A nyugdíjak akkor is megőrizték vásárlóértéküket, amikor a reálbérek csökkentek

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Amennyiben hozzászólna a témához, küldjön levelet a portfolio@portfolio.hu címre.

Tény mindenekelőtt az, hogy a hatályos törvények a nyugdíjak legalább az inflációval azonos mértékű növelését írják elő. Ez az elmúlt években mindig megvalósult, a nyugdíjak tehát nem veszítettek a reálértékükből, sőt reálérték-növekedés történt, következésképp ez alapján nem beszélhetünk a nyugdíjasok elszegényedéséről, az ÁSZ ilyet nem állított. Tény az is, hogy a nyugdíjak 2023-ban is megőrizték vásárlóértéküket, vagyis akkor is, amikor a reálbérek viszont csökkentek. 2024-ben a nyugdíjakat az év elején 6 százalékkal emelték, így vásárlóértékük több mint 2%-kal nőtt. Az ÁSZ 2025-2027 évekre vonatkozó elemzése is azt tekinti alapnak, hogy a már megállapított nyugdíjak a jövőben is legalább az infláció mértékével emelkednek, azaz nem veszítenek reálértékükből.

Fontos megjegyezni azt is, hogy az ÁSZ – amelynek törvényi kötelezettsége, hogy elemzéseivel segítse a Költségvetési Tanácsot (KT) feladatai ellátásában – és a KT munkájában az éves költségvetési folyamatok értékelése mellett egyre hangsúlyosabbá válik a középtávú kitekintés, amelyhez az ÁSZ szintén készít elemzéseket. Az ÁSZ azonban előrejelzéseket nem dolgoz ki, hanem a kormányzati előrejelzéseket tekinti alapnak, és azok megvalósíthatóságának kockázatait, kihívásait veszi górcső alá.

A 2025. év és következő két-három év egy figyelemreméltó összefüggése, hogy a 2024-ben nyilvánosságra hozott kormányzati előrejelzések minden évre jelentős reálbér-emelkedést prognosztizáltak, miközben a vonatkozó törvény a nyugdíjak inflációt követő emelését írja elő. Következésképpen, ha a reálbérek növekedésére vonatkozó előrejelzés valóra válik, a nyugdíjak pedig a törvényi előírás szerinti mértékben emelkednek, akkor az átlagbérek növekedési üteme tartósan meghaladja a már megállapított nyugdíjak növekedésének ütemét. Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, miszerint a kereseteknek a már megállapított nyugdíjaknál gyorsabb ütemű növekedése rövidtávon javítja a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát, mivel a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételei a bérekkel arányosak, legfőbb kiadásait pedig – értelemszerűen – a nyugdíjak jelentik.

Az ÁSZ megítélése szerint tehát a bérek és a nyugdíjak növekedési ütemének eltérő dinamikáját a nyugdíjasok relatív elszegényedésének nevezni csak hatásvadász kifejezés, azt a tényt ugyanis zárójelbe teszi, hogy a nyugdíjak reálértéke megőrzésre kerül és ez a jövőben is így lesz.

Érdemes felidéznünk, hogy az inflációt követő nyugdíjemelést előíró törvénymódosítás 2011. évi megszületése óta volt már a magyar gazdaságnak egy olyan időszaka 2015 és 2019 között, amikor a reálbérek több éven keresztül dinamikusan nőttek, messze meghaladva a nyugdíjak emelkedésének ütemét, de kiemelendő, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke akkor sem csökkent, azaz ez a folyamat nem jelenti a nyugdíjak elértéktelenedését. Ezt a folyamatot a koronavírus-járvány szakította meg. 2021-től kezdődően sor került a 13. havi nyugdíj fokozatos bevezetésére, ami azt jelentette, hogy a nyugdíjasok is részesültek a magyar gazdaság korábbi dinamikus növekedésének többletéből.

Nézzük meg, mi történt azóta, és hogyan változna 2027-ig az átlagnyugdíj és a nettó átlagkereset aránya, ha a keresetek és az infláció alakulása a kormányzati prognózisban foglaltakat követné.

