Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.
A modern földrajz-, biológia-, az agrártudományok és az urbanisztika is sokféle célra használja a műholdas távérzékelést. Ez lehetővé teszi a Föld és az élőlények részletes megfigyelését, a folyamatok és jelenségek elemzését távoli eszközök segítségével. Így előre tudjuk jelezni a környezeti károkat, vagy éppen segíteni tudjuk a tervezési folyamatokat.
Jelen tanulmányban azonban a távérzékelés eszközeivel igyekszünk betekintést adni abba, hogy a szomszédunkban zajló háborúban hogyan alkalmazzák a lövészárkokat. Miben új a mai árokháború, mint a 109 évvel ezelőtti? Mi az, ami semmit sem változott 1914 óta? Mindez arra is választ ad, hogy miért olyan kínosan lassúak az ukrán és az orosz támadások, még akkor is, amikor sikeresek. Konkrét koordináták alapján az olvasó is megnézheti őket.
Lövészárok-történelem
A lövészárok hadviselést a legtöbben az első világháborúhoz kötik, pedig valójában már az ókori rómaiak is használták, de a modern értelemben vett lövészárkok is ismertek voltak már a porosz–francia és a második búr háborúban is. Ráadásul a mai napig alapvető eleme a háborúknak, csupán a többség a lövészárok jelentőségét alábecsüli. A lövészárok harcmodor lényege 1915 óta változatlan. Az árok megvédi a gyalogost az ellenség alacsony röppályán érkező tüzétől, így a puskák és ágyúk lövedékeitől is. Az árkok oldalába 1,2–1,5m mély fülkéket vájnak, amibe állva/térdelve a katonának épp csak a feje látszik ki, így elég nagy biztonságból tudja használni a fegyverét. Ez a mai napig ilyen, csupán az 5 golyós ismétlőpuskákat cseréltük modern gépkarabélyra.
Ezen kívül gyakran fa-föld vagy beton kis bunkerek is épültek pl. a géppuskák számára, a föld alá óvóhelyek a személyzetnek. A lövészárok cikkcakkos, mivel, így, ha egy ágyú- vagy aknavetőlövedék beletalál, akkor a robbanás lökéshullámának és a repeszek hatásfokát a kanyar lecsökkenti.
Egy lövészárokrendszer rendszerint 2-3 lövészárokvonalból állt, ezt egészíti ki a szögesdrótakadályok, taposóaknák és csapdák széles zónája. Fontos tudni, hogy sok háborúban és az 1. világháború keleti frontján nem hosszú vonalban épültek a lövészárkok, hanem kisebb, körkörösen védhető támpontok készültek, akár városok, vagy épp a tüzérségnek fontos dombtetők körül.
A második világháború nagyja nagyrészint továbbra is gyalogsági harc volt – a Wehrmacht Szovjetunió ellen 1941-ben bevetett 152 hadosztályból mindössze 19 rendelkezett páncélos osztályokkal. Csak a kurszki csatában az oroszok közel egymillió kilométer hosszú árokrendszert építettek ki. Ekkor a lövészárkok már kiegészültek mindig harckocsik elleni védelemmel is. Ez az ágyúkon túl lehetett aknamező vagy betonkúpok tengere, melyeken a tankok fennakadtak. A legjobb megoldás azonban az V és U árok: a 4 méter széles és 2 méter mély V alakú árokba hajtva a jármű az árok túlsó fala képében egy 2 méter magas függőleges fallal találta magát szemben. Ilyenben egy mai harckocsi is elakad, többnyire önerőből még kitolatni sem képes belőle.
Marine Lance Corporal Roland Ball, wearing his flak vest, starts the day off with a shave in a trench at the Khe Sanh Base in Vietnam on 5March1968, which was surrounded by North Vietnamese regulars.Ball uses a helmet as a sink & a rear-view mirror taken from a military vehicle. pic.twitter.com/PblARwA0lM
— AmericasMilitaryHist (@AmericasMilHist) April 5, 2018
Lövészárok rendszer Vietnámban. Forrás: Twitter / X
Ilyen harckocsiárkokkal kiegészített lövészárokrendszereket használt a magyar haderő is az Árpád-vonalban és Budapest körül is. Fontos kiemelni, az ilyen erődítési vonalak jobban be is váltak, mint a betonbunkeres rendszerek. A nehéztüzérségnek és csatarepülőknek egy bunker sokkal nyilvánvalóbb célpont, mint egy elszórt árokrendszer.
