Megbékélés

A beszéd innen visszakanyarodott a korábbi hármas ívhez.

Ha túl leszünk a szembenézésen és az igazságtételen, akkor megbékélésre van szükség

- folytatta gondolatmenetét Magyar Péter.

Ezután úgy fogalmazott, az elmúlt két évtized áldozatainak sora hosszú: olyan emberekről beszélt, akiknek az állam a védelem helyett kiszolgáltatottságot jelentett, akik segítséget kértek, de hallgatást kaptak, és akik bíztak az intézményekben, mégis cserbenhagyták őket.

A megbocsátás nem felejtés. Valódi megbékélés nem születhet kimondatlan fájdalmakra, elhallgatott bűnökre és feldolgozatlan, elvarratlan sebekre sem.

Ezt követően frissen megválasztott és felesküdött magyar miniszterelnökként bocsánatot kért:

• a bicskei áldozatoktól,
• a Szőlő utcai áldozatoktól,
• valamint a magyar gyermekvédelmi rendszer minden áldozatától. 

Üzenetként azt mondta nekik: nincsenek egyedül, az ország „mostantól nem fordítja el a fejét”, mert az állam kötelessége megvédeni a rábízott gyerekeket, és ez nem tűr halasztást, magyarázkodást vagy politikai mellébeszélést.

Magyar Péter ezután bocsánatot kért mindazoktól, akik az elmúlt évtizedekben azt tapasztalták, hogy az állam nem egyformán védi és nem egyformán tiszteli a polgárait. Bocsánatot kért az elvesztegetett lehetőségekért, a megaláztatásokért, a leszakadás újratermelődéséért. Bocsánatot kért civilektől, tanároktól, újságíróktól, egészségügyi dolgozóktól és közéleti szereplőktől, akiket szerinte megbélyegeztek, meghurcoltak vagy ellenségként kezeltek, mert felemelték a hangjukat, kiálltak az elesettek mellett, kritikát fogalmaztak meg, vagy egyszerűen más véleményt képviseltek.

Ezt követően hangsúlyozta:

Az elmúlt évek legsúlyosabb bűne az volt, hogy a politika szándékosan szembefordította a magyart a magyarokkal. Családokat, barátságokat, közösségeket szakított szét a gyűlölet, a megbélyegzés és az állandó uszítás.

Magyar Péter kijelentette: gyerekek nőttek fel gyűlöletkampányok közepette, idősek rettegtek a jövőtől, a háborútól és egymástól, és egy egész ország lelkiállapotát mérgezte meg a mesterséges félelemkeltéssel „cinikusan játszadozó” politika. Hozzátette:

a magyar állam ilyet többé nem tehet a saját polgáraival.