forint kukában
Prof

Nem normális, ami az inflációval történik Magyarországon

András Bence
Európai csúcstartó a magyar infláció és az elemzők igazából nem tudják megmondani, hogy pontosan miért. Egy friss kutatás szerint egyenesen abnormális ez a fajta pénzromlás a kontinensen: a történelem során ugyanis minden pandémiát erőteljes dezinflációs nyomás követett, ami hosszú éveken át hűtötte az árakat. Most mégis éppen az ellenkezője történik.

Idén júniusban már 5,3%-os éves inflációt jelentett a KSH, amire többen is felkapták a fejüket. Rég volt ilyen drágulás itthon, de a jelenség nem pusztán emiatt furcsa. A pénzromlás egy nehezen kifürkészhető jelenség, még ha van is több összefüggés, amit megértettünk már vele kapcsolatban. Ami most különösen megnehezíti az elemzők és a jegybankárok dolgát, hogy furcsa időket élünk. A koronavírus felforgatta a gazdaságot, a rá adott gazdaságpolitikai válasz pedig még egyet csavart a dolgon.

A pandémia idején bezárt üzletek, az elmaradt vásárlások, meg az egyébként is növekvő óvatosság mind a gazdasági aktivitás és a drágulás ellen hatottak. A magyar infláció mégis köszöni szépen, igen jól van.

Adódik hát a kérdés, hogy pontosan mit is mond a tudomány: mi volna a pénzromlás "normális" viselkedése egy ilyen beteges időben?

A holland nemzeti bank közgazdászai pontosan ennek mentek utána, és ehhez több száz évnyi európai adatot gyűjtöttek össze. Egészen pontosan 6 országot néztek meg 14 pandémiás időszakot követően. Arra keresték a választ, hogy a trend infláció - amely a rövidtávú ingadozásoktól mentes, mélyebben gyökerező pénzromlást tükrözi - miként reagált az ilyen körülményekre a múltban. Mit okoztak a nagyobb megbetegedések a gazdaságban, és az végül hogyan csapódott le az árakban.

A jól bevált Kálmán filterrel szűrt adatok pedig szépen megmutatták, hogy mi volt az európai gazdaságoknak a tipikus reakciója a történelem során. Általánosan elmondható, hogy Európában a pandémiák mindig lefelé irányuló nyomást helyeztek az árakra, méghozzá rendkívül hosszan.

A trend inflációnak durván két évtizedre volt szüksége, hogy visszatérjen a kiinduló szintjére.

Ez egy meglepően erős hatás, de közgazdaságilag nem megmagyarázhatatlan. Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász 2020-as kapcsolódó elemzése szerint az történik ilyenkor, hogy a nagy bizonytalanság közepette az emberek óvatossá válnak. Ez a tartós óvatosság pedig arra ösztönzi őket, hogy biztonsági tartalékokat építsenek ki, ami aztán mind a fogyasztási, mind pedig a beruházási jellegű kiadásaikat visszahúzza. A kevesebb költés így az árak alacsonyabb szintre való ereszkedését idézi elő.

De akkor miért nem történik most is ez?

A kérdés jogos, csak éppen a választ nem tudja senki. Nyilván, a történelem során jó sokáig nem volt igazán tudatosan irányított gazdaságpolitika, hiszen a makroökonómia egy fiatal (20. századi) tudomány. Gondolhatnánk, hogy talán azért annyira más ma az infláció pandémiás tünete, mert a fiskális és a monetáris politika keményen beavatkozott a fentebb leírt folyamatokba.

Az szinte biztos, hogy ez utóbbinak komoly szerepe is volt, csakhogy a mértéke igen furcsa. Az idézett kutatás szerzői felvetik, hogy talán maga az európai gazdaság alkalmazkodóképessége alakulhatott át mára, ami pedig az infláció viselkedését is megváltoztatta. Ma a koronavírus gazdasági sokkhatása rendkívül változó ugyanis annak függvényében, hogy az egyes üzleti operációk képesek voltak-e átállni az otthoni munkavégzésre vagy sem. Nagyon sok helyen ez sikerült, és így ezeket a cégeket, illetve az ő termékeiket és szolgáltatásaikat nem érintette közvetlenül a koronavírus.

Közvetve persze - a visszaeső aggregált kereslet miatt - már nyilván igen. De ez az átalakult gazdasági környezet már talán felérhet egy akkora strukturális gazdasági változással, hogy a korábbi összefüggések felülíródjanak. Vagyis, hogy az infláció ne úgy reagáljon ma, mint a történelem során, és így pedig a fiskális és monetáris stimulus is másként hasson.

Persze jegyezzük meg, hogy ez a kutatás a trend inflációról szól, és nem pedig az aktuális drágulásról. Amit ma Európában és Magyarországon látunk, arról egyelőre nehéz megmondani, hogy átmeneti hatások eredménye - jövedéki adóemelés, nyersanyagárak, chiphiány, és a többi - vagy pedig valami mélyebben gyökerező jelenség.

A hazai infláció csúcstartó Európában, de szinte minden országra igaz, hogy a pandémiát követően nem azt csinálják az árak, mint amire számítanánk. Emiatt az elkövetkező időszak különösen érdekes lesz elemzői és jegybanki szempontból. Az MNB pedig nagyon valószínű, hogy folytatni kényszerül majd a monetáris szigorítást, hiába gyengélkedik még a gazdaság.

Címlapkép forrása: Getty Images

bull bear tőzsde
putyin shutter
tanker_olaj_shutter
orosz ukrán háború orosz haderő tüzérség tosz 1 tos-1 rakétatüzérség gyakorlat stock
Budapesti Értéktőzsde

Ricardo Hazlitt és az infláció

A nagyszerű Henry Hazlitt és az infláció természete címmel ma posztom olvasható a kiváló publicista, Seres László...

Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Díjmentes online előadás
Hogyan csináld a gyakorlatban?
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu

Könyvelő munkatárs

Könyvelő munkatárs
2023. március 21.
Agrárium 2023
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
covid korhaz