Ha ekkora barátaink a lengyelek, miért nem kereskedünk velük többet?

Magyarország külkereskedelme az elmúlt évtizedekben jelentős szerkezeti átalakuláson ment keresztül. Míg 2004-ben, az Európai Unióhoz való csatlakozásunk évében a teljes magyar külkereskedelem közel egyharmadát (30,42%) folytattuk Németországgal, addig a Visegrádi Együttműködés országai (V4) – tehát Csehország, Lengyelország és Szlovákia – esetében ez az arány csupán 8,5% volt.

Ezzel szemben, ha a legutóbbi teljes évet, 2023-at nézzük, akkor a továbbra is vezető Németország súlya a teljes volumen negyedére (24,49%) csökkent, a V4-es partnerek pedig 16,51%-kal – ha egy országként kezelnénk őket – feljöttek a második helyre.

A visegrádi országokon belül arányaiban a legnagyobb bővülés Szlovákia esetében volt megfigyelhető, északi szomszédunk szerepe a teljes magyar külkereskedelemben ugyanis 20 év alatt 1,96%-ról 5,14 %-ra nőtt. Csehországban a bővülés már mérsékeltebb volt (2,62%-ról 4,85%-ra), arányaiban pedig Lengyelország teljesített a legrosszabbul, amely 2004-ben a teljes magyar külkereskedelmi termékforgalom 3,04%-áért felelt, 2024-ben pedig ugyanez az arány 5,1% volt.

Arról tehát nincs szó, hogy a lengyel-magyar kereskedelmi viszony ne fejlődne, de ha figyelembe vesszük, hogy

• a Lengyelországot 2015 és 2023 között vezető Jog és Igazságosság (PiS), valamint a Magyarországon 2010 óta hatalmon lévő Orbán-kormány stratégiai partnerek voltak,
• továbbá a közelmúltig lengyelek és magyarok kifejezetten pozitívan gondoltak egymásra,

akkor azt látjuk, hogy a több szempontból is kiemelkedően szoros magyar-lengyel kapcsolatok kiugró mértékben nem tudták stimulálni a gazdasági viszonyrendszert.

De miért?

„Alapvetően a magyarokkal szemben mindig pozitív a hozzáállás Lengyelországban, tehát azt, hogy »lengyel-magyar két jó barát«, körülbelül kétezerszer hallottam az elmúlt húsz évben, amióta kint vagyok” – mondta Németh Tomasz, a Richter Gedeon lengyelországi leányvállalata, a Gedeon Richter Polska vezérigazgatója.

Magyar gyógyszeróriás Lengyelországban

A Richter az egyik legrégebbi, a lengyel piacon jelen lévő magyar vállalat, a gyógyszercég már a XX. század elején is szállított termékeket Lengyelországba. Jelenleg hozzávetőlegesen 800 alkalmazottjuk van, közülük 80-an foglalkoznak kutatás-fejlesztéssel. Németh elmondása szerint körülbelül 2 százalékos piaci részesedéssel rendelkeznek a rendkívül nagy lengyel piacon.

A magyarok és lengyelek közötti történelmi közelséget tehát Németh is meghatározónak tartja, ugyanakkor azt is hozzátette: az üzleti életben ennek nincs nagy jelentősége.

Nagyon kapitalista, nagyon versenyszellemű piacról van szó, itt igazából nincs nagy jelentősége, hogy az adott üzleti szereplő melyik országból származik, csupán a teljesítmény számít

– közölte Németh, aki egyben a Lengyel-Magyar Gazdasági Kamara elnöke is. Ez a szemlélet szerinte egyébként meghatározó volt a lengyel piacgazdaság fejlődésében is.

Példaként hozza, hogy Lengyelország Magyarországhoz viszonyítva ledolgozta azt a hátrányt, amivel a szocialista rendszerek bukásakor indult. Míg ugyanis a rendszerváltások idején az egy főre jutó GDP Magyarországon jócskán meghaladta a lengyel adatot – 1990-ben az 1600 dolláros lengyel mutatóhoz 3300 dolláros magyar érték társult –, addig az elmúlt időszakban a két gazdasági indikátor tartósan összeért.

„Ezt a fejlődést véleményem szerint jelentős részben annak is köszönheti Lengyelország, hogy nagyon stabil a szabályozás, stabil a jogszabályi környezet, ahogy az üzleti feltételek is állandóak. Természetesen itt is különböző színezetű kormányok váltották egymást, de alapvetően az összes vezetés közös nevezője volt, hogy nem nagyon próbálták átlépni az üzleti szektor ingerküszöbét” – fogalmazott.

