Egy aranyhívő dohogása (x)

Mely ország sikere rengeti meg az aranyat, fosztja meg a "biztos menedék" címétől? Azé az Egyesült Államoké, amely kétségbeesett küzdelmet folytat az ezermilliárd dollárnyi háztartási hiányának csökkentésére? Azé az országé, amely adósságának 90 százalékát az a Kína finanszírozza, melyről pont az elmúlt héten jelentek meg a globális gazdaság számára több mint ijesztő hírek? Azé az országé, amely a világ első számú katonai hatalmaként a legnagyobb megszorításokat pont a hadi költségvetésében vezeti be? Azé az országé, melynek jegybank elnöke néhány mondatával teszteli a globális piacok tűrőképességét, miközben a befektetők súlyos milliárdokat veszítenek néhány nap alatt?

Ugyan kit zavarnak ezek a tények? A tengerentúli spekulánsokat biztosan nem, hiszen ők mindig árgus szemekkel követik azokat, akik valamit nagyon tudnak a pénzcsinálásról. Bizonyára jól emlékszünk azokra a hírekre, melyek arról szóltak, hogy Soros György piacra dobta az ETF-ben kezelt aranyvagyonának jelentős részét. A befektetési guru számos követőre talált az azt követő hónapokban és ennek köszönhetően az alapokból az elmúlt fél év alatt mintegy 22 milliárd dollár értékű arany folyt ki. Pedig a tőzsdén kereskedett aranyalapok az éves szintű globális aranyforgalom mintegy 6,5 százalékát teszik ki, szemben a kisbefektetői tömb, érme és ékszer kereslettel, amely a piac 72 százalékát mondhatja magáénak. Csakhogy itt nem a méret a lényeg, hanem a bekötés: az ETF-ek lépésére az arany ára napi szinten reagál, míg a növekvő kisbefektetői vásárlókedv jótékony hatása csak hetek múlva jelentkezhet, ha egyáltalában... Ja, és azt a mai napig nem tudjuk, hogy az ETF-eknek valójában mekkora a fizikai aranyvagyona!

Emellett nyugodtan beszélhetünk még - a teljesség igénye nélkül - a nagy és (hírhedten?) neves pénzintézetek befolyásáról, mint pl. a Goldman Sachs, amely többek között a görögök eurózónabeli tagságának "elősegítése", majd az ezüst árának manipulálási gyanúja miatt került a címoldalakra. A befektetési bank tavaly óta folyamatosan csökkenti az arany árával szembeni várakozásait, 2014 végére már csak 1050 dollár/uncia árral számol. Még ha nem is bízunk benne, akkor is meghallgatjuk és akár akaratlanul is elraktározzuk ezt a véleményt is...

Ja, és persze magukról az államokról és azok vezetőiről se feledkezzünk meg, akik számára cseppet sem előnyös, ha az emberek olyan dolgokban őrzik vagyonukat, amelyeket nem egyszerű manipulálni. Márpedig a fizikai aranyat nem lehet! Egyre több kormány hoz olyan központi intézkedéseket, amelyek szigorítják az arannyal való kereskedést, nehezítik a sárga fémhez való jutás jogát és lehetőségét. Indiában, mint a világ legnagyobb aranyfogyasztó országában, folyamatosan emelkedik az arany importvámja, sőt legutóbb már a bankoknak is megtiltották, hogy elfogadják az aranyat a felvett hitelek fedezeteként. Pedig a több mint egymilliárd népességű országban a lakosság hatvan százaléka számára az arany a valódi fizető eszköz.

A világ bruttó hazai összterméke jelenleg kb. 70 ezer milliárd dollár. A mostani válságot megelőző évben ez kb. 50 ezer milliárd dollár volt. Ennyit bővült volna a világ gazdasága? Vagy a növekedést az inflációnak, a magasabb fogyasztói áraknak, az óriási tömegű papírpénznek vagy ügyes könyvelésnek tudhatjuk be? A világ felszíni aranykészlete kb. 170.000 tonna. Ennek mostani piaci értéke kb. 7 ezer milliárd dollár. Vagyis egy tizede a világ éves gazdasági teljesítményének.

Érdekes kérdés, hogy ez sok vagy kevés? A számoktól és arányoktól eltekintve viszont a tény az tény marad: az arany az emberiség történetének legértékmegőrzőbb fizetőeszköze.

www.arteus-capital.com

• Címkék:
• prémium