Aki a több mint egymilliárd lakosú országban járt, rögtön észrevehette, hogy még a legszegényebb emberek is magukon hordják vagyonuk kisebb-nagyobb részét, büszkén mutatva azt, hogy ők is rendelkeznek arany ékszerekkel.
Teszik mindezt egy olyan országban, amelyben nem találhatunk számot tevő aranylelőhelyeket. Ezért a nagy belföldi igény kielégítése érdekében kénytelenek szinte az összes felhasznált sárga fémet importálni, méghozzá elképesztő mennyiségben. Tavaly India 864 tonna aranyat fogyasztott, 46,5 milliárd dollár értékben. Ebből 552 tonnányit ékszerek formájában. A kereskedők, akik nagy tekintélynek és befolyásnak örvendenek, az aranyat dollárért szerzik be. Így az amerikai fizetőeszköz után is óriási a kereslet, amely negatívan hat ki a hazai valutára, a rúpiára, alaposan hozzájárulva annak fokozatos értékvesztéséhez. Nem kell azon csodálkoznunk, hogy a kialakult helyzet igen bántja a hatóságok szemét. Az állam és a központi bank kéz a kézben próbálja visszaszorítani a belföldi aranykeresletet.
Hogy milyen lépésekben? Minden az aranyimport vámjának 2-ről 8 százalékra történő emelésével kezdődött. Majd az indiai központi bank, a Reserve Bank of India korlátozta a kereskedelmi bankok aranyimportját és utasította az intézményeket, hogy ne fogadják el az aranyat hitelfedezetként. Az indiai drágakő és ékszer kereskedelmi szövetség sajtóértesülések szerint arra szólította fel tagjait, hogy ne adjanak el több aranytömböt és érmét ügyfeleiknek. Emellett hasznos tanácsokat is adott azt illetően, hogy miként lehetne visszaszorítani az aranyimportot. A megoldást abban látják, hogy az emberek a magán aranyvagyonukat bevinnék a bankba, ahol azért kedvező kamatot kapnának. Az aranyat az ékszeripar rendelkezésére bocsájtanák, majd a futamidő letelte után az ügyfelek újból visszakapnák a nemesfémet. Számítások szerint a 25000 tonna magánkézben lévő arany csupán 5-10 %-a elég lenne az indiai költségvetés roskatag helyzetének megoldására. A törökök hasonló séma szerint már évek óta próbálják megszerezni a polgárok otthon tárolt aranyát. Mérsékelt sikerrel. Az állammal és a bankrendszerrel szembeni gyanakvás, valamint az országban folyamatosan növekvő infláció az aranyat nagyon vonzó megtakarítási és vagyonmegóvási lehetőséggé tette az emberek szemében.
2012 elején, amikor az indiai kormány először emelte meg a sárga fém importvámját, az ékszerkereskedők országszerte háromhetes sztrájkba kezdtek, amelyet a lakosság széles tömege is támogatott. Új Delhi visszakozott, majd az ellenállás csillapodását követően mégis véghez vitte akaratát. Azóta egyre bátrabban nyúlnak a tiltás és korlátozás eszközeihez, mert úgy hiszik, hogy a lakosságnak nincs hatékony eszköze az állam és a jegybank "közössége" ellen.
De vajon meddig fogja ezt a nép elfogadni?
Nem ismerjük ilyen mélységében az indiai lakosság tűrőképességét, de elég, ha Brazíliára, a néhány héttel ezelőtti milliókat megmozgató tüntetéssorozatra gondolunk! Ott az emberek számára a tömegközlekedés díjainak emelése jelentette a "teli poharat" a folyamatos adóterhelések sorában. Figyelemreméltó, hogy a tüntetések háttérbe szorították a jövő évi focivébé főpróbájának tartott nagyszabású nemzetközi tornát, pedig a hazai csapat újból brillírozott. Mindenki tudja, hogy a brazilok számára a labdarúgás több mint játék, ott egy vallással ér el! Mégis a világ szeme láttára megmutatták, hogy hiába játszik egy (másik) csapatban a politika és a gazdaság, a polgári türelemnek is van vége és a focihoz viszonyítva banálisnak tartott ügy is elég lehet ahhoz, hogy a lakosság sárga lapot mutasson fel vezetői számára! India nemzeti sportjában, a krikettben nincs sárga lap, de ott is van következménye a többség által nem tisztességesnek tartott játéknak. Számolnak-e vajon ezzel az arany tiltására játszó vezetők?