Ha tovább vizsgáljuk Magyarország és Lengyelország gazdasági viszonyát, az a két ország közötti termékforgalmi adatokból is látszik, hogy Lengyelországból az elmúlt 10 évben mindig több árut importáltunk, mint amennyit oda kivittünk. Magyarország szempontjából tehát a kereskedelmi mérleg negatív.

Ahhoz, hogy a magyar cégek sikeresebbek lehessenek Lengyelországban, Németh szerint több elem is hiányzik.

„Én alapvetően két dolgot vettem észre a kamarai tevékenységemen keresztül. Az egyik, hogy a magyar cégek általában nagyon kevés információval rendelkeznek Lengyelországról. Inkább megvan a német-nyugati orientáltságuk, tehát ha üzletet akarnak fejleszteni, elsősorban nyugati irányban gondolkodnak. Nagyon sokszor nincs figyelembe véve az a tényező, hogy a kelet-európai országok jelentősen megváltoztak, ezek már óriási felvevőpiacot is jelentenek” – közölte.

Meglátása szerint nagyon sok magyar vállalatvezető még a nyolcvanas években kialakult képpel azonosítja a lengyel piacot, azonban az időszakra jellemző vadkapitalista viszonyok ma már nem léteznek.

Németh tapasztalatai alapján a másik ok, amiért magyar vállalatok gyengébben szerepelnek Lengyelországban, leginkább logisztikai eredetű. Nagyon sok magyar cég megijed, amikor Lengyelországba kikerül, mivel Magyarország alapvetően Budapest orientált hely, ezzel szemben Lengyelországban öt-hat olyan nagyváros is van, amelyek gyakorlatilag egyenrangúak. Tehát ha Lengyelországban egy cég üzleti tevékenységet akar kezdeni, egyáltalán nem elég Varsóban nyitni valamilyen kereskedelmi központot, már amennyiben országos, és nem valamilyen regionális jelenlétben gondolkodik.

„Lengyelország tehát nagy ország, és ez a piac sokkal nagyobb beruházást igényel, mint amit Magyarországon megszokhattak” – fogalmazott Németh.

Sok a hasonlóság, de azért vannak különbségek

A két ország gazdasági körülményeivel kapcsolatban megkerestük Jacek Czerniakot is, aki a Citi Global Network Banking üzletágát vezeti Közép-Európában és Lengyelországban. A szakember a hasonlóságok között említette a közös gazdaságtörténeti kontextust és azt is, hogy

a koronavírus-járvány utáni időszakban mindkét ország alapvetően a nyertese lett a globális ellátási láncok zavarainak.

"Az elmúlt 2-3 évben Lengyelország és Magyarország is kiemelt befektetési célponttá vált az ázsiai befektetők számára, különösen a mobilitási és a technológiai szektor területén. E mellett mindkét piacon sok üzleti szolgáltatóközpont jelent meg, elég csak Varsóra, Krakkóra vagy Budapestre gondolni. Ezek a cégek pedig magas hozzáadott értékű szolgáltatásokat és pozíciókat hoztak mindkét országba” – mondta Czerniak.

Hozzátette: „A két ország fejlettségi szintje és egy főre jutó GDP-je is hasonló, továbbá a kis- és középvállalati (KKV) szektor mindkét helyen különösen nagy mértékben járul hozzá az ország gazdasági teljesítményéhez.”

Az eltérések közül a bankár is kiemelte a méretkülönbséget: Lengyelország az EU hatodik legnagyobb gazdasága, Magyarország ezzel szemben a második és a harmadik harmad határán van. Ebből adódik, hogy a lengyel KKV-k közül sokan inkább a belső piacra koncentrálnak, hiszen az is hatalmas. Magyarországon viszont más a helyzet, a vállalatok nagyobb része kacsintgat külföldre, pont a viszonylag korlátos belföldi lehetőségek miatt. Ezen felül pedig, míg tapasztalatai szerint Lengyelországban több KKV gondolkodik gyártásban, addig Magyarországon inkább a szolgáltatószektor van fókuszban.

Kihagyott lehetőségek

Visszatérve a két ország gazdasági kapcsolatára, ezen a téren még sok a tartalék a magyar cégek számára. Erről Wisniewski Anna, a Lengyel-Magyar Gazdasági Kamara ügyvezető igazgatója – az intézmény alapítója – beszélt a Portfolio-nak.