Ami változott és ami nem
1939-re a lövészárkok már nem voltak olyan áttörhetetlenek, mint 1915-ben módszertani és technikai újítások miatt. Elterjedtek a könnyű géppuskák, géppisztolyok és aknavetők. Ezeket már néhány katona is tudta hordozni, a korábbi félmázsás fegyverekkel ellenben. Így a gyalogság rohamát már jól tudták támogatni: addig lőtték ezekkel a lövészárkokat, amíg olyan közel értek a saját gyalogosok, hogy rohammal közelharcot tudtak kezdeni. Emellett a rádió elterjedése miatt rögtön tudtak változtatni a támadás menetén, célokat tudtak adni a tüzérségnek.
Bon Appétit from Bakhmut Viktor Borinets pic.twitter.com/XavV2l4RzI
— Defense (of) November 26, 2022
Élet a lövészárkokban. Forrás: Twitter / X
Koreában a domborzat miatt nem mindenhol lehetett harckocsikat bevetni, így a klasszikus lövészárokháború jött vissza sok területen. Vietnámban a Vietcong és az amerikaiak is kénytelenek voltak ásni. A Rákosi-rezsim is kiépítette a lövészárokrendszert a jugoszláv határon 1956-ig. Az arab-izraeli háborúkban a Golán-fennsík mellett a Bar-Lev vonal volt kiemelkedő. Az Irak és Irán között zajló véres háború jelentős része klasszikus lövészárokháború volt, ráadásul újra használták a klór és mustárgázt is. Pont, mint Verdunban.
1990 után Irakban, Csecsenföldön és Afganisztánban is kiterjedt lövészárokháború zajlott. Ekkor több újdonság jelent meg. A páncéltörő ágyúk és légvédelmi gépágyúk helyét 1970 után fokozatosan átvették az irányított rakéták. Megjelentek a rakétákkal vagy kazettás bombákkal telepíthető aknamezők, harc közben is be lehetett lőni az ellenséges támadásba.
Europe's style trench warfare in . Over the last 8 years in eastern Ukraine, Ukrainian troops perfected the art of digging in and fortify positions. Now those skills are being used across the whole of the country. #WWI
— Glasnost (Gone) July 2, 2022
Lövészárkok ukrajnában, 2022. Forrás: Twitter / X
1945 után persze a lövészárok nemcsak a köztudatból kopott ki, de némileg a katonai gondolkozók is alulértékelték fontosságát. Ezért 1970 után már a NATO és a Varsói Szerződés is a mobil, harckocsikra és páncélosokon szállított gyalogságra alapozó harcra készült. Így aztán az új gyalogsági harcjárművek az ellenségek harckocsik elleni rakétákat és más páncélosok ellen ideális gépágyúkat kaptak. Ezek hatékonysága azonban a lövészárkok ellen igen kevésbé hatékony. Ezt Izrael és Oroszország hadereje Csecsenföldön és Libanonban a saját bőrén tapasztalta meg. E két ország új járműveit el is kezdte ellátni lövegekkel, aknavetőkkel és automata gránátvetőkkel (BMP-3, Merkava, Namer).
Variációk egy témára: Lövészárkok Ukrajnában
Amikor az orosz-ukrán háború 2014-ben kitört, az év végére ki is épültek az első lövészárokrendszerek. Eleinte csupán egy-egy szakasz ásott magának fedezékeket, legfeljebb szögesdrótot használva védelemre. Miután 2015-ben megszilárdult a frontvonal, a tábornokok leporolták a régi könyveket és a katonák elkezdtek ásni.
