Mennyibe kerül egy rövid kényszerszünet? A munkahelyi távollét hatása a bérekre

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

Ez akkor is igaz, ha a távollét csak rövid ideig tart és nem jár tartós egészségügyi következményekkel, amelyek csökkentenék a munkavállaló termelékenységét. Elemzésünk két fontos mechanizmus szerepére hívja fel a figyelmet:

• a vállalati előléptetések elszalasztására,
• valamint annak elmulasztására, hogy a munkavállaló magasabb bért kínáló vállalatokhoz kerüljön.

Ha valaki jelen van a munkahelyén, a tehetségét, munkabírását bizonyítva lehetősége van előléptetésben részesülni, állásajánlatokat kapni más munkáltatóktól, valamint tapasztalatszerzéssel humán tőkét felhalmozni. Ezek közül bármelyik bérnövekedést eredményezhet.

A más munkáltatók által ajánlott magasabb fizetés esetén ez nemcsak cégváltásnál lehetséges, hanem azáltal is, hogy erre hivatkozva az illető a jelenlegi munkáltatójánál is kialkudhat magasabb fizetést. A munkából való távollét során, még ha az rövid ideig is tart, a munkavállalók lemaradhatnak állásajánlatokról, elszalaszthatják a vállalaton belüli előléptetési lehetőségeket, valamint eleshetnek a humántőke-felhalmozás, például egy tréningen való részvétel lehetőségétől.

A munkából való távollét nem ritka jelenség, ugyanakkor nehéz azonosítani a munkavállalók munkaerőpiaci pályájára gyakorolt hatását, mivel a legtöbbször nem véletlenszerű, hogy ki az, akit ez érint (például felmondás, elbocsátás), illetve olyan komplex eseményekhez kapcsolódik, amelyek más csatornákon keresztül is hatással vannak a bérekre (például szülői szabadság, hozzátartozó ápolása).

A tanulmányunkban olyan eseteket vizsgálunk, amikor a munkából történő rövid, 1-5 hónapos kiesés olyan váratlan és enyhe balesetek következménye — például lábtörés vagy vállízületi ficam — amelyekből teljes felépülésre van lehetőség, önmagukban nem rontják a munkavállaló termelékenységét, vagyis nem kellene hatással lenniük a visszatéréskor kapott fizetésre.

Egyedülálló magyar adminisztratív adatokat használtunk, melyben – anonimizált módon – 2012 és 2017 között követni tudtuk a teljes népesség véletlenszerűen kiválasztott 50%-ának munkatörténetét havi felbontásban. Az adatbázis tartalmaz egészségügyi adatokat is, amelyek lehetővé teszik az állami egészségügyi rendszerben kezelt balesettípusok pontos azonosítását.

Eseményelemzés (event study) segítségével vizsgáltuk meg, hogy 1-2 év elteltével milyen hatással van egy munkavállaló fizetésére egy váratlan és enyhe baleset miatt bekövetkező rövid (1–5 hónapos) munkából való távollét. Olyan kontrollcsoporttal hasonlítottuk össze a balesetet szenvedő és a munkából ideiglenesen kieső munkavállalókat, akik egyrészt nem szenvedtek balesetet, másrészt a baleset bekövetkezte előtt átlagosan hasonlóak voltak a balesetet szenvedő munkavállalókhoz mind demográfiai, mind munkapiaci jellemzőik és munkatörténetük tekintetében. Minden egyes kontrollként használt munkavállaló esetén véletlenszerűen definiálunk egy nulla időpontot, amikor foglalkoztatottak voltak, és ami megfeleltethető a másik csoportban a baleset idejének. Ehhez a hónaphoz képest vizsgáljuk a béreik alakulását. Azt feltételeztük, hogy a baleset hiányában a balesetet szenvedők fizetése is a kontrollcsoportéhoz hasonlóan alakult volna a munkába való visszatérés után. A kettő közti különbséget tekintjük a munkahelytől való távollét hatásának.

Ahogy azt az alábbi két ábra mutatja, a baleset utáni néhány hónapban ezeknél az embereknél átmenetileg rosszabb egészségi mutatókat látunk (kórházban töltött napok, járóbeteg ellátás igénybevétele, megugró gyógyszerkiadás, főleg antibiotikumok és mozgásszervi betegségekre adott gyógyszerek esetén), ugyanakkor ezek az értékek néhány (2-10) hónappal a baleset után visszatérnek a baleset előtti értékeikre. Ezzel is azt támasztjuk alá, hogy az általunk vizsgált baleseteknek nincsenek hosszú távú egészségügyi következményei és ezáltal a termelékenységre gyakorolt hatása, vagyis a bérekre csak a munkahelytől való távolléten keresztül hathatnak.

Becsléseink azt mutatják, hogy

még az ilyen rövid, 1–5 hónapos távollétek is, amelyek váratlan és enyhe balesetekhez kötődnek, csökkentik a munkavállalók bérét ahhoz képest, amilyen a baleset hiányában lett volna.

Ez nem azt jelenti, hogy a munkavállalók kevesebbet keresnek, mint a balesetük előtt, hanem a bérnövekedésük nem éri el azt a szintet, amit a távollét nélkül kaptak volna:

• a becsült bérveszteség a munkába való visszatérést követő első évben 0,98%,
• a második évben pedig 0,92%.

Ugyanezt negyedéves bontásban vizsgálva az alábbi ábra azt mutatja, hogy a munkába való visszatérést követő 1–8. negyedévben a balesetet szenvedők körében a bérek tekintetében –0,7 és –1,4% közötti eltéréseket figyelhetünk meg, erősebb hatásokkal a visszatérést követő 4. negyedévtől kezdve, míg a balesetet megelőzően nincsenek eltérések a két csoport között.

Azt is vizsgáltuk, hogy a bérhatást inkább a vállalaton belüli előléptetésekből való kimaradás, vagy a magasabb bért fizető vállalatokhoz való átmenet elmaradása magyarázza. Eredményeink azt igazolják, hogy kisvállalatoknál a bérhatás fontos csatornája az előléptetésekből való kimaradás, míg nagyvállalatoknál inkább az magyarázza a bérhatást, hogy az érintettek kisebb eséllyel mennek át magasabb bért fizető cégekhez.

Eredményeink szerint még a rövid idejű munkahelyi távolléteknek is lehetnek hosszú távú munkapiaci következményeik. A munkavállalók eleshetnek a magasabb bérű vállalatokhoz való belépés vagy az előléptetés lehetőségétől, ami mérsékeltebb bérnövekedéshez vezethet. Emellett az alacsonyabban fizető vállalatoknál végzett munka nem pénzbeli hátrányokkal is járhat, mivel ezeknél gyakran rosszabbak a munkakörülmények.

A munkából való kiesés hosszabb távú munkaerőpiaci hatásai olyan egyenlőtlenségeket eredményeznek, amit a társadalombiztosítási rendszernek mérsékelnie kellene.

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images