Az EU a fegyverkezésbe forgatná vissza a le nem hívott forrásokat

Ismét egymásnak feszült az Európai Parlament és az Európai Bizottság a strasbourgi plenáris ülés szerdai napján, ahol többek között a Covid-19-járvány idején létrehozott Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) végrehajtásának módját tárgyalták.

A jelenlegi állás szerint a helyreállítási forrásokból megvalósuló projekteknek teljes mértékben meg kéne valósulniuk 2026. augusztus 31-ig ahhoz, hogy az Európai Unió folyósítsa a finanszírozást az év végéig.

Ha a tagállamok nem zárják le a projekteket, akkor az ideszánt pénzek teljesen elvesznének.

Az RRF megvalósítása nemzeti terveken múlik, amelyeknek rengeteg mérföldkőnek és célnak kell megfelelniük, de a jelen állás szerint, bár a 700 milliárd eurós alapnak már több mint felét folyósították, a konkrét kritériumok teljesültségét csak 28%-ban sikerült igazolni – állította Victor Negrescu (Szociáldemokraták, Románia), a helyreállítási alap implementálására tett javaslatok egyik jelentéstevője.

Szerinte, bár az eszköz egy kiváló jelképe lehet az európai nemzetek egymással való szolidaritásának, ezzel együtt tesztelte is az EU-t, hogy mennyire képes hatékonyan cselekedni, amikor igazán szükség van rá. Ennek felülvizsgálata alapján arra jutottak, hogy a határidő közeledtével mindenképpen szükséges lenne felgyorsítani a megvalósítást, csökkenteni a folyamatok akadozását okozó bürokráciát.

A kritikus fejlesztések elmaradásának megakadályozására hét konkrét javaslatot terjesztettek a Bizottság elé, miszerint:

1. 18 hónappal meg kell hosszabbítani a megvalósítási határidőt azoknál a projekteknél, amelyek már láthatóan jól haladnak, és logikusnak ítélhetőek az európai kontextusban.

2. Szükség van egy transzfermechanizmusra, ami a még így is befejezhetetlen – de egyébként érdemes – projektek más, hosszabb kifutású eszközökkel (pl. kohéziós alap) való befejezését is lehetővé teszi.

3. Átláthatóbb felmérési kritériumokra van szükség, és azok ellenőrzési lehetőségeinek rugalmasabbá tételére.

4. Komolyabb szerepet kell szánni a régiós és a helyi felügyeleti szerveknek (önkormányzatoknak), mert ők vannak a legközelebb az európai polgárokhoz, és többnyire eddig is az ő felelősségük volt a megvalósítás.

5. A projektekbe be kell vonni a civil társadalmat is.

6. A fennmaradó RRF 10%-át oktatási célokra, és 2%-át kulturális és kreatív projektekre kell fordítani.
7. A szociális megfontolásoknak továbbra is elsőbbséget kell élvezniük.

Negrescu szerint az európai polgárok és az európai szervek iránti bizalom szempontjából is kulcskérdés, hogy minden forrás jó helyre kerüljön, és fontos lenne elejét venni annak, hogy az RRF sikeres lezárása érdekében elmaradjon az érdemi és optimális végrehajtás, aminek záloga a pontos elszámolás. Azt akarják, hogy

minden cent számítson.

Bár az arányszámok alapján valóban kérdésesnek tűnhet a megvalósítás, arra lehetett számítani, hogy a tagállamoknak, az EU-nak és minden érintettnek időbe telik majd megismerni és kitapasztalni az RRF működését, hiszen az eszköz valóban egy egyszeri, eddig példátlan megoldás volt – erre hívta fel a figyelmet Siegfried Mureșan (Európai Néppárt, Románia), aki az RRF mellett az EU hosszú távú költségvetésére (MFF) vonatkozó EP-javaslatok jelentéstevője is volt.

Kései eszmélés

Az EU harca a pandémia idején nagy részben a bizalomra is alapult, hiszen a magánszektor abban a hiszemben hajtott végre fejlesztéseket, hogy a kormányukon keresztül sikerül hozzájutni a szükséges forrásokhoz. Ezek nemcsak a kríziskezelésre irányultak, hanem arra is, hogy hosszú távon megerősítsék és ellenállóbbá tegyék az európai gazdaságot, előremozdítsák annak digitalizációját, és költséghatékonyabb működtetését.

