli National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES). Az NHANES olyan kivételes minőségű egészségfelmérési program, amely interjúkat és fizikai vizsgálatokat kombinálva méri fel a felnőttek és gyermekek egészségét és táplálkozási szokásait egy országosan reprezentatív mintán. A résztvevők vizsgálata orvosi, fogászati mérésekből, valamint laboratóriumi vizsgálatokból áll. Ezeket a méréseket egy társadalmi-gazdasági, étrendi és egészséggel kapcsolatos kérdéseket tartalmazó interjú egészíti ki. Egy hasonló program magyarországi megteremtése nyilvánvalóan költséges vállalkozás lenne, de egy megújult és a mainál hatékonyabb egészségpolitika fontos információs bázisa lehetne.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép forrása: Getty Images