After suffering a series of setbacks, Russia is still attempting a de facto annexation of parts of eastern and southern Ukraine that it controls.To learn more about current force disposition and lessons in modern warfare, visit: . https://t.co/voiWb27pAT
— CSIS (@CSIS) June 2, 2022
A fő védelmi pontok helye a frontvonal mentén. Ezen az önálló műszaki akadályok nem szerepelnek, csak azok, amelyekben élőerő is tartózkodik. Forrás: Twitter / X
Teljesen a klasszikus módszer köszönt vissza. Ahogy a csatolt ábrákon láthatjuk, két-három soros védővonalak alakultak ki, amelyeket aknamezők, szögesdrótok és harckocsi elleni árkok vagy gúlák egészítenek ki. Ezeken igyekeznek a természetes tájhoz igazítani, így például vízfolyások, erdők, a domboldalak futásához. Ez megkönnyíti a munkát, hisz azok is természetes akadályok a járműveknek. A fasorok alatt-mellett kiépített árkok előnye, hogy mivel a fák gátolják a szabad belátást ezért némi védelmet nyújtanak a mesterlövészek és a kisebb drónok ellen is.
Alapvetően mindkét haderő háromféle védelmi rendszert alkalmaz.
A legelterjedtebbek a kisebb, stratégiai pontokat (hidak, kereszteződések és főutak, jó belátást biztosító dombtetők) körülvevő körkörösen védhető állások. A lenti ábrán látható, hogy ilyenkor egy külső védelmi vonalat alkotó lövészárokrendszert építenek ki, melyben géppuskáknak, páncéltörő fegyvereknek és aknavetőknek is kialakítanak tüzelőállást fedett óvóárokkal és lőszerfülkékkel.
A külső védvonalon belül tartalék állások is vannak, valamint másodlagos és harmadlagos fedezékek a nehézfegyvereknek. Mivel, ha ezeket elsütik, az ellenséges tüzérség figyelmét magukra vonhatják és ilyenkor jobb, ha már egy másik fedezékben vannak, mire az elsőt rommá lövik. A lövészárok nem csak árok! Lőszertároló óvóhelyek, fa-föld, ritkábban vas vagy beton bunkerek alkotják. Mindkét ország rendelkezik olyan mobil acél óvóhelyekkel, melyeket akár néhány óra alatt lehet telepíteni és felszedni is, ilyen a KVSZ-készlet.
A második leggyakoribb megoldást az önálló műszaki akadályok képzik. Ezek rendszerint csak a járművek haladását gátló objektumot jelentenek, sokszor még szögesdrót sincs. Ezeket többnyire nem szállja meg védő gyalogság, csupán szükség esetén rendelnek ki egységeket, amelyek páncéltörő fegyverekkel a főbb útvonalakat zárják minimális lövészállománnyal. Ezek is gyakran csak a már megindult támadás irányában vannak kirendelve, mivel a frontvonal hossza egyszerűen még az ukrán és az orosz haderő méretei mellett sem teszi lehetővé ennyi fő állandó ott tartását.
Ezeknek a célja nem egy „áthatolhatatlan” védelmi vonal kiépítése, csupán az ellenség által bejárható útvonalakat szűkíti, hisz ugyan hídvető járművekkel lehet nyitni átjárót az árkokon, beton gúlákon és aknataposó járművekkel a mezőkön is. De az egyesével áthaladó járművek így is hatalmas lassulást jelentenek a sík pusztán „átrobogó” zászlóaljhoz képest, ráadásul csak a hídrakó vagy aknamentesítő járművek kilövése némileg könnyebb feladat, mint egy egész zászlóalj vagy dandár leküzdése. Természetesen erre az ellenség is készül, és nagy erőkkel igyekszik ezeket a járműveket védeni.
A harmadik leggyakoribb, de egyben a leginkább emberigényes és drágán megvalósítható módszert a folyamatos összefüggő lövészárokrendszer alkotja. Ez teljesen analóg az első világháborús módszerekhez. Az első vonalban csak kevés katona van, alapvetően elővédként szolgálnak. A második vonalban tartózkodik a csapatok jelentős része, akik már érdemi ellenállást fejtenek ki. Végül a főerők a 3. vonalban tartózkodnak. Ők jelentik a védelem gerincét és ha az ellenség elakad a 2. vonalban, azonnal ellentámadást tudnak indítani. Az árokvonalak között is vannak műszaki akadályok, hogy a frontvonallal párhuzamosan is akadályozzák ellenség mozgását és az átcsoportosításokat.
