Szintet lépett a brutális diktatúra, de közben recseg-ropog a rendszer – Megállítható még az egykori sikerállam mélybe zuhanása?

Az „arab tavasz” reménységéből hullott diktatúrába Tunézia

Az arab világ nagy forradalmi hulláma, amely az 1848-as „népek tavasza” után az „arab tavasz” nevet kapta, az észak-afrikai Tunéziából indult el, amikor egy fiatal utcai árus, Mohamed el-Búazízi 2010. december 17-én felgyújtotta magát, tiltakozva a hatóságok zaklatásai ellen. El-Búazízi önégetése kirobbantotta a „jázminos forradalmat”, amely olyan méreteket öltött, hogy az országot 1987 óta diktátorként uraló Zín el-Ábidín ben Ali lemondásra kényszerült, és az országot is elhagyta.

A forradalmi hullám Észak-Afrika és a Közel-Kelet más országaira is átterjedt, és több diktátor bukásához vezetett (Hoszni Mubarak egyiptomi, Moammer Kadhafi líbiai, Ali Abdullah Száleh jemeni elnök), de demokratikus berendezkedés hosszabb távon egyik országban sem alakult ki, hanem valahol újabb diktatórikus rezsim épült ki, máshol a polgárháború állandósult (Líbiában a mai napig nem ért véget).

Az összes ország közül éppen az arab tavaszt elindító Tunéziában tűnt a legkedvezőbbnek a helyzet a plurális demokrácia kiépülésére.

2013-ban négy civil szervezetből megalakult a Nemzeti Párbeszéd Kvartett, amely 2014-re kidolgozta az ország új, demokratikus alkotmányát. A civil összefogás 2015-ben megkapta a béke Nobel-díjat is, és sokan reménykedtek, hogy a többi, elbukott forradalommal szemben a „jázminos forradalom” meg tudja őrizni eredményeit.

2019 októberében egy a politikán kívülről érkezett jogászprofesszor, Kaisz Szaíd nyerte meg az elnökválasztást nagy többséggel. Elnökségének kezdeti időszakában még nem mutatkoztak meg nyíltan az elnyomó tendenciák, és azt sem tudjuk már meg, bekövetkezett volna-e a diktatórikus fordulat, ha 2020-ban nem jön a koronavírus-járvány, amely minden szektort rosszul érintett, de különösen az idegenforgalmat, amely az ország fontos bevételi forrását jelenti. Ahogy a gazdasági nehézségek egyre nagyobbak lettek, úgy keményedett meg Szaíd uralma is, aki 2021. július 25-én alkotmányellenes módon föloszlatta a parlamentet, elküldte a miniszterelnököt és a kormányt, és rendeleti kormányzásba kezdett, majd új alkotmányt fogadott el. Ellenzéke szerint Szaíd államcsínyt hajtott végre, szerinte azonban legális, amit tett, azzal az indoklással, hogy csak így lehet kivezetni az országot a gazdasági válságból.

Újabb fokozatba kapcsolt az elnyomó gépezet

Az elnyomó gépezet azóta is gőzerővel zakatol.

Egymás után kerültek célkeresztbe az ellenzéki pártok vezetői, az újságírók, a civil szervezetek, akikre a hatalom sorban lecsapott.

A rendszer legismertebb rabja a most 84 éves Rasíd Gannúsi, az egyiptomi Muszlim Testvériséghez hasonló iszlamista mozgalom, az Ennahda (Újjászületés) vezetője. Az Ennahda volt az, amely ben Ali bukása után megszerezte a hatalmat; maga Gannúsi 22 éves londoni száműzetéséből tért haza 2011-ben. (Előtte, az 1980-as években több évet ült börtönben politikai tevékenysége miatt.) Bár az Ennahda 2014-ben lemondott a hatalomról, továbbra is a tunéziai politika egyik fontos szereplője maradt. Maga Gannúsi 2019 novemberétől 2021. július 25-ig töltötte be a tunéziai parlament elnöki posztját, addig, amíg Kaisz Szaíd önkényesen fel nem oszlatta a törvényhozást.

Gannúsit aztán tavaly februárban 3 év börtönre ítélték, arra hivatkozva, hogy az Ennahda külföldi pénzeket vett igénybe 2019-es választási kampányához. Később más bűncselekményekkel is megvádolták, így a 84 éves politikus most már 37 éves börtönbüntetéssel néz szembe, ami az ő esetében tulajdonképpen életfogytiglani büntetést jelent. Az Ennahda-vezér november elején éhségsztrájkba kezdett, amivel két másik ellenzéki vezetőhöz csatlakozott, akik szintén börtönbüntetésüket töltik.

Az első, aki éhségsztrájkba kezdett, Dzsauhar ben Mbarek, a Szaíd ellen létrejött ellenzéki egységfront, a Nemzeti Megmentési Front egyik alapítója. Akciójához nem sokkal később csatlakozott Isszám Sebbi, a Köztársasági Párt szintén bebörtönzött vezetője is. Az elnök megdöntésére szervezett összeesküvés vádja miatt 18 év börtönre ítélt, 1968-as születésű ben Mbarek november 15-én kórházba került súlyos kiszáradás miatt, de továbbra sem volt hajlandó magához venni ételt. Ügyvédje és családja szerint ráadásul négy börtönőr súlyosan bántalmazta őt a börtönben, miután egy olyan helyre vitték, ahol nem volt térfigyelő kamera. Ügyvédje azt mondta, töréseket és zúzódásokat szenvedett a teste, az elkövetők pedig arra akarták rábírni, hogy hagyja abba éhségsztrájkját.