Mureșan három komoly hiányosságot azonosított abban, ahogy az RRF megvalósult, és jól látható, hogy ezek már a következő MFF-hez tett javaslataikat is befolyásolták.

1. Egyrészt úgy látja, egyértelmű, hogy a projektek annál jobban valósulnak meg, minél közelebb vannak a regionális és helyi szintekhez. Az ő meglátásukban a végső haszonélvezőknek az európai polgároknak kell lenniük, és a nemzeti kormányok nem vonták be eléggé azokat a szereplőket, akik a legközelebb vannak hozzájuk, és így nemcsak az igényeiket ismerik jobban, hanem a végrehajtásban is gyorsabban tudnak előrehaladni.
2. Másrészt azt is komoly hibának tartják, hogy a tagállamok kifejezetten a határaikon belül maradtak, és eszükbe sem jutott országokon átívelő projektek megvalósítása, pedig ez jelentené a valódi európai hozzáadott értéket. Nagyobb és ambiciózusabb tervekkel is ki lehetett volna állni, ami az egész EU képességeit felemelhette volna.
3. Harmadrészt Mureșan is az átláthatóságot kérdőjelezte meg, mivel ekkora összegnél egyszerűen nem megengedhető, hogy az EU közvetlenül választott ellenőrző szerve ne tudjon arról, hogyan költik el a pénzeket, ki lesz a források végső kedvezményezettje.

Ezt a transzparenciát elősegítendő a Bizottság nemzetenként bekérte azon 100 vállalkozások listáját, amelyek eddig a legnagyobb részben részesültek az RRF-pénzekből, amelynek mostanáig 24 tagállam – köztük Magyarország is – eleget tett, de Franciaország, Írország és Luxemburg egyelőre késésben van.

Az EB azonban közel sem aggódik ennyire a program kifutása miatt. Raffaele Fitto, a kohézióért és reformokért felelős biztos ugyan megköszönte a Parlament meglátásait, de egyértelművé tette, hogy

a Bizottság tartja magát korábbi álláspontjához, miszerint nem lesz hosszabbítás,

hiszen egy ilyen módosításhoz az Európai Tanács hozzájárulását is el kéne érni, sok tagállamban pedig a nemzeti parlamenteknek kellene szavazniuk az intézkedésről.

Bár alapvetően az egyes országok vétói miatt az EU legnehezebb döntéshozási fóruma a Tanács, amennyiben minden tagállam megbízna abban, hogy a források mindenkinél jó helyre kerülnek, az erről való szavazást akár formalitásként is kezelhetnék, de jelenleg nem ez a felállás érvényesül.

Védelmi pénz

Emiatt a Bizottság inkább olyan alternatívákat javasol a határidő megtartására, mint az eddig sikeresen futó projektek felskálázása, az említett transzfermechanizmus bizonyos stratégiai projektek esetén való foganatosítása, illetve a be nem fejezhető projektek félbevágása, ami azt eredményezné, hogy azokat csak 2026. augusztusig finanszíroznák, a fennmaradó költségeket pedig máshonnan kellene előteremteni az egyes országoknak.

Azonban úgy látszik, abban mindenképpen van egy összhang, hogy elveszni senki sem akar látni egy eurocentet sem, mert Fitto arról is beszélt, hogy a még így is felhasználásra váró forrásokat az RRF lejárta előtt a tagállamok más közös európai érdekek finanszírozására is fordíthatják. Ennek szerinte egy útja lehet, hogy

a tagállamok önkéntesen felajánlják függőben lévő forrásaikat a jövőbeli európai védelmi ipari program építésére.

Nemrégiben hasonlóval a lengyelek próbálkoztak, akik a helyi projektjeik lassú megvalósulására hivatkozva arra kérték a Bizottságot, hogy RRF-programként tekintsenek egy tanács létrehozására, amely védelmi projektek megvalósítására írna ki pályázatokat, így elosztva a határidőig elkölthetetlen pénzeket.

Természetesen Magyarország kifejezetten érintett az ügyben, hiszen mintegy 10,5 milliárd euró elérhető RRF-pénzből mindössze alig 900 millió előleget engedett át a Bizottság a jogállamisági aggályok miatt, amelyek a finanszírozási átláthatóságot és a gyülekezési jogot firtató törvénytervezetek miatt most a szokásosnál is nagyobb figyelmet kapnak Strasbourgban.

Címlapkép forrása: EU

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.