Uniós élmezőnyben vagyunk ebben az ágazatban, de csak amíg bírjuk a kínai dömpinget

A víziszárnyas-ágazat Magyarországon az agrárium egyik legkülönlegesebb területe: az elmúlt évtizedekben ugyan jelentős fejlődésen ment át, azonban az utóbbi évek kemény krízisei – a pandémia, az energiaválság, a fogyasztás átalakulása és a madárinfluenza – súlyos kihívások elé állították a szektort, amelynek erőssége az erős exportorientációban rejlik: az itthon termelt pecsenyekacsa döntő többsége Németország, Anglia, de a nyugat-európai országok mellett Japán és Kanada piacain talál gazdára.

Ez nem is különösebben meglepő annak tükrében, hogy

a magyar lakosság évente átlagosan mindössze 3 kilogramm kacsahúst fogyaszt, ezt is jellemzően a Márton-naptól karácsonyig tartó szűk időszakban.

„A '90-es évek közepén még csak húsz hetet vágtak iparszerűen egy évben, nyáron egyáltalán nem is lehetett kacsát kapni. Aztán az üzletláncok megerősödésével jöttek az akciós programok, amelyeknek köszönhetően jobban szétterült az értékesítés, de még mindig erős a szezonalitás” – mondta a Portfolio-nak Kiss István a Bács-Tak Cégcsoporthoz tartozó Hunent Zrt. igazgatósági elnöke, a cégcsoport résztulajdonosa.

A Bács-Tak Kft-t 1992-ben alapították, majd később saját telephelyen kezdték el a pecsenyekacsa-törzsállomány tartását és a keltetőüzem üzemeltetését, majd 2007-ben jött létre a Bács-Tak cégcsoportot, amely zárt, vertikális integrációban működik. Ennek a cégcsoportnak lett része a Hunent Víziszárnyas Feldolgozó Zrt., amivel a cégcsoport a keverék takarmánygyártásól a baromfinevelésen és feldolgozáson át az értékesítésig mindent ellenőriz: 17 telephelyen folytatnak tevékenységet, több mint 700 fő állandó munkaerőt foglalkoztatva. A saját telepek mellett 50-100 gazdálkodóval állnak szerződéses viszonyban, ezzel a termelői körrel, valamint a 2017-ben korszerűsített saját keltetőüzemmel, vágóhíddal biztosítja a vállalat az évi 10-12 millió kacsa előállítását.

A cégcsoport éves konszolidált árbevétele megközelíti a 20 milliárd forintot, évente közel 30 ezer tonna pecsenyekacsát dolgoznak fel és értékesítenek, többnyire nyugat-európai piacokon. Saját növénytermesztésük nincsen, a gabonát vásárolják, de azt leszámítva teljesen zárt vertikumban működnek, ahogy mondani szokták „a földtől az asztalig” felügyelik az előállítást.

„Napi 50 ezer kacsát vágunk négy napon keresztül, 10 órás munkarendben. A dolgozókat a térségből szállítjuk be, mintegy 60 kilométeres körzetből, jelen pillanatban a cégcsoport létszáma 700 fő. Erre a heti 200 ezer kacsavágásra van felépítve az egész cégcsoport működése, tehát annyi szülőpár van letéve, hogy ezt a 200 ezer végterméket tudja produkálni, ehhez a kapacitáshoz építettük a keltetőt is” – tette hozzá Kiss István.

Jelentős a külső finanszírozási igény

A kacsát a tojás keltetőbe rakásától számított 10. héten vágják le, ezután kezdődik csak a kereskedelmi és logisztikai tevékenység, ami jelentősen elhúzódhat: amíg a csirkék 95 százalékát frissen értékesítik, a maradékot pedig fagyasztva, addig a kacsánál ez fordítva történik, körülbelül 10-15 százalék megy el frissen, a többi fagyasztva, aminek az oka a már említett szezonalitás, azaz, hogy Márton-nap és karácsony között veszik meg a termelés 60 százalékát.

Ez persze a finanszírozásban is megjelenik, nagyobb pénzeszközöket, adott esetben hiteleket emészt föl az elnyújtott értékesítési folyamat: egy júliusban levágott kacsa előfordul, hogy csak novemberben kerül kamionba, a vevő pedig innentől számítva 30 nap múlva fizet. A szavatossági idő egyébként másfél-két év, de jellemzően egy éven belül értékesítik az árut. Mindenesetre az ilyen hosszú értékesítési időintervallum elengedhetetlenné teszi a forgóeszköz – és egyéb hitelek igénybevételét, illetve a beruházási tervek miatt is szüksége volt a cégcsoportnak az MBH Bankkal való együttműködésre.

„Régóta vagyunk kapcsolatban a cégcsoporttal, de az intenzív együttműködés körülbelül két és fél évvel ezelőtt kezdődött, az első korszerű állattartó telep beruházáshoz kapcsolódóan” – mondta Boros Zoltán, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának nagyvállalatokért felelős igazgatója, aki szerint a madárinfluenza legjobb ellenszere a zárt tartás, nagyon szigorú egészségügyi előírásokkal. Ha ugyanis az megvan, akkor minden más arra tervezhető, akkor lehet magabiztosan újabb partneri szerződésket aláírni külföldi felvásárlókkal, ha az üzembiztos működés garantálva van, és nem esik ki kapacitás az olyan veszélyforrások miatt, mint a madárinfluenza.

