Mennyire fontos a magyar vállalatoknak, hogy megkapják az EU-s pénzeket?

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Telegdy Álmossal közös tanulmányunkban a 2004 és 2013 között elnyert vissza nem térítendő vállalati támogatások hatásait vizsgáljuk a magyar kkv-kre. Cikkünkben az EU támogatásokkal kapcsolatos vitát négy nézetre egyszerűsítjük le.

• Az első – leginkább szkeptikus – nézet szerint a nyertes cégek tulajdonosai a pénzt magán fogyasztásukra költötték – például drága autót vásároltak belőle. 
• A második nézet szerint az EU források egyszerűen helyettesítették azokat a beruházásokat, amiket a vállalatok amúgy is végrehajtottak volna, mondjuk bankkölcsönből.
• A harmadik szerint sor került többletberuházásra, de az új gépek nem voltak modernebbek, mint a régiek, a cég csak bővítette tevékenységét.
• Végül, a legoptimistább nézet szerint, a támogatások innovációhoz, technológiai megújuláshoz vezettek – például sokkal fejlettebb technológia megoldásokkal.

Ezeket a narratívákat akkor lehet elkülöníteni egymástól, ha több vállalati kimenetet vizsgálunk egyszerre. A támogatás hatásának becsléséhez fontos az, hogy olyan kontrollcsoportot válasszunk, amely elég hasonló megfigyelhető és nem megfigyelhető jellemzőiben is a támogatott cégekhez. Két eszközt használunk a kontrollcsoport kialakításához. Egyrészt, olyan cégeket vizsgálunk, akik maguk is pályáztak, de sikertelenül. Feltételezhető, hogy ezek a cégek maguk is akartak beruházni a pályázati forrásokból, és tettek is erőfeszítést a támogatás megnyerése érdekében. Másrészt, párosítási eljárással (matching) minden támogatott cégnek keresünk olyan párokat, amelyek – iparáguk, méretük és növekedési pályájuk alapján – leginkább hasonlítanak hozzájuk a sikertelen pályázók közül. A támogatás hatását a támogatott és a sikertelen pályázó vállalatok összehasonlításával becsüljük.

Eredményeink szerint a támogatásokra pályázó kkv-k eleve nagyobbak és termelékenyebbek voltak valamint többet ruháztak be már a pályázat előtt is. Ennek a mintának két oka lehet: egyrészt, olyan cégek pályáznak, akiknek több beruházási ötletük van, másrészt maga a pályázás is költséges. A támogatott cégek tehát eleve jobban teljesítettek, mint az átlagos kkv.

Fő eredményeink szerint a támogatás hatására a támogatott cégek többet ruháztak be, és gyorsabban nőtt a dolgozóik száma és az árbevételük is, mint a kontrollcsoportban lévő cégeké.

A tőkeállomény 40, a bevétel és a dolgozók száma nagyjából 25 százalékponttal gyorsabban nőtt a támogatott vállakozásoknál. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egy dolgozóra jutó tőke is nőtt, ami természetes következménye annak, hogy ezek a cégek olcsóbban jutottak tőkéhez, mint a kontrollcsoportban lévők, így bizonyos mértékben helyettesítették a munkát tőkével.

Ezek az eredmények pozitívak abból a szempontból, hogy kizárják a pesszimistább narratívákat. Ha forrásokat drága autóra – és nem produktív beruházásra – költötték volna a tulajdonosok, akkor nem számíthatnánk a dolgozók és az árbevétel növekedésére. Ha a támogatás magánberuházást helyettesített volna, akkor a beruházásnak sem kellene nagyobbnak lenni, mint a kontrollcsoportban.

Arra azonban nem találunk bizonyítékot, hogy a támogatott vállalatok termelékenysége (TFP) is gyorsabban növekedett volna átlagosan, mint a kontrollcsoporté.

Ez arra utal, hogy a támogatás hatására nem változott meg a vállalatok technológiája, inkább létező tevékenységüket bővítették. Tekintve, hogy a programok egyik fő célja éppen a technológiai megújulás volt, ez nem igazán jó hír.

Fontos látni, hogy ez a módszer átlagos hatások kimutatására alkalmas: könnyen lehet, hogy különböző vállalatokra eltérően hatott a támogatás. Valószínűleg számos vállalat jelentősen megújította a technológiáját, más cégekben pedig magánfogyasztásra fordította a támogatást a tulajdonost. Az eredményeink a tipikus vállalatra gyakorolt hatást mérik.

A támogatott kkv-knál nőttek a bérek is, de elsősorban a magasan képzett dolgozóké és a vezetőké. Ennek fő oka az, hogy a támogatás hatására plusz nyereség – járadék – jön létre a vállalatban, már csak azért is, mert kevesebbet kell fizetni a tőkéért. A járadékot a tulajdonosok megosztották a vállalat menedzsereivel, de nem az alacsonyabban képzett dolgozókkal.   

Eredményeink tehát azt mutatják, hogy magukra a támogatott cégekre pozitív hatással volt a támogatás, de ettől közel sem biztos, hogy a társadalom számára hasznos volt a program, tekintetbe véve a program jelentős költségvetését – amely évente nagyjából a kkv szektor hozzáadott értékének 1 százalékára rúgott.

A pozitív társadalmi hatást egyből kétségbe vonja az a tény, hogy lényeges technológiai változásra – ami a programok kulcscélja volt – nem találunk bizonyítékot.

Miközben a támogatott cégek termelékenyebbek, mint a többiek, a kkv szektor jelentősen kevésbé termelékeny, mint a nagyvállalatok vagy a külföldi vállalatok. Így ezeknek a cégeknek a bővülése nem feltétlenül jó hír, és jelentős termelékenység-emelkedés nélkül legtöbbjük továbbra sem lesz versenyképes nemzetközi szinten.

A programok egy másik célja a munkahelyteremtés volt – ami persze kevésbé releváns a későbbi, munkaerőhiányos időszakban. Számításaink szerint a támogatott cégekben “teremtett” egyetlen munkahely költsége nagyjából 3 évi átlagos bérnek felel meg. Ez viszonylag drága a hasonló külföldi programokhoz képest. Ráadásul a támogatott cégeknél “teremtett” munkahelyek egy jelentős része feltehetőleg igazából máshol lévő munkahelyek megszűnésével jön létre, így makroszinten  jelentősen kisebb lehet a munkahelyeteremtési hatás (amit sajnos ezekkel az adatokkal nem tudunk vizsgálni).

Eredményeink tehát nem erősítik meg a leginkább pesszimista narratívákat, és úgy tűnik hogy a támogatott vállalatok gyorsabban növekedtek és dolgozóik bére is emelkedett. Másik oldalról a kimutatott társadalmi előnyök nem tűnnek különösen nagynak a program költségéhez képest. Könnyen lehet, hogy az EU források elosztását a választási és más politikai gazdasági szempontok jobban magyarázzák, mint a GDP vagy a jólét növelésére törekvés.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Címlapkép: Getty Images