Október végén Szaíd uralmának egy másik bírálóját is börtönbüntetésre ítélték, ő egyelőre „csak” öt évet kapott. A 68 éves Ahmed Szuab, aki korábban közigazgatási bíró volt, azután került az elnyomó gépezet célkeresztjébe, hogy kritizálta az igazságszolgáltatást, aki szerinte az elnök alatt nem függetlenül működik, a bírák pedig „késsel a torkukon” dolgoznak. Szuabot egy terrorizmusellenes törvényszék ítélte el, a vád pedig terrorszervezet létrehozása és szervezése, illetve hamis információ terjesztése volt.

Még nagyobb hazai és nemzetközi visszhangot váltott ki, hogy

egy egyszerű vidéki munkást a tunéziai vezetést kritizáló Facebook-posztjai miatt halálra ítéltek.

Az ítélet a diktatórikus működés újabb szintjét jelezte Tunéziában, a célja pedig nyilvánvalóan a megfélemlítés és a kritikus hangok elhallgattatása volt. (Az országban egyébként bár hoznak halálos ítéleteket, három évtizede egyetlenegyet sem hajtottak végre.) A felháborodás hatására mindenesetre a bíróság néhány nappal az ítélet után szabadon engedte a kormánykritikus férfit, aki tavaly óta volt előzetes letartóztatásban.

Sorozatos tüntetések fenyegetik Szaíd uralmát

Annak ellenére, hogy az elnyomás újabb és újabb szinteket ér el Tunéziában, az utóbbi időben egymást követik a tüntetések. Hol a banki dolgozók, hol a kórházi dolgozók, hol az újságírók vonulnak utcára, ugyanakkor

az egyes ágazati tüntetések (egyelőre) nem álltak össze össznépi, a Szaíd-rendszer elleni demonstrációvá.

Október második felében komoly tiltakozások robbantak ki az ország hatodik legnagyobb városában, a tengerparti Kábeszben, ahol egy hatalmas foszfátüzem működik. A helyiek szerint a gyár súlyosan szennyezi a város levegőjét, illetve a tengert, magas a rákos és tüdőbetegek száma, a vizekben pedig a halak mennyisége drámaian visszaesett, ami erőteljesen fenyegeti a halászok megélhetését. Az UGTT szakszervezet általános sztrájkra hívott fel a városban, bezártak a boltok, piacok, iskolák és kávézók, és több tízezer ember vonult utcára. Szaíd elnök azzal védekezett, hogy „a környezet elleni merényletet” még az előző kormányok követték el, de a helyiek rámutattak, hogy a jelenlegi vezetés sem tett semmit a súlyosan környezetszennyező üzem ellen. A foszfát azonban Tunézia egyik legfontosabb erőforrása, így a vergődő gazdaság is megérezné, ha az üzemet leállítanák.

November elején a banki dolgozók kezdtek kétnapos sztrájkba szerte Tunéziában, magasabb fizetéseket követelve. A sztrájk miatt a bankautomaták nagy része is leállt, hatalmas sorok alakultak ki az ATM-ek előtt.

Szerdán orvosok tartottak tüntetéseket több tunéziai településen, szintén magasabb béreket követelve, és arra figyelmeztettek, hogy az ország egészségügyi rendszere az összeomlás szélén áll.

Kimerültek vagyunk, alulfizetettek, és egy olyan rendszerben dolgozunk, amely összeomlóban van. Ha semmi sem változik, még több orvos fog elmenni, és a válság csak tovább fog mélyülni

– mondta az egyik fiatal orvosnő.

#WATCH: Thousands of young doctors go on strike across #Tunisia to demand higher pay and warn of an impending collapse of the #health system, part of a broader wave of #social unrest convulsing the country https://t.co/SrPrqIctag pic.twitter.com/xciVETObXI https://twitter.com/hashtag/WATCH?src=hash&ref_src=twsrc%5Etfw

— Arab News (@arabnews) November 20, 2025

Csütörtökön az újságírók is utcára vonultak, tiltakozva a szólás- és sajtószabadság elleni támadások miatt. Kaisz Szaíd még 2022-ben hozott egy elnöki rendeletet, melynek célja hivatalosan az álhírek elleni küzdelem volt, erre hivatkozva azonban számos kormánykritikus újságírót vádoltak meg, zártak börtönbe, és több sajtóterméket is megszüntettek. Jelenleg is öt újságíró tölti börtönbüntetését, többek ellen pedig eljárás folyik.

A gazdaság és a közszolgáltatások rossz állapota, az alacsony fizetések, illetve az elnyomó rendszer miatt tehát számos ponton tört ki elégedetlenség az utóbbi időben Kaisz Szaíd elnöksége ellen. Kérdés azonban, hogy ezek előbb-utóbb össze tudnak-e adódni egy általános rendszerellenes megmozdulássá, vagy megmaradnak partikuláris eseményeknek. Az viszont biztos, hogy a hatalom egyre durvább elnyomó intézkedései ellenére az ellenállás és az elégedetlenség még mindig utat tud törni magának, ami azt mutatja, hogy korántsem hézagmentesen működik a diktatúra az „arab tavasz” egykori mintaállamában.

Címlapkép: Fiatal orvosok tüntetnek Tuniszban 2025. november 19-én. Forrás: Chedly Ben Ibrahim/NurPhoto via Getty Images