„Nekünk arra van küldetésünk, hogy a magyar tulajdonú vállalatokat két dologban támogassuk. Az egyik, hogy a hazai piacon eredményt termeljenek, növekedjenek, és a feldolgozott termékeikkel szerezzék vissza a magyar piacokat, így csökkentve a külföldről jövő import élelmiszeripari cikkek arányát. Másrészt pedig – ez esetben inkább erről van szó – hogy lépjenek ki a külföldi piacra, vagy ha már ott vannak, növeljék a piaci részesedésüket” – tette hozzá Boros Zoltán.

Jelenleg a második korszerű állattartó telep épül, amely a tervek szerint a jövő év 22. hetében áll üzembe.

A vágóhíd teljes kapacitásának kiszolgálására nyolc ilyen telepre lenne szükség, de a vezetésnek nem célja, hogy teljesen kiváltsa a jelenlegi régebbi telephelyeket és a bérnevelést, összesen négyre szeretnének beruházni, amellyel már biztosíthatók azok az állatjóléti követelmények, amelyek nemcsak a nyugat-európai piacokon elvártak, de egyre inkább fontos tényezővé válnak a piaci versenyben.

Új piacok, új versenytársak

A jelentős export egyébként már a privatizációt megelőzően jellemző volt az iparágra, annak csak szerkezetét alakították át a cégnél: amíg korábban egy nagykereskedőre volt felépítve a külföldi értékesítés – a termékek 70 százalékát egy német cég terítette az üzletláncokban – addig mára a termelés növelésével ez az arány 50%-ra zsugorodott, illetve új vevőket is találtak: az Európában élő vietnámi és kínai közösségeket, amelyeknek 5-6 kereskedőn keresztül is ellátóik.

Azonban a keleti közösségek hozták a saját beszállítói csatornáikat is, és ahogy sok más iparágban láthattuk már, az árversenyben itt sem akadt ellenfele a kínai termékeknek. Legfőképpen a kínai éttermek azok, amelyek hozzák magukkal az otthoni beszállítói kapcsolataikat, amelyekkel árazásban lehetetlen felvenni a kesztyűt:

„A piaci áruk a mi önköltségünk alatt van két euróval. Egyszerűen nincs az a hatékonyság, racionalizálás, amivel ezt a különbséget le lehet dolgozni. Ráadásul korábban 16 ezer tonna volt az éves vámmentes kontingens felső határa a közös piacra való behozatalra, de 2022 óta ez megszűnt, és tavaly már 32 ezer tonnát hoztak be, idén pedig már ezt is átlépték, becsléseink szerint év végére a 40-45 ezer tonnás mennyiséget is elérheti a keletről behozott kacsa” – mondta  Kiss István, aki ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a kínai áruk csak a HORECA-szektort öntik el, a kiskereskedelmi üzletláncok a minőségi aggályok miatt nem engedik be a kínai kacsát, így ott van tér a terjeszkedésre.

Ehhez azonban meg kell felelniük azoknak az állatjóléti elvárásoknak, amelyeket ezek a piacok támasztanak, ezért folyamatos a beruházási igény, miközben a gazdasági környezet enyhén szólva sem a legkedvezőbb. Kiss István szerint a következő lépés egy olyan kereskedőcég felvásárlása lehet, amelyen keresztül tovább tudják növelni a nyugat-európai piaci jelenlétüket, és ezáltal 10-15 százalékkal növelni a termelésüket. De ehhez először itthon kell ennek a feltételét megteremteni a korszerű állattartó telepek megépítésével.

„Az idén januárban, Bácsalmáson átadott állattartó telepünkön megtermelt kacsákért – amelyeket minden állatjóléti kritériumnak megfelelően neveltünk – 10-15 százalékkal többet kapunk a piacon, mert a német vevők hajlandóak megfizetni a különbséget, ha látják, hogy a termék rendelkezik ezekkel a jóléti tanúsítványokkal” – mutatott rá.

A cégvezető kitért még az árfolyammozgásokra, amelyek jelen helyzetben ösztönzően hathatnak az exportra, de véleménye szerint ez ma már csak egy mítosz, hiszen nemcsak a bevétel jön euróban, ma már a költséget döntő része is: „a takarmánytól kezdve a csomagolóanyagon át az energiáig mindent euróban kötünk le, a bérköltség az egyetlen, amely még jelentős kiadás és forintban kell fizetni, de az új létesítményekben, mint például a 2017-ben átadott vágóhíd, az egyik fő cél volt, hogy az automatizáció révén csökkenteni tudjuk az alkalmazotti létszámot” – mondta, és hozzátette, hogy az árfolyamproblémára a végső megoldást egyébként az euró alapú elszámolásra való áttérés fogja megoldani.

A cikk megjelenését az MBH Bank támogatta.

Címlapkép forrása: Hunent Zrt.