2020. június 17. 18:00 | Csillik Péter
A koronavírusjárvány – becslésünk szerint – szeptember elejére véget ér, amikor a kumulált halottak számának növekedési üteme 1 ezrelékre csökken. A vírusjárvány jelentős második hullámával nem számolunk. Miller és társai (2020) tanulmánya alapján megkülönböztetjük a BCG-vel oltott és nem oltott országok népességét és mindkét csoportból 8-8 országot vizsgálunk meg. Azt találtuk, hogy az egymillió főre eső vírusmortalitást mindkét csoport esetén ugyanaz a három tényező magyarázza: növeli a haláleseteket a 80 éven felüli népesség száma, míg csökkenti az általános technológiai színvonalat reprezentáló robotsűrűség és az egészségügyi kapacitásokat reprezentáló kórházi ágyak száma. A vizsgált nem-BCG országok esetén lineáris, a BCG országok esetén exponenciális összefüggést találunk a fenti magyarázóváltozók és a vírusmortalitás között, a nem-BCG országok esetén a mortalitás a többszöröse a BCG országokénak. A közvetítő tényező a három független változó és a vírusmortalitás között a tesztelési intenzitás (teszt/halott), amit azonban épp a három független változó (idős, robot, ágy) határoz meg. Az adatok 95-97%-osan illeszkednek a trendvonalakra (ekkora a determinációs együttható), amiből azt a következtetést vontuk le, hogy az önkéntes karantén (svéd modell) semmivel sem rosszabb hatásfokú egészségügyi szempontból, mint a kötelező karantén, ugyanakkor – amennyiben a modell általánossá válna – sokkal kevesebb gazdasági bajt okozna. Az alábbiakban Csillik Péter közgazdász írását közöljük.