Russia's new defenses in Crimea contain rows of dragons teeth and freshly dug trenches. Zoom in on this high resolution satellite imagery to see some of the fortifications constructed along a road leading into the occupied peninsula. pic.twitter.com/SOnpK8liSd
— Brady (Africk) April 11, 2023
Példák az önálló akadályok, és az utólag kiépített körkörös állások által alkotott komplex rendszerére. Forrás: Twitter / X
A harckocsik önállóan nem tudják leküzdeni a lövészárokrendszerben beásott gyalogságot. A lövegek és géppuskáik hatásosan pusztítják a nehézfegyverek állásait, pl. a géppuskafészkeket, azonban az árokban lévő katonák ellen nem túl hatékonyak, hisz az árok lényege eleve az volt, hogy a géppuska és ágyútűztől védje az élőerőt. Épp ezért jelentek meg a 2. világháborúban a páncélozott csapatszállítók, hogy a harckocsikat lövészek kísérhessék a támadásban. Ők speciális képzést kapnak arra, hogy a harckocsikkal együtt működjenek, amíg a páncélosok fegyverei lefedik, „a földhöz szegezik” a védő gyalogosokat, ők be tudnak hatolni a védelmi vonalba, ahol már közelről a kézifegyverekkel, gránátokkal, lángszórókkal, stb. képesek jól kialakított védelmi vonalat is elsöpörni. Így a harckocsi sosem önállóan van bevetve, hanem összfegyvernemi műveletben, ahol a tüzérség és a légierő csapásai is lefogják az ellenség erőit. Ugyanakkor ez rengeteg veszteséggel jár.
Hatalmas Orosz fölény - hibákkal
1. About 2 kilometers from the town, Russia constructed a trench to disrupt the movement of Ukrainian vehicles.2. Approximately 500 meters behind that ditch is a barrier of dragons teeth, three rows of concrete barriers to serve as a second barrier to Ukrainian vehicles. pic.twitter.com/rUZfYbLocB
— CSIS (@CSIS) June 9, 2023
Példa egy több lépcsőben (a kép bal oldalától jobbra haladva) kiépített orosz védelmi rendszerre. Páncéltörő állások, U-árok, lövészárkok, sárkányfogak és tartalék állások. Ez a középső szakasz a Melitopol előtti 3 védelmi vonalban. 47°18'46.6"N 35°14'46.8"E. Forrás: Twitter / X
Fontos kiemelni, hogy mindkét fél 2014 óta folyamatosan erődítette az oroszok által elfoglalt és az ukrán ellenőrzésű területek határzónáját. Itt már nemcsak földbe ásott árkok vannak, de azok falait burkolták, sok helyen fedték a közlekedőárkokat. Vasbeton bunkerek és műszaki akadályok nagy számban települtek. Épp ezért nagyon fontos a háborúban a tüzérség, mely lefogja az ellenség beásott védelmét és a gyalogság, mely elfoglalja aztokat.
Tulajdonképpen a legtöbb ember túlértékeli a harckocsik és a repülőgépek hatását és alábecsülik a gyalogság és a hagyományos tüzérség szerepét a modern harcokban.
Az oroszok számára kedvező, hogy Donyeck belseje felé haladva az emelkedő domborzat, a völgyek és erdők szintén a védőt segítik. Dél-Ukrajnában pedig az oroszok a 2022 elején elfoglalt területeken hatalmas munkákat folytattak. Nemcsak körkörösen védhető támpontok és önálló műszaki akadályok települtek, de a legfontosabb városok – pl. Tokmak – körül mélységben tagolt tripla lövészárokrendszer épült. Ráadásul ezeket mostanra összefüggő hálózattá alakították ki. Így valójában 3 önmagában is tagolt védőöv jött létre a frontvonal és az oroszok által megszállt Fekete-tenger melléki alföld között, melynek mélysége sokszor eléri az 50 kilométert is!
