Nagyot dobtak a magyar GDP-n az uniós pénzek, pedig nem a jövőbe fektettük őket

Az Európai Bizottság friss jelentése szerint, az előző, 2014–2020-as uniós kohéziós politika érezhetően hozzájárult a gazdasági növekedéshez és a regionális különbségek csökkentéséhez az Európai Unióban. A RHOMOLO modell alapján készült elemzés azt mutatja, hogy a teljes időszakban mintegy 405 milliárd eurót pumpáltak a gazdaságba, beleértve a Covid-19 válság következményeire reagáló, közel 50 milliárd eurós REACT-EU programot is. Ez éves átlagban az uniós GDP mintegy 0,4 százalékát tette ki, ami jelentős lökést adott különösen a kevésbé fejlett régióknak, így Magyarországnak is.

A RHOMOLO az Európai Bizottság által fejlesztett regionális makrogazdasági modell, amely az EU NUTS 2 szintű régióinak gazdasági folyamatait szimulálja. Egy általános egyensúlyi modellről van szó, amely a háztartások, vállalatok és kormányzat viselkedését, valamint a tőkefelhalmozást, fogyasztást, munkaerőpiacot és kereskedelmet vizsgálja. Kifejezetten az uniós kohéziós és strukturális politikák hatásainak elemzésére szolgál. Lehetővé teszi a fejlesztési programok gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási hatásainak előzetes és utólagos becslését. Figyelembe veszi a régiók közti kapcsolódásokat, például a munkaerőáramlást vagy a technológiaterjedést. Így segít felmérni, hogy egy-egy uniós támogatás hogyan hat a regionális növekedésre és jólétre.

A támogatások eloszlását az a cél vezérelte, hogy az elmaradottabb térségek közelebb kerüljenek az uniós átlaghoz. Az összes forrás mintegy 63 százaléka a kevésbé fejlett régiókba került, ahol az egy főre jutó éves támogatás átlagosan 292,8 euró volt, szemben a fejlettebb régiók 45 eurós értékével. Magyarország ebben a körben az egyik legnagyobb kedvezményezett volt:

a forrásbevonás GDP-arányosan átlagosan 1,8 százalékot tett ki, míg egyes magyar térségekben, például Észak-Alföldön a támogatási intenzitás elérte a 4,1 százalékot.

Hasonló nagyságrendben részesült a Dél-Dunántúl 3,9 százalékkal, a Dél-Alföld és Észak-Magyarország pedig egyaránt 3,6 százalékkal. Ezek a számok jól mutatják, hogy az uniós források a magyar régiókban a gazdasági teljesítmény (képződő jövedelem) arányában jelentősek voltak.

Az elemzés szerint a programok hatását tekintve az EU GDP-je 2023-ig 0,56 százalékkal haladta meg a kohéziós politika nélküli szintet, miközben a foglalkoztatás 0,91 százalékkal emelkedett, ami 2,1 millió többletmunkahelyet jelentett.

A bizottsági mérés szerint a multiplikátorhatás kifejezetten erős: hosszú távon, 2045-re minden egyes elköltött euró 3,43 euróval növeli majd a GDP-t.

Rövid távon ugyan a haszon még kisebb volt – 2023-ban 0,69-es multiplikátort mértek –, de a beruházások végrehajtása az évek során fokozatosan megsokszorozta a hatást. 

Magyarországon a kohéziós források GDP-növelő hatása 2023-ban régiónként 1,5 és 6,6 százalék között mozgott, ami európai összehasonlításban is kiemelkedőnek számít. A legerősebb hatások a keleti és déli megyékben jelentkeztek, amelyek az uniós átlaghoz képest alacsonyabb induló szintről gyorsabban tudtak növekedni.

A támogatások ágazati eloszlása Magyarországon a közlekedési és egyéb infrastrukturális beruházások felé tolódott el. A teljes forrásból 17,3 százalékot költöttek közlekedési fejlesztésekre, 33,7 százalékot nem közlekedési infrastruktúrára, míg a humán tőkébe 22,6 százalékot fektettek. Kutatás-fejlesztésre és innovációra 8,8 százalék jutott, a vállalkozásfejlesztésre pedig 16,2 százalék. Ez a szerkezet jól mutatja, hogy Magyarország továbbra is az alapvető fizikai infrastruktúra fejlesztésében látta a felzárkózás kulcsát, miközben a tudásalapú növekedést támogató k+f és humántőke-beruházások aránya elmaradt a nyugat-európai átlagtól.

