A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.
A védőoltás megoldást jelenthet a COVID-19 járvány okozta egészségügyi válságra, azonban a rendelkezésre álló vakcinák elosztása egy olyan összetett feladat, melynek során számos társadalmi és gazdasági szempontot is mérlegelni kell. Az egyik ilyen szempont a járvány terjedése és a korlátozó intézkedések nyomán bekövetkező munkaerő-leépítések megakadályozása. A vakcina amellett, hogy csökkenti a fertőzés valószínűségét és az abból fakadó egészségügyi kockázatot, megakadályozza a munkából való kiesést, illetve mérsékeli az otthoni munkavégzésből fakadó esetleges hatékonyságcsökkenést.
A legfőbb gondot azonban az jelenti, hogy a munkaképes korú népesség oltására jelenleg még minden országban korlátozott mennyiségű oltóanyag áll rendelkezésre.
Cikkünkben a védőoltások optimális elosztásának kérdését a munkaerő-leépítés szempontjából vizsgáljuk, melyhez kétféle munkavállalót különböztetünk meg. A fehérgalléros munkavállaló (pl. irodai dolgozók, web fejlesztő, könyvelő stb.) képes otthonról dolgozni, ezáltal számára kisebb a fertőzés kockázata, viszont a távoli munkavégzés miatt kevésbé hatékony. A kékgalléros munkavállalók ezzel szemben nem tudják a munkájukat otthonról végezni, ezért kénytelenek bejárni a munkahelyükre, ahol jobban ki vannak téve a fertőzésnek (pl. feldolgozó- és építőipari munkások, gépkezelők, bolti eladók, taxisok stb.). Feltételezzük, hogy a fehér- és kékgalléros munkavállalók a termelési folyamatban kiegészítő viszonyban állnak, és emiatt teljesítményükkel jelentős hatást gyakorolnak egymás munkaerő-keresletére. Például, ha a kékgalléros munkavállalók tömegesen megbetegednek és emiatt az üzem termelése csökken, az otthonról dolgozó adminisztratív személyzet egy része feleslegessé válhat az elvégzendő munka mennyiségének csökkenése miatt. Hasonlóképpen, ha az otthoni munkavégzés alacsonyabb hatékonysága, vagy a munkatársak közti akadályozott kommunikáció miatt zavar támad az ügymenetben, az fennakadásokat okozhat az üzemi termelésben is, ami további leépítésekhez vezethet.
Figyelembe véve, hogy a munkahelyükre bejáró munkavállalók körében magasabb a megfertőződés esélye, az oltások elosztása során figyelembe kell venni azt is, hogy a kékgallérosok tömeges kiesése a fehérgallérosok körében is létszámcsökkenést okoz. A tanulmányban vázolt egyszerű közgazdasági modell szerint a kékgalléros munkavállalók oltása elsősorban a fertőzési hullámok emelkedő szakaszában indokolt, amikor a munkába járók megbetegedési valószínűsége többszöröse az otthonról dolgozók fertőzési kockázatának. A rendelkezésre álló oltóanyag szűkössége szintén a munkába járók oltásának szükségességét erősíti, különösen a kékgalléros munkára szakosodott országokban.
A tanulmány főbb elméleti következtetéseinek szemléltetésére az Európai Gazdasági Térség 31 országára végeztünk szimulációkat különböző fertőzési valószínűségek mellett. A következő ábra ezeknek a szimulációknak az eredményeit összegezi. A vizsgált országok munkaerő-kínálatának 2019-es (tehát járvány előtti) adatai alapján számszerűsítettük a fehér- és kékgalléros munka arányát, majd ezeket figyelembe véve kiszámoltuk, hogy a fertőzési kockázatok különböző szintje mellett futtatott szimulációk mekkora hányadában kell a vakcinák legalább kétharmadát kékgalléros munkavállalóknak adni.
Az eredményekből az látszik, hogy az esetek többségében (70-80%), amikor a munkába járók fertőzési kockázata magasabb az otthon dolgozókénál, a munkába járókat szükséges oltani, különösen, ha az oltóanyag csak a foglalkoztatottak 20 százalékának beoltására elég.
Ahogy egyre több oltóanyag válik elérhetővé, azokban az európai gazdaságokban, ahol az otthonról elvégezhető munkák aránya magasabb (pl. Luxemburg, Svédország, Belgium), a fehérgalléros munkavállalók növekvő arányú oltása indokolt, ellenkező esetben számos beoltott kékgalléros munkavállaló esik ki a munkából a kiegészítő munkát végző fehérgallérosok megbetegedése és az otthoni munkavégzés problémái miatt. Ezzel szemben azokban az gazdaságokban, ahol a kékgalléros munka dominál – így Magyarországon is – növekvő oltóanyag-ellátottság esetén is inkább a munkába járó dolgozókat érdemes nagyobb arányban oltani a járvány-okozta termeléskieséssel együtt járó munkanélküliség visszaszorítására.
A modellünk eredményei arra utalnak, hogy az oltási tervek kialakításakor kiemelten fontos a foglalkozás típusának figyelembevétele, illetve a munkába járó kékgalléros munkavállalók előre sorolása. A munkába járó dolgozók beoltása nem pusztán azokat védi, akik a munkájuk során jobban ki vannak téve a fertőzésnek, és akik a mindennapi mobilitásukból adódóan nagyobb szerepet játszanak a fertőzés terjedésében, hanem azokat is, akik a kékgallérosok tömeges megbetegedése esetén elvesztenék állásukat.
Czaller László, Tóth Gergő és Lengyel Balázs tanulmánya angolul érhető el itt.
A szerzők a KRTK ANET LAB kutatói.
Címlapkép: Getty Images
