A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.
A mezőgazdaságban a diverzifikáció okai összetettek. Egyrészt, hagyományosan nagy jelentősége van a természeti és piaci kockázatok menedzselésének. A diverzifikáció az egyik klasszikus kockázatkezelési stratégia – és különösen a kisléptékben termelő gazdákra igaz ez a megállapítás. Másrészt, a választékgazdaságosság fontos jellemzője bizonyos agrár ágazatoknak. A választékgazdaságosság lényege, hogy amikor növelik a termékek skáláját. a termelési költségek csökkennek. Ilyen hatás akkor fordulhat elő, ha azonos összetevőket, ugyanazokat a berendezéseket és ugyanazon munkaerőt lehet használni több fajta termék előállításához (klasszikus példák az ikertermékek mint a tojás és a baromfi, a birkahús és a gyapjú, a tej és a hús). A diverzifikáció és az ikertermékek termelése segíthet a munkaerőigény csúcspontjainak kezelésében, és az egyéb erőforrások hatékony kihasználásában, ami összességében növelheti a gazdaság termelékenységét. A diverzifikáció a fenntarthatóság növelésének eszköze lehet többnyire gazdasági és társadalmi szempontból. Végezetül, az értékesítési csatornák diverzifikálása olyan gazdasági előnyöket teremthet, mint a különböző piacokhoz való hozzáférés, az árprémiumok elérése, a marketingkockázatok mérséklése, a különböző piaci rések kihasználása, a mezőgazdasági termelés szezonalitásának és a termékminőség változékonyságának jobb menedzselése.
A kutatás középpontjában álló gazdaságok kis mérete miatt felmerülhet a kérdés, hogy ezek a vállalkozások profitálhatnak-e a specializációból, a technológiai hatékonyságból és a méret gazdaságosságból, vagy ehelyett a diverzifikáció, a reziliencia és a választékgazdaságosság az ígéretesebb stratégia. A specializáció és a diverzifikáció közötti választás nagy mértékben függhet a gazdaságok méretétől. A nagy és nagyon nagy gazdaságok a méretgazdaságosság elérése érdekében általában specializálódnak és intenzifikálják termelésüket, míg a diverzifikáció inkább a kisebb vállalkozások stratégiája. Ez utóbbi tendencia jellemző a biogazdaságokra, míg a hagyományos technológiával termelő nagy és specializált farmok inkább a globális élelmiszerláncokba kapcsolódnak be. Ez alól azonban számos kivételt találhatunk. Például a nagyobb gazdaságok diverzifikáltabbak Norvégiában, Ausztriában és Hollandiában, míg a kisméretű rizstenyésztők Koreában a helyi társadalmi, politikai, gazdasági és környezeti jellemzőknek köszönhetően rendkívül specializálódtak. Sőt, egyes tanulmányok szerint a diverzifikáció növekedhet a gazdaság méretével, mivel a nagyobb gazdaságok az erőforrásaikkal hatékonyabban gazdálkodnak. Összefoglalva: a gazdaság méretének hatása a specializáció szintjére/a diverzifikációra sem elméletileg és empirikusan sem egyértelmű.
Elemzésünk egyik érdekességét az adja, hogy a vizsgálatba bevont országok mezőgazdasági szerkezete jelentősen eltér egymástól. Míg Észtország, Magyarország és Románia esetében a farmok 20 százaléka adja a gazdasági kibocsátás 80 százalékát, addig Portugáliában a farmok 40 százaléka szolgáltatja a kibocsátás a 90 százalékát. Míg Portugáliában a családi gazdaságoknak van jelentős szerepe, addig a másik három országban – a szocialista múltból is fakadóan – a mezőgazdasági kibocsátásban a kommercializált nagyüzemek a meghatározók.
A diverzifikáció jelentősége a COVID járvány első hullámában
Eredményeink szerint a járvány első hulláma alatt a gazdálkodók mintegy 26 százalékának sikerült növelnie az eladásait, bár országonként jelentősek eltérések voltak tapasztalhatók. Míg Magyarországon a felmérésben résztvevő gazdák durván 10 százaléka tudta csak az értékesítését növelni, addig Romániában ez az arány 40 százalék volt. Az értékesítésben a gyümölcsök és zöldségek voltak messze a legnépszerűbb termékek. A tipikus gazda a mintánkban átlagosan 3-4 értékesítési csatornát használt és 2 termékcsoporttal foglalkozott. Az országok közötti különbségeket mutatja a következő két ábra.
