Fő az óvatosság (x)

Ezt nagyon jól tudták és alkalmazták is az Európai Unió vezetői a múlt heti csúcstalálkozójukon is, ahol visszafogott kommunikációt folytattak a görög és más európai válsággócok kapcsán. Ennek eredményeként újra erősödni látszanak az ország jövőjét az euró zónán belül elképzelő politikai pártok a görög szavazók körében. Persze ez nem garancia arra, hogy június 17-én ne a nemzetközi pénzintézetekkel és gazdasági szervezetekkel az eddigi együttműködést borítani akaró, szélsőséges erők kerüljenek ki győztesen a választásokból, ezzel is felgyorsítva az ország kiválását a közös európai valutaunióból. A példa mindenesetre azt jól szemlélteti, hogy a higgadtság és óvatosság megőrzésének komoly szerepe van a válsághelyzetek kezelésében.

Ez a visszafogottságot mutató módszer szintén jól hasznosítható a nemesfémpiac hazai és nemzetközi törékeny állapotában. Hogy miért és miként?

Az elmúlt hetekben - hasonlóan a részvény- és az árupiac más szereplőihez - az arany a gyengélkedés alsó határait feszegette. Az elmúlt harminc napban többször is megközelítette, majd érintette az elemzők által pszichológiai értékhatárnak tartott 1520-1530 USD/uncia szintet, amelynek következtében számos hazai és nemzetközi hír és cikk jelent meg arról, hogy az arany nemcsak ideiglenesen, hanem végérvényesen elvesztette a több mint egy évtizede tartó lendületét, kipukkant a lufi. A mostani áresés alsó határát pedig 1100 dollár körül is látták már.

A médiában aranyszabálynak mondják, hogy a "jó hír nem hír", egy rossz hírrel pedig mindig nagyobb figyelmet kap annak hordozója. Vélhetően ez is közrejátszhat egy-egy komorabb hangú vélemény túlzott kidomborításában, mégis azt kell mondani, hogy nem alaptalanok a pesszimista jóslatok. Nem könnyű ugyanis megmagyarázni azt a jelenséget, hogy - az arany árának eddig szárnyakat adó, a gazdasági válsággal összefüggő okok változatlanságából, sőt a helyzet súlyosbodásából - a nemesfém miért nem tud további profitot kisajtolni. Hacsak nem azzal indokoljuk, hogy most már az eddigi keresletet és árnövekedést gerjesztő államok, nagybefektetők és vásárlók tömegei maguk is komoly gondokkal küzdenek, és egyre kevésbé tudják kezelni a sokasodó gondjaikat.

Ez önmagában már annyira rossz hír, hogy hajlamossá válunk lemondani az aranyról, mint az egyik legmegbízhatóbb befektetési eszközről. Ugyanakkor azt se feledjük, hogy a nemesfémpiac több aktív szereplőjének is érdeke, hogy a részéről folyamatosan fennálló és fokozódó vásárlási igényt minél alacsonyabb árszinteken tudja kielégíteni. Nem egy neves angolszász és német elemző szerint a jegybankok igenis érdekeltek abban, hogy a devizakészleteik aranyra történő átváltása során minél olcsóbban jussanak a tömbökhöz. Ezért "fű alatt" lépéseket tesznek ebben az irányban. (Bár igaz, ezt bizonytani nem könnyű!) A Világ Arany Tanács (WGC) legutóbbi jelentéséből könnyen kiszűrhető, hogy a világ számos országának központi bankja egyre növeli aranyvagyonát, ellentétben a (kis)befektetőkkel. Ez a folyamat - nagy valószínűséggel - töretlen marad, ami egyrészt fenntartja a nemesfémpiacon a keresletet, másrészt viszont nem jelent garanciát az árak újbóli erősödésére, ha bizonyos érdekek úgy kívánják...

Szintén a gyengélkedés okaként említik a spekulatív vásárlási szándék csökkenését a nemesfémpiacon, valamint azt, hogy az arany árából szerzett nyereséggel a más befektetési piacokon elszenvedett veszteséget kompenzálják. Ezt kevésbé gondolják aggasztónak, mivel minden piacnak szüksége van a megtisztulásra, a túlpörgött állapot lehűtésére.

