Szerbia mentheti meg az európai autóipart? Superman kristályához hasonló ásvány segíthet ebben

krtk blog A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Az elektromos járművek lítiumion-akkumulátorai iránti globális kereslet az európai gyártás fellendüléséhez vezetett. Közép- és Kelet-Európában az akkumulátorok és az elektromos járművek gyártásában jelentős beruházások zajlanak, amelyben az ázsiai országok igen aktív szerepet játszanak. Ezek a vállalatok elsősorban az Európai Unió országiba fektetnek be, ugyanakkor Szerbia is vonzó lokáció, annak ellenére, hogy az ország nem része az Európai Uniónak.

A szerb kormány támogatja az elektromosautó-gyártás ellátási láncának hazai fejlesztését, ennek érdekében lépéseket tett az elektromos járművek és akkumulátorok gyártásához szükséges üzleti környezet javítására, többek között a magyarországihoz hasonló vissza nem terítendő pénzügyi támogatással, adókedvezményekkel vagy éppen az állami tulajdonrésszel rendelkező vállatoknál a fejlesztéshez szükséges hitelfelvétellel.

Ennek következtében az elmúlt időszakban számos befektetés érkezett az országba.

• A világ második legnagyobb bányászati vállalata, a brit-ausztrál Rio Tinto, 2022-ben bejelentette, hogy 2,4 milliárd dolláros befektetéssel a nyugat-szerbiai Jadar folyó völgyében lítium-borát-bányát nyitna.
• Emellett az ElevenEs szerbiai akkumulátorfejlesztő vállalat 1 milliárd eurót tervez befektetni Európa első lítium-vas-foszfát (LFP) akkumulátor gyárába.
• Az InoBat szlovákiai akkumulátorgyártó szintén üzemet épít elektromos autóhoz szükséges akkumulátorok gyártására és újrahasznosítására.
• Az elektromos motorokat gyártó japán Nidec pedig két új gyárat épített Újvidéken.
• Emellett a Stellantis, az egykor Zastavákat gyártó kragujevaci üzem többségi tulajdonosa 2024-ben megkezdte az elektromos autók szerbiai gyártását. A fejlesztéshez szükséges pénzügyi hátteret a vállalatban kisebbségi tulajdonrésszel rendelkező szerb állam, az Európai Beruházási és Fejlesztési Banktól kapta meg.

Superman kriptonitja Szerbiában?

Az Európában propagált stratégiai autonómia miatt több országban szóba került a lítiumlelőhelyek kiaknázása. A brit-ausztrál Rio Tinto vállalat 2004-ben fedezte fel a Jadar folyó mellett, a nyugat-szerbiai Loznica város közelében található, lítiumban és bórban gazdag jadarit ásványt. Az itteni lelőhely két ásványt tartalmaz: jadaritot (LiNaSiB3O7(OH)) és searlesitet (Na(H2BSi2O7)). Ezeknek az ásványoknak lényegesen magasabb a szilícium-dioxid-tartalma, mint más bórtartalmú ásványoknak. Ezen ásványok hiánya más ismert lelőhelyeken azt jelzi, hogy a jadari lelőhely egyedi előfordulású, amely ún. atipikus mineralizációs folyamatok révén jött létre.

A lelet annyira egyedülálló, hogy 2007-ben a BBC arról számolt be, hogy a Szerbiában talált ásvány képlete megegyezik Superman kriptonitjával.

A földtani kutatásoknak köszönhetően a világon mért és jelzett lítiumkészletek az elmúlt időszakban folyamatosan növekedtek, jelenleg mintegy 105 millió tonnát tesznek ki. Az Amerikai Földtani Intézet 2024-es adatai szerint az öt legnagyobb lítiumkészlettel rendelkező ország Bolívia, Argentína, az Egyesült Államok, Chile és Ausztrália. Szerbia 1,2 millió tonna lítiumkészletével, Németország (3,8 millió tonna) és Csehország (1,3 millió tonna) mögött a 12. helyen szerepel. Még ha Szerbia nem is áll az élen, de az európai lítiumkészletek tekintetében előkelő helyet foglal el.

Bár a projekt befejezésének pontos ütemezése még bizonytalan,

a jadari bánya potenciálisan már 2028-ban üzembe állhat. Siker esetén ez a projekt bevezetheti Szerbiát a lítiumpiacra.

A tervezett projekt három fő termék előállítását foglalja magában: borátok, lítium-karbonát és nátrium-szulfát. A Rio Tinto szerint a bánya működése során a munkavállalók 90%-a szerbiai lesz. A projekt megvalósítására jelenleg 2,55 milliárd dolláros keret áll rendelkezésre, és várhatóan 1300 szakképzett munkahelyet teremt.