In Crimea, sprawling lines of new trenches are being constructed along roads and waterways. The pace of construction of these positions rapidly increased this year. (4/8) https://t.co/NAaPpFWGip
— Brady (Africk) April 9, 2023
A Krímet védő egyik kiépített állás, mely egyben eszközdepó is. Előnyös ellentámadásnál, de az ukrán HIMARS elérheti ezeket a raktárakat. Forrás: Twitter / X
Könnyű belátni, hogy mekkora kihívás lehet háromszor három árokrendszeren és a köztük épített akadálysoron áthatolni egy támadóműveletben az eddig bemutatottak szerint. Ha sikerül is áttörni egy helyen az első védelmen, akkor is egy műszaki akadályokkal és támpontokkal beszőtt területre jutnak csak ki. Csak azt képzelje el az olvasó, hogy itt mekkora nehézség ellátni üzemanyaggal, lőszerrel vagy akár csak élelemmel az áttörésben résztvevő alakulatokat, miközben 360°-ban bármilyen irányból támadás érheti őket.
Mivel az orosz páncéltörő fegyverek mélységi tagolást tesznek lehetővé, ahogy nő az egyes típusok hatótávja mind a három védelmi vonal saját eszközparkkal bír, így nehezebb is felfedezni és pusztítani, vagy akár csak zavaró tűzzel csökkenteni hatásukat.
The Zaporizhzhia defensive system consists of roughly three sections:1. 150 kilometers of counter-mobility barriers and infantry trenches supported by prepared artillery positions.2. Another 130-km section with similar makeup to the frontline system. pic.twitter.com/ZDayLFaqEj
— CSIS (@CSIS) June 9, 2023
A hármas védelmi vonal és a kiegészítő műszaki akadályok általános helye. A sötétebb foltok több objektumot jelölnek. Forrás: Twitter / X
Épp ezért ezen erődvonalak elfoglalása még a mai korszerű hadseregek számára is jelentős kihívás lenne még akkor is, ha légifölényben lenne Ukrajna és csapásmérő repülők vagy helikopterek tudnák támogatni az alakulatokat, de jelenleg erről szó sincs. Továbbá a NATO által nyújtott tüzérségi lőszerutánpótlás területtűz igényeit sem képes kielégíteni. További gond, hogy Ukrajna sok katonát veszített a háború első szakaszában, így jelenleg nem engedhetik meg maguknak a gépesített gyalogság nagyarányú, veszteségteljes bevetését ezek ellen a védelmi vonalak ellen.
Oroszországnak ugyan lenne elég tüzérsége, azonban a tartalékos katonák képzettség béli hátrányai megmutatkoztak már a háború középső szakaszában. Bár raj-szakasz, sokszor század szinten is megvolt az összeszoktatás, de az összhaderőnemi, zászlóaljnyi vagy nagyobb műveletek gyakran kudarcosak voltak. Ráadásul a tömeges támadások gyakran nagy arányú veszteségeket is okoztak napok alatt a modern páncéltörő eszközök (pl. NLAW) miatt. Továbbá érdemes újra megjegyezni, hogy a frontvonal sok száz kilométer hosszú, így a többszázezer fős orosz haderő is eloszlik, kevés lehetőség van akkora csoportosításra, amit ekkora áttörés igényelne.
Mindezek fényében érthetővé is válik, hogy miért nem erőlteti jelenleg az ilyen mélységben kiépített védelmi rendszerek áttörését egyik fél sem.
Ugyanakkor Oroszország jelentős hibákat követett el védelemben. Egyrészt minden Ukrán támadásra erélyes ellentámadással reagálnak. Ez többször az ukrán tüzérség áldozatul esett, mivel el kell hagyni ehhez az árkokat. Másrészt az oroszok az ukrán támadó alakulatok lövésére nagyszámú löveget és rakétasorozatvetőt telepítettek közel a fő védelmi vonalhoz. Ezek azonban így tüzelés után könnyen eshetnek a HIMARS-rendszer áldozatául. Jelenleg egyébként az ukrán állítások és az Oryx honlap saját adatai szerint is jóval több tüzérségi eszköz kerül veszteségre, mint korábban.