www.arteus-capital.com
Teszik mindezt egy olyan országban, amelyben nem találhatunk számot tevő aranylelőhelyeket. Ezért a nagy belföldi igény kielégítése érdekében kénytelenek szinte az összes felhasznált sárga fémet importálni, méghozzá elképesztő mennyiségben. Tavaly India 864 tonna aranyat fogyasztott, 46,5 milliárd dollár értékben. Ebből 552 tonnányit ékszerek formájában. A kereskedők, akik nagy tekintélynek és befolyásnak örvendenek, az aranyat dollárért szerzik be. Így az amerikai fizetőeszköz után is óriási a kereslet, amely negatívan hat ki a hazai valutára, a rúpiára, alaposan hozzájárulva annak fokozatos értékvesztéséhez. Nem kell azon csodálkoznunk, hogy a kialakult helyzet igen bántja a hatóságok szemét. Az állam és a központi bank kéz a kézben próbálja visszaszorítani a belföldi aranykeresletet.
Hogy milyen lépésekben? Minden az aranyimport vámjának 2-ről 8 százalékra történő emelésével kezdődött. Majd az indiai központi bank, a Reserve Bank of India korlátozta a kereskedelmi bankok aranyimportját és utasította az intézményeket, hogy ne fogadják el az aranyat hitelfedezetként. Az indiai drágakő és ékszer kereskedelmi szövetség sajtóértesülések szerint arra szólította fel tagjait, hogy ne adjanak el több aranytömböt és érmét ügyfeleiknek. Emellett hasznos tanácsokat is adott azt illetően, hogy miként lehetne visszaszorítani az aranyimportot. A megoldást abban látják, hogy az emberek a magán aranyvagyonukat bevinnék a bankba, ahol azért kedvező kamatot kapnának. Az aranyat az ékszeripar rendelkezésére bocsájtanák, majd a futamidő letelte után az ügyfelek újból visszakapnák a nemesfémet. Számítások szerint a 25000 tonna magánkézben lévő arany csupán 5-10 %-a elég lenne az indiai költségvetés roskatag helyzetének megoldására. A törökök hasonló séma szerint már évek óta próbálják megszerezni a polgárok otthon tárolt aranyát. Mérsékelt sikerrel. Az állammal és a bankrendszerrel szembeni gyanakvás, valamint az országban folyamatosan növekvő infláció az aranyat nagyon vonzó megtakarítási és vagyonmegóvási lehetőséggé tette az emberek szemében.
2012 elején, amikor az indiai kormány először emelte meg a sárga fém importvámját, az ékszerkereskedők országszerte háromhetes sztrájkba kezdtek, amelyet a lakosság széles tömege is támogatott. Új Delhi visszakozott, majd az ellenállás csillapodását követően mégis véghez vitte akaratát. Azóta egyre bátrabban nyúlnak a tiltás és korlátozás eszközeihez, mert úgy hiszik, hogy a lakosságnak nincs hatékony eszköze az állam és a jegybank "közössége" ellen.
De vajon meddig fogja ezt a nép elfogadni?
Nem ismerjük ilyen mélységében az indiai lakosság tűrőképességét, de elég, ha Brazíliára, a néhány héttel ezelőtti milliókat megmozgató tüntetéssorozatra gondolunk! Ott az emberek számára a tömegközlekedés díjainak emelése jelentette a "teli poharat" a folyamatos adóterhelések sorában. Figyelemreméltó, hogy a tüntetések háttérbe szorították a jövő évi focivébé főpróbájának tartott nagyszabású nemzetközi tornát, pedig a hazai csapat újból brillírozott. Mindenki tudja, hogy a brazilok számára a labdarúgás több mint játék, ott egy vallással ér el! Mégis a világ szeme láttára megmutatták, hogy hiába játszik egy (másik) csapatban a politika és a gazdaság, a polgári türelemnek is van vége és a focihoz viszonyítva banálisnak tartott ügy is elég lehet ahhoz, hogy a lakosság sárga lapot mutasson fel vezetői számára! India nemzeti sportjában, a krikettben nincs sárga lap, de ott is van következménye a többség által nem tisztességesnek tartott játéknak. Számolnak-e vajon ezzel az arany tiltására játszó vezetők?
www.arteus-capital.com
