Szinte minden magyart érint az uniós agrárpolitika reformja – A lakosság 85%-a egy kilométerre él agrárterületektől

krtk blog Az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.

A kutatás azt vizsgálta meg, hogy a lakosság mekkora része él különböző távolságra a legközelebbi mezőgazdasági területtől Európában (2006, 2012, 2018). A kép nagyon erős:

2018-ban a népesség kb. 84%-a 1 km-en belül élt a mezőgazdasági földterülethez képest, kb. 90% 2 km-en belül, és gyakorlatilag mindenki 10 km-en belül.

Ráadásul mindez 2006 és 2018 között szinte alig változott; nincs látványos „eltávolodás” a mezőgazdasági tájtól – legfeljebb enyhe elmozdulások, amelyek inkább népességmozgásokkal (urbanizáció, elvándorlás) hozhatunk összefüggésbe, mint földhasználati sokkokkal.

Európában a mezőgazdaság nemcsak termelési ágazat, hanem térbeli közelség: lakókörnyezet, tájkép, konfliktus- és együttélési zóna. Nem mindegy, milyen földekről beszélünk. A kutatás továbblép a „van-e mezőgazdaság” kérdésén, és azt is megmutatja, milyen típusú mezőgazdasági terület van a lakosság közelében. Négy kategóriát különít el: szántók, állandó kultúrák/ültetvények, legelők, illetve heterogén – mozaikos – mezőgazdasági tájak. Európa térképe itt is beszédes: több közép- és kelet-közép-európai térségben a szántóközeli környezet dominál, a Mediterráneumban jobban megjelennek az ültetvényes mintázatok, míg például a Brit-szigeteken több helyen a legelők szerepe erős.

A kérdés nem az, hogy „közel van-e” a mezőgazdaság, hanem hogy milyen tájban élünk együtt vele. A meglepetést az okozza, hogy a földek aránya csak félig magyarázza a közelséget. Logikusnak tűnne, hogy ahol sok a mezőgazdasági terület, ott többen élnek közel hozzá. A tanulmány szerint ez csak részben igaz: régiós szinten a mezőgazdasági területek aránya csak nagyjából a variancia felét magyarázza abban, hogy mennyien vannak 1 km-en belül.

Ez azért fontos, mert azt jelzi: a „közelség” nem pusztán természetföldrajzi adottság. Benne van a településhálózat története, a domborzat és klíma, a birtok- és tájszerkezet, az infrastruktúra, valamint a demográfiai mozgások lenyomata is. Vagyis a ruralitásról szóló vitákban a közigazgatási kategóriák mellett érdemes egy nagyon egyszerű, mégis erős mutatót is nézni: a lakosság tényleges térbeli kapcsolatát a mezőgazdasági tájhoz.

Magyarország: a közelség adottság, a minőség a tét

A tanulmány országos adatai alapján

Magyarországon 2018-ban különösen magas a közelség: a népesség kb. 85%-a 1 km-en belül él mezőgazdasági területhez képest, és ezen belül kiemelkedően erős a szántóközeli arány (1 km-en belül kb. 74%).

Ez egyszerre adottság és felelősség. Ha sok település szó szerint szántók szomszédságában él, akkor a KAP nemcsak „gazdák támogatásáról” szól, hanem a lakókörnyezet minőségéről is: por, zaj, vegyszerhasználat, vízminőség, tájkép, biodiverzitás – és persze a pozitív oldal: helyi termékek, táji identitás, rekreáció.

Miként hat ez a 2027 utáni KAP-ról szóló vitára?

A KAP következő (2028-2034 között) ciklusa körüli viták gyakran a versenyképesség kontra zöldítés tengelyre feszülnek fel. A tanulmány üzenete viszont az, hogy van egy harmadik dimenzió, amit alábecsülünk: a társadalmi közelség.

Ha Európában ennyien élnek a mezőgazdasági táj szomszédságában, akkor a táj állapota – talaj, víz, biodiverzitás, vizuális környezet – de facto közösségi ügy, és a KAP legitimitása egyre inkább azon múlhat, hogy ezt a közjót képes-e javítani.

Ebből következik, hogy a „zöld” feltételeknek és ösztönzőknek finomabb célzásra lesz szükségük. Nem ugyanaz a problémahalmaz egy szántódomináns térségben (talajvédelem, inputcsökkentés, pufferzónák, táblaméret), mint egy mozaikos tájban (élőhelyfolyosók, táji diverzitás, extenzív gyakorlatok). És van még egy, sokszor kimondatlan pont: ha ennyien élnek közel a mezőgazdasághoz, akkor a konfliktusok – permetezés, vízhasználat, közlekedés, állattartás, szaghatás – nem „marginális ügyek”, hanem mindennapi együttélési kérdések.

A 2027 utáni KAP vitájában érdemes kimondani:

Európában a mezőgazdaság nem „egy szektor”, hanem a legtöbb ember lakókörnyezete.

Innentől a kérdés nem az, hogy támogatjuk-e, hanem hogy milyen tájat, milyen együttélési szabályokkal finanszírozunk.

A cikkben hivatkozott tanulmány: Lillemets, J., Viira, A.-H., & Fertő, I. (2025). The intertwined geographies of agricultural land and human settlement in Europe. Land Use Policy, 153, 107527.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images