The Wagner line - four rows of anti-tank cement pyramids laid by Russian mercenary group Wagner. The line has a large trench behind it and is located outside the Russian-occupied town of Hirske, in Ukraines east. Oct 17 @Maxar
— Benjamin (Strick) October 22, 2022
Egy tipikus védelmi vonal részlete. A „Wagner-vonal” - négy sor páncéltörő betongúla, a mögött egy nagy árok van, és az oroszok által megszállt Hirszke városán kívül, Ukrajna keleti részén található. Alapkép forrása: Twitter / X
Könnyű belátni, hogy jelenleg az ukrán támadás egyetlen lehetősége egy áttörésre, ha találnak egy gyengén védett szakaszt – egyáltalán nem biztos, hogy létezik ilyen. Ugyanez fordítva is igaz: az ukrán védelem is mostanra úgy megszilárdult, hogy az Orosz Szárazföldi Haderő önerőből csak igen nehezen lenne képes áttörést kierőszakolni, és ez jelentős véres veszteséggel járna.
Így a konfliktus jelenleg egyre inkább halad egy befagyott konfliktus irányába. Ez Moszkvának kedvez a nagyobb tartalékok miatt, másrészt amint az őszi esők sártengerré változtatják a műveleti terület délkeleti részeit, tavaszig újra nem számíthatunk jelentős változásokra, legfeljebb ha idén tényleg jön a klasszikus orosz tél, és keményre fagy a talaj.
The destruction of Bakhmut is surreal. Homes, schools, bridges and buildings all seen destroyed in this imagery from March 6 showing the impact of Russia's full-scale invasion on Ukraine's communities. @Maxar
— Benjamin (Strick) March 10, 2023
Háborús pusztítás képeken. Forrás: Twitter / X
A műholdas távérzékelés egyben segít az álhírek elleni küzdelemben is. Ki lehet mutatni, hogy egy várost tényleg ért-e támadás, vagy akár azt, hogy a harcok tényleg ott és olyan ütemben zajlanak, ahogy az egyik vagy másik fél állítja. Azt is leszűrhetjük, hogy a kiépített erődrendszer képe azt mutatja, hogy minden állítással ellentétben Oroszország tartós, elhúzódó háborúra készül, nem gyors békére.
A háború környezeti hatásaiba is némi betekintést engedtek a képek. Látható, hogy hatalmas mennyiségű termőterület, erdő és vizes élőhely pusztult el, vagy szenvedett károsodást. Így az emberek szenvedése mellett az élővilág számára is kihívás a helyzet, a bemutatott földmunkák pedig a talajpusztulást felgyorsíthatják. Ha figyelembe vesszük, hogy a két harcoló fél, valamint a NATO kapcsolódó műveletei (pl. az állandó légi határőrizet) mennyi üzemanyag elégetését jelentik és a tüzérségi lövések mennyi tüzet okoznak, akkor feltételezhetjük, hogy a károsanyag és üvegház hatású gázok kibocsájtásában is kimutathatók lesznek a háború hatásai.
Remélhetőleg jövőre már Ukrajna és Oroszország esetében is újra arra használhatjuk a műholdakat, mint korábban. Például agrárföldhasználati térképek készítése, városi növekedés elemzése, erdőirtás észlelése és víztestek monitoringja segíti a felkészülést, hosszú távú tervezést. A műholdas távérzékelés fontos szerepet játszik az élőhelyek állapotának és biodiverzitásának felmérésében. A veszélyeztetett fajok és természetvédelmi területek nyomon követése, a klímaváltozás hatásainak elemzése és az erózió és talajpusztulás felmérése is ezen a módon történik. A vízminőség, az árvizek és az aszályok monitorozása segíti a hatékony vízgazdálkodást és a fenntartható vízhasználatot.
Címlapkép forrása: Ed Ram/Getty Images
Vasárus Gábor az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézetének munkatársa.
