42%-nak fogalma sincs! - az euró bevezetésének feltételei (II.) (x)

‹ 1 2 3 ›

Bérfelzárkózás: kell, de itt sincs ingyen ebéd

A bérfelzárkózás alapvetően egy hosszú távú kollektív cél, de a bérek csak a gazdaság várható teljesítményével összhangban emelkedhetnek. Ennek hiányában a munka alapú versenyképesség jelentősen csökken. Ha hirtelen az uniós szinttel megegyező béreket kezdenének el fizetni a vállalatok, akkor feltehetően tömeges csődhullámmal kellene számolni. Azok az ágazatok, vállalatok melyek versenyhátrányban vannak pl. a technológia szempontjából a külföldi versenytársakhoz képest, azok elsősorban az olcsóbb munkaerőre támaszkodva próbálják ezt ellensúlyozni. Ha a bérek oldaláról ez nem sikerül, akkor csak lényeges drágábban és nagy valószínűséggel veszteségesen tudnak termelni.

Ebben helyzetben a hosszú távú megoldás vagy a cég bezárása, és a munkaerő áttelepülése oda, ahol jobban megfizetik, vagy a technológia fejlesztése, a munkaerő hatékonyságának javítása, mely magasabb bérek kifizetését is lehetővé teszi. Az első megoldás sokszor kényszerűség, ugyanakkor az egész Európai Unióra elmondható, hogy a munkaerő mobilitása viszonylag korlátozott. Ily módon hazánk esetében is célszerűbb a második verziót választani (ha lehet) és a hatékonyság javítására tett erőfeszítéssel elérni a mielőbbi bérfelzárkózást és a képzett munkaerő megtartását.

Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy a fejlettségi szintet figyelembe véve a hazai bérek nem mutatnak szignifikáns különbséget az eruó-zónához képest, emiatt a bérfelzárkózás alapja az említetteknek megfelelően a termelékenység növekedése kell hogy legyen.

Hogyan csökkenthető a költségvetés hiánya?

A nominális konvergencia-kritérium illetve a versenyképességi szempontok is azt kívánják, hogy a költségvetési deficit mértéke, a jövedelemcentralizációés az újraelosztás csökkenjen hazánkban. Az államháztartási hiány csökkentésének makrogazdasági hatása mindenekelőtt a hiány mérséklődés megvalósulásának módján, belső összetételén múlik.

A deficit csökkentésének egyik leghangsúlyosabb elemét kell hogy adja a működési költségek csökkentése. A túlburjánzó és sokszor egymással átfedésben levő (redundáns) bürokrácia fenntartása jelentős terheket ró az egész gazdaságra. A nem hatékonyan működő nagy elosztórendszerek reformra szorulnak (egészségügy, oktatás, önkormányzat, államigazgatás), csak ezek végrehajtásával - és a rövid távú költségek vállalásával - biztosítható, hogy a deficit később tartósan alacsony maradjon. Ha a kiadásokat sikerül mérsékelni, akkor nyílik igazán lehetőség az adórendszer hatékonyabbá tételére. Fontos, hogy az intézkedéssorozatok megtervezésekor a hatásfolyamatokat komplexen kezeljék, a kiadási és bevételi oldali következményeket is figyelembe vegyék.

A kiadások csökkentésénél a kieső költségvetési kereslet szűkítő hatását a gazdaság számára többszörös növekedési hatást generáló adócsökkentésekkel, vagy a növekedésre a korábbiaknál jobban ható egyes államháztartási kiadási programokkal túlkompenzálhatják.

A hosszú távon egyensúlyban lévő (sőt többletet létrehozó) államháztartási egyenlegre való törekvés a radikális kiadáscsökkentő lépéseken keresztül ugyanakkor gátolhatja a közepesen fejlett országok költségvetésből finanszírozott beruházásainak növelését, ezáltal a reál konvergenciát. Emiatt említettük, hogy a kiadások lefaragásánál nem a fűnyíró-elv alkalmazása célszerű, hanem a strukturált lépések megtétele. A felzárkózás folyamatában mindvégig célszerű lehet az infrastruktúra-fejlesztést komolyan venni, az uniós forrásokat minél nagyobb mértékben kihasználni.