"Én mindig úgy tekintek erre a relációra, hogy nagyon perspektivikus és sok lehetőséget kínál. Nem szabadna engedni, hogy ez a vonat elrobogjon mellettünk, hiszen még bőven van lehetőség a beszállásra. Számos olyan potenciális partner van, akivel lehetőség lenne a sikeres és kölcsönösen előnyös együttműködésre” – fogalmazott.

A Lengyel-Magyar Gazdasági Kamara egyébként 2019 őszén jött létre Krakkóban, és Wisniewski elmondása szerint a kezdetektől nagy érdeklődés övezi a vállalati kapcsolatok fejlesztését támogató tevékenységét. Mindemellett megfigyelhető, hogy sokkal nagyobb aktivitás tapasztalható a lengyel cégek részéről, mint a magyarok felől.

"Lengyel vállalatok nagyon hamar és minden ismeretség nélkül fordultak hozzánk. Most is sokan tervezik a magyar piacra való belépést, nagyon tudatos stratégiával, konkrét célokkal rendelkeznek” – közölte. Pedig Wisniewski szerint a trend fordított kéne hogy legyen:

a lengyel piac ugyanis nagyon komoly felvevő potenciált jelent, nemcsak a nagy lakosságszám, hanem a fizetőképes kereslet miatt is.

Vannak jó minták

A lengyel-magyar kapcsolatrendszerben vannak ugyanakkor sikeres sztorik magyar oldalról is, tőkekihelyezésben például egyes magyar cégek kifejezetten jól teljesítenek. Wisniewski kiemelte a Richtert, amely jó példával jár elöl, de elmondása szerint az ingatlanfejlesztés területén a Cordia, valamint a magyar gyökerekkel rendelkező TriGranit is komoly projektekkel van jelen a lengyel piacon.

Mindemellett nemcsak a legnagyobb magyar vállalatokra érdemes gondolni. A kamarai vezető példaként hozta a Hidrofilt vízgazdálkodási szegmensben működő céget is, amely sikeres lengyelországi projekttel rendelkezik.

A magyar cégek lengyelországi érvényesülésével kapcsolatban ugyanakkor a kamara ügyvezetője elmondta, hogy vannak nehézségek és kevésbé sikeres próbálkozások is. Ez szerinte nagyrészt annak köszönhető, hogy míg egy multinacionális cég stratégiában gondolkodik, ez a magyar KKV-k külpiaci terjeszkedése esetén nem mindig jellemző.

Hallanak egy ötletet, és elindulnak anélkül, hogy azt alaposan kidolgoznák, konkrét lépésekre lebontva, kalkulációval és piacfelméréssel kiegészítve

– fogalmazott.

Arra Wisniewski is felhívta a figyelmet, hogy a lengyel piac összetett. Nagy, versengő gazdaságról van szó, 40 millió fogyasztóval, erős hazai és nemzetközi szereplőkkel, jelentős protekcionista szemlélettel.

Bár az ország a magyar cégek számára földrajzi szempontból jól megközelíthető, tisztában kell lenni például a jogi környezettel, és bár a hasonló történelmi gyökereket a kamarai vezető is említette, ettől függetlenül ma már teljesen új, a magyarországitól eltérő üzleti környezetben kell boldogulni.

"Sokan hallanak arról, hogy a lengyel egy fejlettebb piac, de azért nagyon sokan meglepődnek, amikor megérkeznek és látják, hogy mennyivel. Ott nem mindig elégséges az a szintű marketing anyag vagy az a felkészültség, amivel egy adott cég jön. Ezen túl nagyon fontos a kapcsolati tőke is, a bizalmi légkör megteremtése pedig Lengyelországban is elengedhetetlen ahhoz, hogy egy tárgyalási folyamat egyáltalán elinduljon” – fogalmazott.

Ezen a területen látja egyébként a kamara kulcsszerepét is: „Mi, mint kamara, kifejezetten üzletfejlesztést segítő, kapcsolatépítést támogató rendezvényeket szervezünk. Ezek célja, hogy gazdasági szereplők, köztük cégek, önkormányzatok és városi intézmények találkozzanak egymással. Mindez ugyanis jelentős mértékben könnyíti meg az utána következő lépéseket” – közölte.

Ezen felül céljuk még a tájékoztatás is, hogy aki szeretné – legyen az lengyel cég, amely a magyar piac iránt érdeklődik vagy magyar cég, amely a lengyel piacra lépne ki –, az elérje és megkapja azt a támogatást és segítséget, amire szüksége lehet.

A cikk a Lengyel-Magyar Gazdasági Kamarával együttműködésben készült.

Címlapkép forrása: Getty Images