A jelentés hangsúlyozza, hogy ez hosszabb távon hátrányt jelenthet, hiszen a jelentés szerint a fenntartható növekedést egyre inkább a tudás- és innovációintenzív ágazatok húzzák.

Az uniós elemzés végül arra a következtetésre jut, hogy a kohéziós politika hozzájárult a regionális egyenlőtlenségek mérsékléséhez. A legszegényebb régiók GDP-je 2023-ban átlagosan 3,4 százalékkal volt magasabb, mint a politika nélküli forgatókönyvben, míg a fejlettebb térségekben mindössze 0,2 százalékos növekedés mutatkozott. A Theil-index szerint a régiós különbségek csúcspontjukon 4 százalékkal csökkentek, ezen belül a tagállamokon belüli eltérések 2,1 százalékkal, a tagállamok közötti különbségek pedig 4,8 százalékkal mérséklődtek.

A Bizottság úgy érvel, hogy ez a forráselosztás redisztributív hatását mutatja: a kevésbé fejlett térségek látványos felzárkózása a fejlettebbek relatív pozíciójának gyengülésével párosult.

Bőven lehet erősíteni a hatásokat megfelelő kormányzással

Az elemzés ugyanakkor arra is rámutat, hogy a támogatások hatékonyságát nagyban befolyásolja az intézményi minőség és a forrásfelhasználás sebessége. Bár Magyarország abszorpciós rátája a programidőszak végére 96 százalék körül alakult, a REACT-EU források gyors lehívása miatt kezdetben több késlekedés volt tapasztalható. A kevésbé fejlett régiók abszorpciója végül felgyorsult, de a tranzíciós térségekben elmaradás mutatkozott. A jelentés szerint a források teljes hatásának kiaknázásához nemcsak a mennyiség, hanem a felhasználás minősége is döntő, különösen a humán tőke fejlesztése és a kutatás-fejlesztés területén.

A Bizottság értékelése szerint a kohéziós politika 25 éves távlatban évi 4 százalék körüli megtérülést biztosított.

Ez ugyan figyelemre méltó, de az is kiderül a jelentésből, hogy a pozitív hatások idővel csökkennek: 2045-re a GDP-növekedés már csak 0,25 százalékkal haladja meg a bázisforgatókönyvet.

Ennek oka, hogy a támogatások által generált többletkapacitások és termelékenységi előnyök lassan leépülnek, ha nem követi őket további beruházási hullám. A szakértők ezért arra figyelmeztetnek, hogy a következő ciklusban a források hatékonyabb, hosszabb távú növekedést megalapozó felhasználására van szükség, különös tekintettel az oktatásra, az innovációra és a digitalizációra. Magyarország esetében ez azt jelenti, hogy a fizikai infrastruktúra fejlesztése mellett nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a képzett munkaerő és az innovációs kapacitások erősítésének.

A kohéziós politika tapasztalatai alapján a jelentés több tanulságot is levont. Egyrészt megerősítette, hogy a legnagyobb hatás a legszegényebb régiókban érhető el, ahol a források GDP-arányosan a legnagyobb lökést adják. Másrészt világossá vált, hogy a források szerkezete kritikus: a pusztán infrastrukturális beruházások rövid távon látványos eredményeket hoznak, de a hosszabb távú növekedést inkább az emberi tőkébe és a K+F-be való befektetések biztosítják. Harmadrészt kiemelték a források felhasználásának minőségi oldalát, az intézményi kapacitások, az átláthatóság és az eredményesség fontosságát.

Végül Magyarország számára ebből azt a fájdalmas következtetést lehet levonni, hogyha az Európai Bizottság számításai helytállók, akkor jelentős növekedési veszteséget okozhat az, hogy a 2021-2027-es ciklus forrás nagyjából feléhez még mindig nem férünk hozzá a jogállamisági viták miatt.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.