A hiány hatékony lefaragása érdekében előnyös lenne a politikai pártok közötti konszenzus elérése legalább a megfelelési időpontra és az államháztartási egyensúly számaira vonatkozóan. Ez a konszenzus megteremthetné annak a lehetőségét, hogy valóban a kívánatos intézkedéscsomagok kerüljenek elfogadásra, ne kelljen felesleges populista ígérgetésekkel egymásra licitálni.

Ágazati hatások

A gazdaság egyes ágazatai közül leginkább a banki szektor esetében keletkezik jelentős veszteség, mivel a deviza és valuta konverzió nagy része megszűnik és hasonlóképp a fedezeti műveletek (árfolyamváltozás elleni védekezés) köre is szűkül. Emellett az euró bevezetését, az átállást a banki szektor ingyen végzi, azaz nem számít fel konverziós díjat a számlák átárazása, a készpénz cseréje miatt. Később az aktívabb gazdaság mellett a pénzügyi szolgáltatások iránti megnövekedett igény részbeni kárpótlást jelenthet.

Az eddig végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy az euró-övezeti csatlakozás kevés gazdasági területen jelenthet módosuló versenyhelyzetet. A nagy lépés az uniós belépés volt, ehhez képest az euró bevezetése mérsékeltebb hatású lehet. Az árfolyamkockázat kiesésével a külkereskedelemben aktív versenyképes vállalatok előnyhöz juthatnak. A nagy multik és hazai leányaik között az elszámolás jellemzően ma is devizában zajlik, így ebben a körben elsősorban üzemgazdasági előnyei lesznek a közös pénznek (a szabad pénzek regionális összevonása és kezelése: cash-poolok képzése).

Csatlakozási árfolyam, hogyan vezethető be az euró

Az euró bevezetésének egyik leglényegesebb kérdése a nemzeti valuta konverziós árfolyamának a meghatározása. Ehhez első lépésként azt döntik el, hogy a szóban forgó ország milyen központi paritás mellett lép be az ERM-2 árfolyamrendszerbe. Itt bonyolult számítások alapján igyekeznek a hatóságok az ún. egyensúlyi árfolyam körüli ingadozási sávot meghatározni (egyszerű módszerként azonban adódhat, hogy pl. az ERM-2 rendszerbe belépést megelőző 6 hónap forint/euró árfolyamának átlaga lesz az új centrum).

Figyelni kell, hogy a konverziós rátát ne túlértékelt árfolyamon rögzítsék. A túl erős árfolyam mellett a termelési költségek is relatív "magasak" maradnak. A reálárfolyamok alakulását tekintve elsősorban az egységnyi munkaerőköltség alapú felértékelődést kívánatos megakadályozni, miközben a fogyasztói ár alapú felértékelődést esetenként megengedhető. Ez a versenyképességi szempontok előtérbe helyezését jelenti.

Az ERM-2 szakasz után az euró tényeleges bevezetésére gyakorlati szempontból több lehetőség kínálkozik. Követhetjük az euró-övezethez eddig csatlakozott tagállamok által választott megoldást, azaz az eurót két lépcsőben - először számlapénzként, majd készpénzként - vezetjük be, vagy egy lépcsőben, készpénzként és számlapénzként egyidejűleg jelenik meg az euró.

Magyarország számára sokat segíthet a most csatlakozó országok azon csapata, amely az euró mihamarabbi bevezetését választja. A folyamat megfigyelése számos tanulság leszűréséhez vezethet, pl. modellezni lehet az EKB, az euró-övezeti befektetők és az egyéb befektetők viselkedését. Ismert lesz, hogy az ingadozási sáv a valóságban egy aszimmetrikus csatorna-e (a lelértékelődés maximális mértéke 2.25%), illetve hogy ha szükség van rá, az EKB interveniál-e és ha igen, hogyan teszi ezt.

• Hol is állunk most?.
• Néhány gyakorlati kérdés.
• Összegzés.