Heves ellenállás a projekt ellen

A projekt részletei azonban nem tisztázottak, a megvalósulás számos bizonytalanságot hordoz magában. A földalatti bányát, a feldolgozóüzemet és egy ipari hulladéklerakót magában foglaló beruházással kapcsolatban az érintetek és a szakmai körök számos szakmai és társadalmi fórumon emeltek kifogást. A tisztázatlan részletek és a kialakult heves társadalmi ellenállás miatt 2022-ben a korábban a projektet támogató Vučić-kormány visszavonulót fújt, a hatóságok visszavonták az engedélyeket. 2024 júliusában azonban, a projektet leállító korábbi rendeletet a szerb alkotmánybíróság döntése hatályon kívül helyezte, és lehetővé tette a Rio Tinto számára, hogy folytassa a lítiumbánya fejlesztésére vonatkozó lépéseit.

A Rio Tinto, látva a társadalom ellenállását, közleményben próbálta meg cáfolni a beruházással kapcsolatos veszélyeket. Felvázolta az olyan környezeti problémák kezelésére vonatkozó terveit, mint a víz- és levegőszennyezés, valamint a hulladékgazdálkodás. A vállalat elkötelezettnek mondja magát a helyi ökoszisztémákra gyakorolt hatások minimalizálása mellett, és bejelentette, hogy több környezeti hatásvizsgálatot fog végezni. A befejezett környezeti hatásvizsgálatok azonban továbbra is hiányoznak. Ezekre a hatástanulmányokra a további engedélyek megszerzéséhez, valamint a biológiai sokféleséggel, a vízkészletekkel és a földhasználattal kapcsolatos kifogásokra adott válaszok jóváhagyása miatt van szükség. Biztató, hogy amíg a hatástanulmányok nem készülnek el, a Jadar-projekt jövője bizonytalan marad.

Gazdasági előnyök, környezeti veszélyek

A beruházás mellett nem csak a brit-ausztrál vállalat érvelt, de a londoni székhelyű Ergo Strategy Group is. A 2023-ban készült tanulmány kiemeli a projekt gazdasági előnyeit.

A beruházás legalább 2,55 milliárd dollár értékű tőkebefektetéssel jár, ami Szerbia teljes GDP-jének mintegy 4%-ának felel meg.

A várakozások szerint évente további 695 millió euróval járul hozzá az ország gazdaságához, ami a teljes GDP mintegy 1%-át teszi ki. Kiemelik a projekt működése során keletkezett jelentős adóbevételeket, a munkahelyteremtést, valamint a hazai vállalatok bevonásával kialakuló helyi ellátási láncot.

Ugyanakkor az elemzés kitér a projekt környezetkárosító hatásaira is. Utóbbiak nem példa nélküliek Szerbiában. A tanulmány megemlíti a 2012-es stolicei balesetet is. A nyugat szerbiai Stolicében található, 1990-ben bezárt antimonbánya térségében 2012 májusában, mindössze 3 nap alatt 200-250 mm csapadék hullott, ami meghaladta az úgynevezett 100 éves árvizet (Nišić és szerzőtársai, 2024). A nagy mennyiségű csapadék beáramlása és a hordalék vízzel való telítődése miatt, a keleti mező gátján szűrési zavar keletkezett, és mivel a vízelvezetés rosszul működött, a gát megrepedt, így a veszélyes anyagokkal teli hordalék mintegy 400 hektár területet öntött el. A kiömlő hordalék elérte a Kostajnička folyót, ahonnan eljutott a Korenita folyóba is. Szerencsére a katasztrófa emberi áldozattal nem járt.

A jadari lítiumbánya ellen számos tömegtüntetés volt. Az ellenállás odáig terjedt, hogy 2022-ben a szerb parlament egyik képviselője azzal vádolta a kormányt, hogy Szerbia természeti erőforrásait külföldi érdekeknek adja el, 2024 júliusában pedig az Alkotmánybíróság előtt is tiltakozást szerveztek a Rio Tinto tervei ellen.

„Lítium neked, méreg nekünk”

A tiltakozások során nem csupán a bánya iránti nemtetszésüket nyilvánították ki, de megmozdulásokon markáns ideológiai álláspontok is megjelentek. Ivana Stepanović 2022-es tanulmánya szerint a tiltakozást támogató aktivisták, ökológiai szervezetek és a tudományos közösség tagjainak narratívája a neokolonialista elvek elleni tiltakozásként is értelmezhető, amely tágabb megvilágításba helyezi a problémát.

A tüntetéseken skandált „vama litijum, nama otrov” azaz lítium neked, méreg nekünk szlogen, kifejezte azt a kiszolgáltatottságot, amelybe az ügy kapcsán a szerb társadalom került. Erre az érzésre 2024 júliusában Olaf Scholz német kancellár belgrádi nyilatkozata is ráerősített, ahol a beruházás fontosságát a tiltakozók kifogásai elé helyezte. Szélesebb összefüggésben az ügy rendkívül rosszat tesz az Európai Unió szerbiai megítélésének, és rányomhatja a bélyegét az uniós integrációs folyamat elfogadottságára is.  

Ami a környezetvédelmet illeti, Đorđević és szerzőtársainak (2024) kutatása szerint a kutatófúrások máris károkat okoztak. A kutatófúrásokból magas bórkoncentrációjú szennyezett víz szivárgott ki, ami a környezetében található földeken károsította a termést. A telephely folyásirányában lévő folyókban magasabb bór-, arzén- és lítiumkoncentrációt mutattak ki, a talajminták pedig folyamatosan meghaladták a kármentesítési határértékeket. Ha a bánya folytatja működését, akkor valószínűleg fokozódnak a hulladéktárolókkal, a szennyvízzel, a zajjal, a levegőszennyezéssel és a fényszennyezéssel kapcsolatos aggodalmak.