Az ábráról leolvasható, hogy 2023. év kivételével a nettó átlagkereset nagyobb ütemben emelkedett, mint az átlagnyugdíj. Tény ugyanakkor, hogy 2023-ban az infláció megugrott, amitől a bérek emelkedése elmaradt, így a reálkeresetek jelentősen mérséklődtek. Ezzel szemben a nyugdíjak reálértéke – két évközi nyugdíjemelés révén – megőrzésre került. 2024-ben a nyugdíjak reálértéke is emelkedett, mivel év elején a hat százalékosra prognosztizált inflációnak megfelelő mértékben emelték a nyugdíjakat, a tényleges infláció azonban csak 3,7 százalék lett. Igaz, ebben az évben a nettó átlagkereset reálértéke 9 százalékkal emelkedett. Következésképpen, ha a kormányzati prognózisban foglaltak megvalósulnak, akkor 2024 és 2027 között a már megállapított nyugdíjak és a nettó átlagkereset emelkedésének dinamikájában tartós és jelentős különbség alakul ki. Így érthető, hogy felmerül e különbség mérséklésének az igénye. Ugyanakkor a tényleges gazdasági folyamatok 2025-ben kedvezőtlen irányban térnek el a kormányzati prognózistól: az infláció magasabb lesz, (ezért kiegészítő nyugdíjemelésre is sor került, amit az ábra frissítésekor figyelembe vettünk), a reálkeresetek magas ütemű növekedésének stabil alapot biztosító dinamikus gazdasági növekedés pedig még várat magára.

Korábbi cikkekben is volt már szó arról, amit az ÁSZ is fontos tényezőnek tekint, miszerint az átlagbérek és a már megállapított nyugdíjak eltérő növekedési üteme feszültséget teremthet a régebben és az újonnan megállapított nyugdíjak között is. A nyugdíjak megállapításakor ugyanis az igénylő egész életpályáján elért keresetét veszik figyelembe (1988-tól számítva), és ennek során a korábbi években elért nyugdíjalapját felszorozzák az azóta bekövetkezett átlagos bérnövekedés mértékével, ami igazságosnak és méltányosnak tekinthető. Mégis, ha a keresetek az inflációnál gyorsabb ütemben nőnek, akkor azt eredményezi, hogy az azonos munkakörből nyugdíjba vonult két nyugdíjas nyugdíja között különbség lesz a korábban nyugdíjazott rovására még akkor is, ha az ő nyugdíjazásakor nagyjából egyformán kerestek. Valaki minél hosszabb ideje van nyugdíjban, annál jobban elmarad a nyugdíja az azonos munkakörből frissen nyugdíjba vonulók nyugdíja mögött. Ezt a korábban nyugdíjazottak általában méltánytalannak tartják, annak ellenére, hogy az ő nyugdíjuk reálértéke megőrzésre kerül. Ezen a helyzeten a 13. havi nyugdíj bevezetése sem segített, mivel az nem differenciált a nyugdíj megállapításának éve szerint.

Az új nyugdíjaknak a régebben megállapított nyugdíjaknál magasabb összege okozza az ún. cserélődési hatást, ami abból fakad, hogy az újonnan megállapított nyugdíjak átlagos összege lényegesen magasabb az elhalálozás miatt megszűnő nyugdíjak átlagos összegénél. Ez a különbség annál nagyobb, minél nagyobb reálkereset növekedés következett be az eltelt időszakban. Mindez azt is jelenti, hogy a Nyugdíjbiztosítás Alap kiadásai nemcsak a már megállapított nyugdíjak emelésének összegével nőnek, hanem a cserélődési hatás összegével is. Ez az elmúlt években a nyugdíjkiadásokat évi 1,5-2,0 százalékkal növelte, de volt olyan év (2021.), amikor a cserélődési hatás elérte a 2,5 százalékot. Az ÁSZ is úgy véli, hogy ezzel a kérdéssel (is) érdemes a közeljövőben érdemben is foglalkozni.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Amennyiben hozzászólna a témához, küldjön levelet a portfolio@portfolio.hu címre.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images