Az 1. ábra annak a gyakoriságát mutatja, hogy a termelők hány közvetlen értékesítési csatornát használtak a COVID előtti időszakban. A megkérdezettek s felmérésben összesen 12 különböző értékesítési csatornát jelölhettek meg. Ezért a válaszok értéke 0 (előnyös a hosszú elosztási lánc) és 12 (az összes közvetlen csatornát széles körben használják), között volt országonként. A piaci kapcsolatok elérhetősége a kisgazdaságok kontextusában (azaz a közvetlen értékesítés) fontos tényező az élelmiszerek elérhetőségében az európai régiókban, még az EU- n kívül is. Az országok többségében a termelők általában egy-két vagy két-három értékesítési csatornát használtak a járvány előtt. Ez alól jól láthatóan Románia a kivétel, ahol a termelők sokféle csatornán keresztül értékesítik termékeiket.
A felmérésben összesen 9 nagy termékcsoportot jelölhettek meg a termelők. A 2. ábra a termékek diverzifikálását szemlélteti. Láthatjuk, hogy termék diverzifikáció esetében az országok sokkal homogénebbek voltak, a gazdák többsége egy vagy két termékcsoporttal foglalkozott. Ez esetben is Románia a kivétel, ahol a diverzifikáció szintje magasabb.
Az egyes értékesítési csatornák jelentősége országonként változott, de közülük a közvetlen termelői értékesítés az első hullám előtt és alatt is az egyik legfontosabb volt. Ugyanakkor az online forrásokon és a házhozszállításon alapuló csatornák jelentősége megnőtt.
A kistermelők gazdasági sikere szempontjából a méretgazdaságosság kevésbé fontos tényezőnek tűnik, ellentétben a választékgazdaságosságból származó előnyökkel. Számításaink azt mutatják, hogy a diverzifikáció, mint stratégia kifizetődő, mind a marketingcsatornák mind a termékkategóriák tekintetében. Úgy tűnik azonban, hogy ez a hatás nem lineáris; a diverzifikáció kezdeti előnye eltűnik, – átmenetileg (a termékek esetében), vagy tartósan (a marketingcsatornák esetében). Más szavakkal, a csatorna-diverzifikáció köztes szintje sikeres stratégiának tűnt, míg a termékdiverzifikáció esetében, a diverzifikáció alacsonyabb és magasabb szintjei is kifizetődők voltak. A kistermelőknek jellemzően egyszerre több szerepet kell ellátni, ezért gondosan kell mérlegelniük, hogy hány értékesítési csatornát használnak, figyelembe kell venniük az ezekre a tevékenységekre fordítható korlátos idejüket és emberi erőforrásaikat.
Némi diverzifikáció növeli az esélyt arra, hogy olyan termékeket értékesítsenek, amelyeknél a kereslet tartósan fennmarad, vagy olyan értékesítési módot alkalmaznak, amely a változó helyzetben is sikeres. Az eredmények továbbá arra utalnak, hogy a romlandó termékek házhozszállítása és online értékesítése kevésbé volt sikeres. Ez utóbbi sikertelenség oka a szállítási infrastruktúra specifikusabb formáinak igénybevételében keresendő.
A cikk alapjául szolgáló kutatás a következő cikkben jelent meg: Benedek, Z., Fertő, I., Galamba Marreiros, C., Aguiar, P. M. D., Pocol, C. B., Čechura, L., Põder, A ; Pääso, P ; & Bakucs, Z. (2021). Farm diversification as a potential success factor for small-scale farmers constrained by COVID-related lockdown. Contributions from a survey conducted in four European countries during the first wave of COVID-19. PloS one, 16(5), e0251715. https://doi.org/10.1371%2Fjournal.pone.0251715
A szerző a KRTK Regionális Kutatások Intézetének kutatója.
Címlapkép: Getty Images
