Sokan felvetik, hogy az európai szankciók nem működnek Oroszország ellen. Ezek az elemzések azonban számos tényt nem vesznek figyelembe. Racionálisan senki sem várta - és várhatta -, hogy a büntetőintézkedésektől az orosz gazdaság azonnal bajba kerül, azonban az európai vállalatoktól való függőség és a készletek kimerülése egyre nagyobb gondot fog okozni nekik, gazdaságuk pedig évtizedekkel repül vissza az időben.
Az elmúlt másfél évtizedben a világgazdaság két válságot is megélt. Az első egy-két év mindig a tűzoltás és a túlélésért folytatott harc jegyében telik. A gazdaság szereplői (háztartások, kormányzat és a vállalatok) csupán ezután állnak neki a károk felmérésének és a stratégia újragondolásának. Úgy is tekinthetünk erre az időszakra, mint mikor egy hosszú, sok körös kártyaparti során a lapokat újraosztják, és a játékosoknak arra kell építeni, amit korábban kitermeltek maguknak. Hasonló sors vár a következő években a közép-kelet-európai régió országaira. A 2020 óta tartó ellátási nehézségek mellett számos olyan korszakváltás zajlik a világban, ami a transznacionális vállalatokat a korábbi stratégiájuk újragondolására ösztönözheti. Mindez a pandémia miatt ráadásul, ha nem is egy időben, ám nagyon rövid idő alatt történik meg. Ilyen körülmények között nem mindegy, hogy milyen versenyképességet építettünk ki az elmúlt évtizedekben, és milyen új versenyképességi stratégiát alakítunk ki annak érdekében, hogy lemaradásunkat ne konzerváljuk, hanem lefaragjunk belőle.
Az elmúlt több mint másfél évtizedben Magyarország mindösszesen 11,5 százalékpontot (63%-ról léptük 74%-ra) dolgozott le hátrányából az EU27 átlagához való közeledés során, így a 13 közép-kelet-európai tagállam (EU13) közül mindösszesen a 10. a konvergencia rangsorban. Hazánk az ötödik volt 2004-ben, jelenleg pedig a 8. legfejlett tagállam a régiós országok közül. A jövő konvergenciafolyamatát illetően hatalmas a kérdőjel.
Mialatt fejlett országok jegybankjai egyelőre a relatíve stabil árak nyújtotta kényelmet élvezik, addig a termelési láncok legalján, a nyersanyagpiacokon olyan inflációs folyamatok zajlanak, amelyekre a modern gazdaságtörténetben csupán egyszer, a 2008-as világgazdasági válságot megelőzően volt példa.
Tavaly márciusban több mértékadó elemző is a globalizáció jelentős szerkezetváltozását (sőt, egyesek egyenesen a végét) vetítette előre, és a Kínába telepített amerikai, valamint európai termelőkapacitások visszatelepülését vizionálták az anyagországba, de legalábbis közelebb a fogyasztókhoz.
A Világgazdasági Fórum (WEF) hosszú késésekkel és viszontagságokkal tarkítva idén is megjelentette Globális Versenyképességi jelentését, amely merőben más lett, mint a korábbiak. A legszembeötlőbb különbség, hogy 2020-ban nem készült versenyképességi rangsor. Ennek gyakorlati oka az, hogy csupán 37 országban (köztük Magyarországon) sikerült a tavaszi lezárások idején elvégezni azt a felmérést, amely a jelentés alapját képezi. Ettől függetlenül a kutatás szerkezetén valószínűleg egyébként is változtatni kellett volna.
A Világgazdasági Fórum (WEF) 2019-ben is nyilvánosságra hozta Globális Versenyképességi Riportját, amely az egyik legátfogóbb elemzésnek számít a szakmában. Idén 141 ország tudott adatokkal szolgálni a genfi intézet számára, ezek közül Magyarország a 47. legversenyképesebb ország. A versenyképességi pontszámok 1 és 100 között szóródnak, hazánk pontszáma 65,1 pont, 0,8 ponttal magasabb, mint egy évvel korábban. Bár a globális rangsorban előrébb kerültünk egy hellyel (Mexikó és Indonézia is rontott), relatív pozíciónk az EU-ban nem változott, továbbra is a 28 ország közül a 24. helyre elegendő a pontszámunk - értékeli a friss jelentést a Portfolio-nak írt cikkében Vakhal Péter, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet tudományos munkatársa.
A magyarországi járműgyártó vállalatok alapvetően alacsony termelékenységűek, az egy főre jutó hozzáadott érték lényegesen kisebb, mint Nyugat-Európában - írja Vakhal Péter. A Kopint-Tárki tudományos munkatársa ugyanakkor arra is rámutat, hogy a hazai bérek és termelékenység összevetése alapján a hazai autógyárak profitja érdemben magasabb lehet, mint a régiós társaknál.
A Világgazdasági Fórum (WEF) idei Globális Versenyképességi Indexe új módszertannal készült. Miután komoly változások zajlanak a világban, ezért elhagyták az iparosodási mutatókat, és azokra a tényezőkre koncentráltak, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egy ország hatékonyan részt tudjon venni az Ipar 4.0 technológiák alkalmazásában. Fontos hangsúlyozni, hogy ezért az új módszertan nem teszi lehetővé, hogy az eredményeket a korábbiakkal összehasonlítsuk. A V4-ek továbbra is előttünk állnak, az EU-ban csak Bulgária, Románia, Görögország és Horvátország végzett mögöttünk.
A nyers kakaóbab felhasználásának és kinálatának aránya már harmadik éve deficites, és a jövő is bizonytalan:... 
A Morgan Stanley és a LuxConsult közös, 2023-as kutatása alapján a címben feltett kérdésre a rövid válasz az, hogy...
A családjogi, azon belül a válóperes ügyvédek praxisában legtöbbször előforduló kérdéskör a házasság megromlása... 
Ez csak egy politikai üzenet - mondta Zsiday Viktor a Partizán vendégeként arról, hogy a kormányzat az elmúlt évek...
A legfontosabb hír a héten az Izrael elleni, eddigi példanélküli támadás volt Irán területéről, aki 320 drónnal...
Az alkalmazkodás maga az élet. Mi sem vagyunk ez alól kivételek, ugyanakkor a szellemi képességeink és az erős technológiánk...
A megújulós erőművi projektek másodlagos piacát pörgetheti fel az energiahivatal transzparenciája.
Az OXO-vezér a Checklist hétvégi különkiadásának vendége volt.
A magyarok fejében az él, hogy Románia fejletlenebb ország, de ez már nincs így.
