Nem kell eszeveszett kockázatokat vállalniuk a leendő nyugdíjasoknak

Az amerikai befektetési alappiacon az utóbbi években dinamikusan nőtt a céldátum (target-date) alapok vagyona, azonban ezek az alapok - amik jellemzően egy céldátumhoz (tipikusan a nyugdíjba vonulás várható időpontjához) közelítve fokozatosan csökkentik a kockázati kitettségüket - komolyan megszenvedték a válságot.2008-ban átlagosan 25 százalékos veszteséget érte a céldátum alap tulajdonosokat, azonban nagy volt a szórás az egyes alapkezelők között, hiszen azok, akik magasabb részvénykitettséget tartó alapba fektettek be, akár 40 százalékot is bukhattak a Lehman bedőlését követő pánikban. A nyugdíjhoz közel álló befektetőknek ez komoly érvágást jelentett, és mint később kiderült a legjobb megoldás az volt, ha a befektető kiülte a válságot. Egyelőre még nem tudták az alapok teljes egészében visszahozni a veszteségeket, azonban a közel 20 százalékos 2009-es teljesítmény könnyített a szektorra nehezedő nyomáson.

Az életciklus alapok egyik csoportját alkotó konstrukciók alapvetően azért lettek annyira népszerűek Amerikában, mivel az átlagemberek számára az egyik legegyszerűbb nyugdíj célú megtakarítási formát testesítik meg. További könnyítést jelentett a piacnak egy évekkel ezelőtti törvényváltozás, ami lehetővé tette, hogy a munkavállaló alapesetben ezeket az alapokat jelölje meg a munkáltató befizetéseinek célpontjaként.

A szektor jövője nem forog kockán, hiszen a hosszabb távon emelkedő trend megerősíti a részvénybefektetések létjogosultságát, azonban a válság kapcsán a Financial Times arra kereste a választ, hogy okozott-e törést az alapkezelőkben a világégés, vagy folytatódhat minden a korábbi forgatókönyvnek megfelelően?

A válság felülírta a korábbi forgatókönyvet

A válság sok kérdőjelet vetett fel, így például azt, hogy valóban szükséges-e olyan magas részvényarányt tartani a céldátum elérésekor, mint azt több szereplő is teszi? Az amerikai piacon nem ritkaság, hogy például az alapok a nyugdíjba vonulás céldátuma környékén még a vagyon nagyobb részét részvényekben tartják, és ez a helyzet a nyugdíjazás után sem változik meg drasztikusan.

Korábban éppen a magas részvényarány - és az ennek köszönhető volatilitás - szúrt szemet az amerikai felügyeletnek, azonban szabályváltoztatásra nem került sor, mindössze néhány meghallgatáson kellett részt venniük a legnagyobb szereplőknek.

A Portfolio.hu - Nyika közös rendezésű nyugdíjkonferenciáján is előkerült a céldátum alapok témaköre, Daniele Fano, a Pioneer Investments vezető közgazdásza előadásában kiemelte, hogy bizalmi válság van a szektorban. A zűrzavar az amerikai piacon abból adódott, hogy a magas részvényarány miatt komoly veszteségek érték a céldátum alapokat, az átláthatóság nem volt biztosított (nem volt rendesen kommunikálva a részvény/kötvény arány), miközben a befektetők számára nem volt biztos a jövő, a piac a felhalmozási periódusra fókuszált, de nem adott megoldást a nyugdíj utáni időszakra.



Az alapkezelők pontosan a nagy zuhanásokat követő gyors visszapattanás miatt nem változtattak többségében a nyugdíjasok számára fenntartott termékeken (maximum finomhangolásra került sor), azonban egyesek az innováció útjára léptek. A Financial Times gyűjtése szerint például több szereplő is olyan új konstrukciókat ajánl a befektetőknek, amik 65 éves kor betöltésével nullára csökkentik a portfólió részvényarányát. Ezt követően több lehetősége is van a megtakarítónak: például egy összegben fel is lehet venni a megtakarítást, vagy akár egy másik megtakarítási formába is át lehet görgetni az évtizedek alatt felhalmozott vagyont.

Természetesen a piacról nem tűntek el a hagyományos, és uralkodónak tekinthető termékek, amik arra építenek, hogy a befektetők nem akarnak majd a nyugdíjazásakor egy összegben hozzányúlni a pénzükhöz, hanem a nyugdíjkorhatár elérése után még évekig tartózkodhatnak a céldátum alapokban kezelt összegek feltörését. (Szemléletes, hogy a piacon utóbbi alapokat target-date helyett target-death alapoknak nevezik.)

Inkább finomításra került sor, mint 90 fokos fordulatra

Az AllianceBernstein véleménye jól tükrözi a szektorban tapasztalható közhangulatot, véleményük szerint a hosszú távú szemlélet és az egyre fontosabbá váló befizetés meghatározott nyugdíjalapok miatt a befektetők elsődlegesen magas reálhozamot várnak el. A részvénypiaci kockázat csak másodlagos tényező Seth Masters, az AllianceBernstein befektetési vezetője szerint, a hosszú távú szemlélet miatt pedig a volatilitás csak rövid távon jelenthet problémát.

A JPMorgan a rugalmasságra helyezi a hangsúlyt, például a 2005-ös céldátum alapjuknál lehetővé tették, hogy a 65 évet betöltött és annál idősebb befektetési jegy tulajdonosok három év alatt a teljes megtakarításuk 81 százalékához hozzáférjenek. A tapasztalat az, hogy mióta ez a lehetőség él, azóta a többség inkább kiveszi a pénzét, mindez pedig azt mutatja, hogy számos befektető részéről az az elvárás, hogy a nyugdíjba vonuláskor álljon rendelkezésre a maximális tőke.

Arról is megoszlanak a vélemények, hogy szükség van-e egyfajta tőkevédelemre a céldátum alapok esetében. Az egyik nagyágyú, a Vanguard szerint egy jól diverzifikált portfólió létrehozása tökéletesen elegendő, hiszen a magas hozam reményében be kell vállalni a gazdasági ciklusok és az árfolyamok hullámzását. Ennek ellenére több alapkezelő is például a diverzifikáció jegyében a portfóliót bővítette inflációkövető kötvényekkel, ami tudva levő, hogy az infláció ellen tud védelmet nyújtani.

A John Hancock is változtatáson töri a fejét, piaci források szerint az új alapcsaládjuk már egy sokkal konzervatívabb befektetési politikát valósít majd meg, miközben a költségek csökkentését úgy próbálják elérni, hogy aktívan kezelt befektetések helyett indexkövető alapokba fektetnek majd be.

Összefoglalva, nem hozott nagy változást a válság a céldátum alapoknál, a magas kockázatvállalású befektetők továbbra is elérhetik a számukra megfelelő konstrukciókat, azonban a piaci igények változásával összhangban az alapkezelők az újonnan indított alapoknál már konzervatívabb befektetési politikát is elérhetővé tettek. Sőt egyre több olyan új termék érhető el, ami a nyugdíjazás időpontjában már inkább a tőke megőrzésére, mint a magas hozamra törekszik. Mindebből a befektetők profitálhatnak, hiszen szélesebb palettából választhatnak, mint korábban.