Brüsszel figyelmeztet: végleg elbukhatnak a vidéki térségek Magyarországon is

Az Európai Unió kohéziós politikája egyre nehezebb pályán próbálja felzárkóztatni az elmaradottabb régiókat. Az Európai Bizottság friss, 2035-ig előretekintő, a kihívásokra fókuszáló jelentése szerint három rendszerszintű kihívás – a globalizáció és technológiai átalakulás, a kedvezőtlen demográfiai folyamatok, valamint a zöld átmenet – együttesen mélyítik a régiós fejlettségi különbségeket, különösen Kelet- és Dél-Európában.

A jelentés 240 NUTS-2 régiót vizsgál részletesen 140 statisztikai indikátor alapján, és ezekből három különálló sebezhetőségi indexet számol: egyet a technológiai-globalizációs, egyet a demográfiai, egyet pedig a klímasemleges átállással kapcsolatos kockázatokra. Az eredmények alapján a strukturálisan gyenge régiók többszörösen hátrányos helyzetűek – és Magyarország keleti térségei is ezek közé tartoznak.

A jelentés szerint a „kevésbé fejlett” régiók 70-es csoportjából

• 58 régió tekinthető magasan sebezhetőnek a globalizáció és technológiai változások szempontjából,

• 41 régió a demográfiai kihívásokra,

• 57 régió pedig a zöld átmenetre nézve küzdhet kihívásokkal.

A „kevésbé fejlett” régiók közül egy sem került a kevésbé sebezhető („low vulnerability”) kategóriába technológiai vagy zöld kérdésben – és demográfiai szempontból is csak 10 régió rendelkezik alacsony sebezhetőséggel. A számok alapján a strukturális hátrány három fronton egyszerre jelentkezik.

A technológiai-globalizációs kihívás kapcsán a jelentés külön nevesíti Kelet-Magyarországot mint a legsérülékenyebb térségek egyikét. Ezekre az alábbi jellemzők igazak:

• gyenge szektorális szerkezet,

• alacsony innovációs kapacitás,

• kevés magasan képzett munkaerő,

• korlátozott nemzetközi piaci kapcsolatok.

Ennek következtében e régiókban a globális értékláncokba való integrálódás gyenge, ami a növekedési potenciált korlátozza.

A modellalapú előrejelzések szerint a globalizáció és technológiai változás a legnagyobb mértékben épp ezeket a régiókat fogja negatívan érinteni.

Az EU-EMS modell alapján például a dél- és kelet-európai kevésbé fejlett régiók egy főre jutó GDP-növekedése 2035-ben akár 3,0 százalékponttal is az EU-átlag alatt lehet az EU-kooperáció és globális integráció forgatókönyv szerint. Ugyanez a csoport a legrosszabb szcenárióban (EU-n belüli verseny fókozódása és a globális fragmentáció esetében) viszont „csak” 1,1 százalékpontos lemaradást mutat – ami azt jelenti, hogy a kedvező globális környezetben épp ők tudnak a legkevésbé élni a lehetőségekkel.

A vizsgált demográfiai modellek szerint a régiók GDP/fő mérőszámának alakulása erősen függ a népességmozgások természetétől. Ha lassú gazdasági reakció érkezik a munkaerő-kínálat szűkülésére, azt mutatja, hogy a déli kevésbé fejlett régiók (pl. Dél-Olaszország, Dél-Spanyolország) 2035-ben 2,0 százalékponttal is az EU-átlag alatt teljesíthetnek. Kelet-Európában ez az érték -1,2 százalékpont (pl. Észak-Alföld, Észak-Magyarország is ebbe eshet).

Ugyanakkor a másik modell (EU-EMS) szerint ha nincs interregionális migráció – tehát az adott országon, vagy az EU-n belüli költözések –, az elvándorlást elszenvedő keleti régiók relatív előnybe kerülhetnek, mivel nem „veszítik el” munkaerejüket, és GDP/fő mutatójuk arányaiban nőhet. Ez viszont a jelentés szerint csak statisztikai illúzió:

a gazdasági növekedés itt alacsonyabb, csak a népességcsökkenés miatt nő a mutató.

A valóságban a fiatal, képzett munkaerő elvesztése hosszabb távon csökkenti a termelékenységet és a versenyképességet.

A jelentés szintetizáló, „összevont” modellje szerint, amely a három kihívást együttesen vizsgálja, a legmeghatározóbb tényező nem a régiók jelenlegi fejlettsége, hanem az EU belső politikai kontextusa.

Szétszakadhatnak a tagállamok is a különbségektől

Ha az EU együttműködő, de a fejlettek dominanciájára épít, akkor a leginkább integrált, nagyvárosi régiók nyernek – így például az EU-keleti térség hét „fejlettebb” régiója (amelyek főként fővárosi térségek) 2035-re akár 4,8–5,6 százalékpontos GDP/fő többletet is elérhetnek az EU-átlaghoz képest.

Ezzel szemben a keleti kevésbé fejlett régiók -2,0 és -1,2 százalékpontos relatív visszaesést mutathatnak.

A tanulmány hangsúlyozza, hogy a jelenlegi kohéziós politikai besorolás (GDP/fő alapján) nem tükrözi megfelelően a régiók sebezhetőségét. Például a kevésbé fejlett kategóriába tartozó, de alacsony emissziós intenzitású és magas innovációs potenciállal bíró régiók – mint például Közép-Dunántúl – sokkal jobban szerepelhetnek a jövőbeni átmenetek során, mint a hasonló besorolású, de strukturálisan gyengébb társaik.

A jelentés ezért rugalmasabb területi szemléletet és célzottabb támogatáspolitikát javasol.

Egyik példája erre a Just Transition Fund, amely nem NUTS-2 szintű régiókat céloz, hanem konkrét, ipari szerkezetváltással küzdő térségeket.

A javaslat szerint a 2027 utáni kohéziós politikának nem GDP-fókuszúnak, hanem kihívás-fókuszúnak kellene lennie, különösen a zöld átmenethez szükséges infrastrukturális és humán beruházások terén.

Az Európai Bizottság megállapításaink zárása egy klasszikus dilemmát helyez új megvilágításba: a magasabb uniós növekedés a régiók közötti különbségek fokozódásával jár, míg a kisebb növekedési forgatókönyvekben a különbségek csökkennek – de csak azért, mert a centrum is stagnál.

Azaz a konvergencia nem a periféria felzárkózása, hanem a centrum megtorpanása révén történik.

Magyarország szempontjából a jelentés üzenete világos: a keleti régiók többszörösen hátrányos pozícióban vannak, és ha a jelenlegi kohéziós logika fennmarad, ezek a térségek 2035-re még jobban leszakadhatnak. A kérdés már nem csak az, hogy mennyi forrás jut egy adott régiónak, hanem az is, hogy azt milyen célokra, milyen rugalmassággal és milyen indikátorok alapján osztják el. A Bizottság szerint ha a kohéziós politika nem reformálódik meg, akkor épp azok a régiók szenvednek vereséget, amelyeket az EU épp felemelni szeretne.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.