A nemesfémekkel kapcsolatban megfigyelhető, hogy a kisbefektetői oldalon mind a Tengerentúlon, mind Európában ugyan visszaesett a tömbök és érmék utáni kereslet, viszont ezzel párhuzamosan nem tapasztalható az eladási, az aranytól való megszabadulási szándék erősödése. Az emberek részéről érezhető, hogy lassan megtanulják a fájdalmas leckét, mit jelent a válsággal együtt élni és igyekeznek a bizonytalan jövőre is gondolva egyre biztosabb, szélesebb alapokon nyugvó hátteret építeni maguknak. Ebben már meg van az arany helye és hosszabb távon is megmaradni látszik a belé vetett kisbefektetői bizalom.

Visszatérve a hírek, híresztelések erejére, a mostani "aranykor" végét sokan abban is látják, hogy az amerikai dollár tartósan átvette a legbiztosabb menedék címet a sárga nemesfémtől. Az Egyesült Államok gazdaságáról az elmúlt időszakban valóban biztató (az európainál mindenféleképpen biztatóbb) adatok sora jelent meg, valamint a világhatalom gazdasági életét irányítók is olyan tartalmú nyilatkozatokat tettek és döntéseket hoztak, amelyek a "zöldhasú" felé fordították a befektetők figyelmét és bizalmát. Ugyanakkor több elemző is arra hívta fel a figyelmet, hogy az USA-ban sem "fenékig tejfel az élet"; pl. még európai szemmel is elképesztő mértékű a belső eladósodottság mértéke vagy a tartósan lanyha munkaerő-piaci helyzet. A válságkezelésre alkalmazott módszerek most ugyan jónak tűnnek, de maguk az amerikaiak is megosztottak és bizonytalanok, hogy az Obama-adminisztráció valóban jól végzi-e a dolgát. Ezt jól mutatja a legutóbbi felmérés, mely szerint a jelenlegi elnök és republikánus kihívója között abszolút döntetlen az állás abban a tekintetben, hogy kinek jobb a gazdasági programja.

Az elnökválasztás közeledtével egyre növekvő bizonytalanság okán sem tűnik annyira meglepőnek, ha egy gyengébb gazdasági adat is repedést okoz a dollár tekintélyén. Így volt ez a múlt héten, amikor a várakozásoktól jobban elmaradó amerikai munkaerő-piaci adatok megjelenését követően néhány órán belül 70 dollárral erősödött az arany és az eurónak sikerült némi nyereséget elkönyvelnie a "zöldhasúval" szemben. A baj nem jár egyedül, hiszen a gyengüléssel párhuzamosan újból felerősödtek azok a hírek, hogy a FED mégis kénytelen lesz az ún. "mennyiségi lazítás" harmadik szakaszának (QE3) részbeni bevezetésére, mert a gazdaság elveszteni látszik az eddigi lendületét. Ebből a szempontból nagyon fontos lesz, hogy a FED elnöke milyen tájékoztatást ad az ország állapotáról az e heti Kongresszus-béli meghallgatásán. Szintén figyelemmel kell kísérni a jegybank vezetőségének több tagjának álláspontját is, akik különböző konferenciákon és egyetemeken tartanak előadásokat.

Betartva az elemzés címében foglalt megállapítást, csak óvatos jóslásokba bocsátkoznánk azt illetően, hogy milyen irányba indul el az arany ára az év hátralévő időszakában. Az euró zóna komor kilátásai, az amerikai elnökválasztási kampány élesedése és az abból eredő bizonytalanságok, a jegybankok folytatódó vásárlásai, főleg az ázsiai országokban a kiskereskedelem várható fellendülése, valamint a sárga nemesfém egyenletesen emelkedő bányászati/előállítási költségei miatt könnyen elfogadhatóak azok a nézetek, hogy az év utolsó hónapjaiban a múlt év szeptemberi rekord ár közelébe kúszik fel az arany. Ugyanakkor a mérleg másik serpenyőjébe is átemelhetünk néhányat az előbb említett okok közül, amelyek most éppen lefelé vitték az árakat.

Jobb tehát a kivárók türelmes sorához csatlakozni, mintsem hagyni magunkat, hogy magukkal sodorjanak az eltérő vélemények okozta örvények.

www.arteus-capital.com