Nyugdíjak, devizahitelek: ahogy az új biztosítóvezér látja

‹ 1 2

P.: Úgy hírlik, a lakosság öngondoskodását erősítő javaslatcsomagot tettek a biztosítók a kormány asztalára. Miről szól ez pontosan?

E. M.: Konkrétumokat ezzel kapcsolatban még nem említenék, hisz megvan az a fórum, amelyen keresztül párbeszédet folytatunk a kormányzati képviselőkkel. Ehhez kapcsolódóan jelezném, hogy az életbiztosítások területén egyre hangsúlyosabbak a demográfiai tényezők. Nem véletlenül végez a Generali ezzel kapcsolatosan komoly kutatásokat. Ma már mintegy 3,8 millió a foglalkoztatott, az ő járulékukból kell kitermelni a közel 3 millió ember nyugdíját. Ráadásul a közel 3,8 millió aktív ember mintegy harmada minimálbér alapján adózik. Valójában tehát 2,5 millió elégséges járulékfizetőnek kell "eltartania" 3 millió nyugdíjast, s ebben jelentős az állami alkalmazotti kör, ahol az állam egyik zsebéből a másikba rakja a pénzt. A demográfiaihoz szorosan kapcsolódik e téren a foglalkoztatottsági probléma, a járulékfizetői kör kritikus mérete. Nagyon örülök, hogy a kormányzat mindkettőt világosan látja, és komoly szándékokkal, intézkedési tervekkel igyekszik javulást elérni.

P.: Az adóváltozásoknak és a nyugdíjcélú megtakarítások reálhozamának köszönhetően több százmilliárd forint szabadul fel részben rendszeres, részben egyszeri tételként a magyar adófizetők zsebében, melyet a biztosítók életbiztosítási termékekbe áramoltathatnak. Érzik már a már megtörtént adóváltozások hatásait?

E. M.: Az ügyfelek erre való egyértelmű nyitottsága érzékelhető. Azt is látjuk azonban, hogy azoknál, akiknél a változások többletjövedelmet jelentenek, számottevő a tanácstalanság arra vonatkozóan, mire is költsék ezt a pénzt. Ilyenkor a tanácsadás szerepe nagyon nagy. Az eddig tapasztalt érdeklődés ugyanis még nem jelenti azt, hogy egyik napról a másikra hatalmas új biztosítási szerződés volumen keletkezne ebből.

P.: Versenytársai többségéhez képest a Generali nagy darabszámú, de kis összegű életbiztosításokat értékesít. Azt gondolhatnánk ezért, ügyfeleik inkább az alacsonyabb jövedelműek közül kerülnek ki. Nem jelent-e kockázatot a biztosító számára, hogy az adóváltozások épp az ő megtakarítási szokásaikat érintik a legkevésbé?

E. M.: A Generalinak 1,2 millió ügyfele van, és gyakorlatilag minden ügyfélszegmensben képviselteti magát. Stratégiai munkánk része, hogy folyamatosan végezzük azt a szegmentációt, melynek eredményeként még célzottabban tudunk reagálni az ügyféligényekre. Méretünkből kifolyólag az egész magyar társadalmat leképezzük. Nem célunk, hogy csak a tehetősebb réteg biztosítója legyünk, és társadalmi felelősségünk sem ebben áll.

P.: A devizahitelesek egy része esetében a védőárfolyamos szisztéma is rendszeres megtakarítási lehetőséget teremt, amit akár racionális döntés eredményeként ki is használhatnak. Látnak ebben termékfejlesztési lehetőséget a Generalinál?

E. M.: Nem irreális ez a feltételezés. A védőárfolyam technikai részleteinek ismeretében a biztosítók minden bizonnyal mérlegelni fogják, miként használják ki ennek lehetőségét.

P.: Áttérve a nem-életbiztosításokra: a legutóbbi kgfb-kampányban mintha lemaradt volna a Generali és a Genertel a nagy árversenyben...

E. M.: Elsőre így tűnhet, árazási stratégiánk azonban akkor sem lett volna más, ha előre látjuk, mi lesz a következménye. A rendelkezésünkre álló kárstatisztikák alapján alakítottuk ki árainkat, természetesen elmentünk addig a szintig, ameddig el lehet menni, a szolgáltatási színvonalat veszélyeztető árakat azonban nem vagyunk hajlandóak felvállalni. A Generali-Providencia hagyományosan a személyes értékesítésben, az ügyféllel való kapcsolatban erős. Az egész biztosítási piac számára hozott tanulságokat a kampány: az árak elgondolkodtatók, teljesen világos, hogy a még mindig lefelé mutató irány nem fenntartható. Ez nem csak a piacszerzési céllal belépők miatt van így: az alapprobléma az, hogy a kgfb egy háromszereplős játszma. Ketten szerződünk egy harmadik ember számára, így a szolgáltatás helyett még mindig a díjak mértéke az elsődleges. Ami Magyarországon ma 100 euróba kerül, az Ausztriában kb. 350 euró. A termék értéke, haszna nem a díjoldalon, hanem a károldali szolgáltatásban jelentkezik. Jó lenne, ha ezt egyre többen felismernék, bízunk tehát a piac bölcsességében.

P.: A tavalyi vörösiszap-katasztrófa sajnálatos módon világított rá a vállalati felelősségbiztosítások rendezetlen helyzetére. Tapasztalnak-e e téren élénkülést?

E. M.: Érzékelhető a keresletélénkülés. A verseny ezen a területen is nagy, számos a versenytárs. A vörösiszap-katasztrófa révén sokan szembesültek azzal, mennyi minden megtörténhet. Nem csak itt, a lakásbiztosítások területén is óriási a verseny, mindenki próbál még alacsonyabb díjakkal előjönni, újítani, termékkombinációkban kínálni az ügyfeleknek a lehetőségeket. Az árakra erőteljes nyomás nehezedik, így volumenben is állnunk kell a sarat. Úgy tűnik, ez sikerül is.

P.: A Generali nyugdíjpénztára több mint kétezer fővel fennmaradhat. Gondolkodnak-e mégis azon, hogy más, kisebb nyugdíjpénztárakhoz hasonlóan feladják önállóságukat?

E. M.: Ezzel kapcsolatosan még nem született végleges döntés. Energiánk nagy részét jelenleg arra fordítjuk, hogy a vagyonátadás, a megfelelő értékelés, azt követően pedig a hozamok kifizetése megtörténjen. A nyugdíjpénztár sorsa később kerül terítékre.

• Címkék:
• öngondoskodás

• Új seprű jól seper?.
• Élet- és nem-életbiztosítások, nyugdíj: merre tovább?.