A projekttel más problémák is vannak. Maga a lokáció is számos kérdést felvet (Đorđević és szerzőtársai, 2024), ugyanis az ércbányászat egy lakott és aktív mezőgazdasági területen valósulna meg, amely a világon eddig példanélküli.

A bánya és feldolgozóüzem Nyugat-Szerbia legnagyobb felszín alatti ivóvízkészlete felett helyezkedne el.

Ez azért különösen veszélyes, mert a lítium kinyerésének folyamata olyan kémiai eljárások sorozata, amely jelentős mennyiségű agresszív hatású kémiai anyag felhasználásával (elsősorban tömény kénsavval) jár. A bányászat jelentős mennyiségű vizet igényel, és az eljárást követően szintén hatalmas mennyiségű szennyvizet termel, amely egy havária estén komoly veszélyt jelent a felszíni és felszín alatti élővilágra, vízkészletre nézve.

Az európai autóipar fogságában

A projekt megvalósításának kérdése a szerb politika számára meglehetősen összetett, mert a beruházás a szerb társadalom jelentős ellenállásába ütközik, amelynek belpolitikai kockázatával a kormányzó pártok is tisztában vannak.

Másfelől az akkumulátor-ellátási lánc kínai dominanciájától szabadulni vágyó európai autóipar megváltóként tekint minden lehetőségre, jelentős nyomást gyakorolva ezzel Szerbiára.

A jelenlegi elektromosautó-eladások összeomlása rámutatott ugyan arra, hogy az előrejelzések beválása meglehetősen bizonytalan. Az azonban biztosan állítható, hogy az elektronmobilitás növekedni fog és a termeléshez szükséges szűk keresztmetszetek leküzdése létfontosságú az iparág számára.

A Német Ásványi Erőforrás Ügynökség (DERA), a Szövetségi Földtudományi és Természeti Erőforrások Intézete (BGR) és az iparág képviselőinek részvételével 2022-ben megrendezett tudományos tanácskozáson kiemelték: ahhoz, hogy az előre jelzett keresletet ki lehessen elégíteni, a lítiumtermelésnek az elkövetkező években 4-7-szeresére kell bővülnie. Az elektromosautó-gyártás fenntartható növekedése tehát rendkívül kiélezett, a tanácskozáson az is elhangzott, hogy az előrejelzésekkel számolva 2030-ra az akkumulátortermelés jelenlegi üteme képtelen lesz kiszolgálni az autógyártók felől érkező keresletet. És ebben az esetben még nem ejtettünk szót az európai akkumulátor-ellátási lánc megteremtéséről.

Az Európai Unió felismerve a kritikus nyersanyagok jelentőségét a zöld átmenetben, 2021-től számos észak- és dél-amerikai, afrikai és ázsiai országgal kötött ún. stratégiai megállapodást a fenntartható értékláncok megteremtéséről. Belgrádban 2024 júliusában írták alá az Európai Unió és Szerbia közötti, a fenntartható nyersanyagokról, akkumulátor-ellátási láncokról és elektromos járművekről szóló stratégiai partnerséget. Az aláírást követően, a Belgrádban tartózkodó Olaf Scholz német kancellár a jadari bányanyitást fontos európai projektnek nevezte, amely a környezetvédők és az ellenzéki pártok ellenállása ellenére szerinte Szerbia érdeke is. Ezzel a kijelentésével tulajdonképpen zárójelbe tette a projekt ellen eddig felhozott társadalmi és szakmai ellenérveket, és megpecsételte annak sorsát.

A projekt mellett kiállt a jelenlegi Biden-adminisztráció is globális szintre emelve az ügyet. Az USA energiaforrásokért felelős helyettes államtitkára, Geoffrey Pyatt 2024 augusztusában az X-en méltatta a projektet, kiemelve a szerbiai és a világméretű zöld átmenetben játszott szerepét, hangoztatta ugyanakkor, hogy az üzemnek meg kell felelnie a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak.

A bánya jelentős EU-s támogatást kapott és minden valószínűséggel megvalósul.

Hogy milyen volumenben és milyen más értéklánc-tevékenységek bevonásával, az még kérdéses. Ugyanakkor a szakértők felteszik a kérdést, hogy a világ lítiumkészletének mindösszesen 1%-ával rendelkező Szerbiának mennyire kell magára vállalni az európai elektromosautó-gyártás versenyképességének terhét. Megéri ez a befektetés az országnak, a rengeteg kockázat és a potenciális veszélyek mellett is?

A cikkhez a szerző felhasználta Petar Mitić és Isidora Beraha, „Strategic Pathways for EV and Battery Production in Serbia” című tanulmányát (working paper).

A cikk az International Visegrad Fund által finanszírozott, 22330218 számú, „Shift to electric car production: national strategies in Central and Eastern Europe” című kutatás keretében készült.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images